Lássuk, miből

Az új, Romániában elfogadásra váró elõadómûvészeti törvény értelmében nõnek a színészfizetések. A felsõfokú végzettséggel rendelkezõ színészek legkevesebb kilencszázhúsz új lejt (kb. 260 euró), az országos átlagbérnek megfelelõ összeget kapják majd havonta, de aki nagyon igyekszik, kettõezerhétszázra is feltornázhatja a bérét. Miért nem tört ki mégsem az üdvrivalgás?

Az új, elfogadásra váró előadóművészeti törvény értelmében nőnek a színészfizetések. A felsőfokú végzettséggel rendelkező színészek legkevesebb kilencszázhúsz új lejt, az országos átlagbérnek megfelelő összeget kapják majd havonta, de aki nagyon igyekszik, kettőezerhétszázra is feltornázhatja a bérét. Miért nem tört ki mégsem az üdvrivalgás?

Húsz, alkalmazásban levő erdélyi magyar színészt kértünk fel névtelen adatközlőnek, hogy a konkrét számok ismeretében mérlegelhessük a jelenlegi helyzetet, és a kapu előtt állót. A feltett három kérdés - Hányadik évada van színpadon? Havonta átlagosan hány előadást játszik? Milyen összeget kap kézhez? - elég is volt, meg nem is. Nem tér ki az előadásokon kívül végzett jelentős munkára: a próbákra, a szereptanulásra, a magányos felkészülésre, a különböző ének-, beszédtechnika- és testgyakorlatokra, amivel a színész formában tartja magát, a felújításokra, a kiszállásokra stb., megannyi, a külső szem számára láthatatlanul történő munkára. A válaszokból nem derülhet ki, hogy a bér magában foglal-e, és ha igen, hány százaléknyi, milyen rendszer szerint kiosztott nehézségi pótlékot, régiségi pótlékot, különböző prémiumokat (amivel gyakran a színészek sincsenek tisztában); hogy ezen felül kapnak-e a színészek, és ha igen, mekkora összeget lakástámogatásra; hogy milyen ütemben nő, ha nő, ez az összeg; hogy az egyes művész és igazgatója közt egyezkedés tárgya-e a fizetés volumene, vagy a színész szó nélkül fogadja el, amit a szerződésére írnak; hogy fellépnek-e a megkérdezettek más társulatoknál, más előadásokban is a sajátjukon kívül, és ez milyen kereset kiegészítést jelent.

         A pályán

       töltött évek              Havi              Összeg

         száma             előadásszám        (RON)

1.______ 4____________ 13__________ 500

2.______ 4____________ 18__________ 500

3.______ 5____________ 15__________ 500

4.______ 5____________ 20__________ 500

5.______ 5____________ 10__________ 650

6.______ 5____________ 20_________ 1000

7.______ 6____________   5__________ 500

8.______ 6____________ 10__________ 650

9.______ 7____________   8__________ 670

10._____ 7____________   8__________ 850

11._____ 7____________ 10_________ 1050

12._____ 9____________   5_________ 1300

13.____ 10____________ 10_________ 1000

14.____ 11____________ 17_________   700

15.____ 12____________ 20_________   900

16.____ 13____________ 10_________ 1000

17.____ 15____________ 20_________ 1400

18.____ 28____________ 15_________ 1000

19.____ 31____________ 12_________ 1500

20.____ 34____________ 10_________   900

Az viszont kiderül a kapott válaszokból, hogy jelenleg a régiség nagy befolyással van a bérek kiszámolására: előadásszámtól függetlenül, a tíznél kevesebb éve pályán levők közt az 500-600 lejes, de mindenképp 1000 lejnél nem nagyobb fizetés a jellemző, míg a tíz éve, vagy annál régebben dolgozók közt a 1000 lej fölötti összeg az általános. A színészi bérezéseknek ez az egyik olyan pontja, amelyet az átdolgozott 504-es törvény megváltoztatni kíván: "minden egyes igazgatónak minden évben meg kell majd állapodnia külön-külön minden művésszel a következő évad fizetését illetően. Az újdonság ebben az lesz, hogy korábban ez a út egyirányú volt: a fizetések mindig csak felfele mentek, lefele soha. Mostantól viszont teljesítmény alapján évről-évre változ(hat)nak a fizetések (...) [annak függvényében, hogy az illető] milyen új előadásokban játszik, milyen régi előadásai maradnak műsoron, és az elkövetkező évad során hány előadást játszik." (Demeter András. Lásd: A törvénybe foglalás hozadéka). A tizenöt-húszas havi előadásszámokat, és az ahhoz társuló 500 lejnyi fizetéseket látva ez mindenesetre jól hangzik, még ha nyitva is hagyja a kérdést, hogy miféle osztályozási rendszert kell kitalálni szerep és szerep megkülönböztetésére, avagy többet ér-e négy tömegszereplő mint egy Hamlet?

Színház és színház között nagy az egyenetlenség, látszik ez a számokból úgy is, hogy az adatközlők anonimitását megőrzendő nem tüntettük fel, hogy melyik adat melyik színházhoz tartozik. (Megjegyzés: az adatgyűjtés napjaiban két társulat nem volt telefonon elérhető. A húsz megkérdezettet egyenlő arányban és véletlenszerűen választottuk ki a többi hét társulatból.) Pl. ugyanazzal a régiséggel, ugyanakkora előadásszámmal találunk az átlagbér ötvenöt százalékának megfelelő fizetést, és az átlagbérnél némiképp nagyobb összeget is. A törvény ennek feloldására a többpilléres finanszírozással kínál lehetőséget, vagyis megengedi, hogy egy városi színház, ha tevékenysége indokolttá teszi, megyei és minisztériumi pénzekre is pályázzon. Kérdés: hogyan érheti el a magát kis pénzből felszínen tartó városi színház, hogy más támogatásokat is kapjon, ha nincs pénze a nagyobb erőfeszítésekre? Például: honnan lesz pénz azokra a turnékra, kiszállásokra, amelyekkel egy színház a magasabb szintű támogatást kiérdemelheti? De legfőképpen: lesz-e akarat, a megyéknél, a minisztériumnál elkülönített keret ezeknek a színházaknak a rész-finanszírozására?

Ami a legfontosabb ezekben a számokban, az az, hogy megmutatják, a törvény által elvárt legkisebb és legnagyobb fizetésekből (920-2700 RON) negyvenöt százalék hibádzik jelenleg, azaz majdnem duplázni kell. A megkérdezett színészek közül többen elmondták, nem is próbálkoznak nagyobb fizetés kialkudásával, mert tisztában vannak azzal, hogy az intézmény béralapjából nem futja. Demeter András szerint "Nagyon sok esetben viszont a pénz szokás-alapú felhasználása okozza az elégtelenség érzetét."

Tegyük fel, hogy mind a húsz megkérdezett ugyanannak a virtuális társulatnak a tagja. Tegyük fel, hogy az igazgatójuk alkalmazkodni akar az új követelményekhez, és újraszámolja a fizetéseiket. Összeadva a húsz fizetést, egy 17070 lejnyi béralapot kapunk. Ha ezt visszaosztjuk hússzal, egy főnek 853,5 lej jut, azaz a színészek átlagbére nyolc százalékkal kevesebb az előírt legkisebb fizetésnél, az országos átlagbérnél. A virtuális társulat virtuális igazgatója - régiségtől és teljesítménytől függetlenül mindenkit egyenlően kezelve is - csak virtuálisan oszthatja ki a megengedett legkisebb összeget. A valóságban azonban nem futja erre.

Kérdés: mit tehet az igazgató? Leépítheti a társulat kevésbé "hasznosnak" ítélt részét. Ők lesznek a továbbiakban a szabadúszók. Indul a hajsza. Hát ezért nincs üdvrivalgás.

szerző: Boros Kinga
forrás: ahet.ro