Adva van néhány ember, akiket a sors így vagy úgy összeköt. Vagy elszakít. Montemayor márkiné. Slampos, olykor közönséges, talán kicsit buggyant. Mûvelt, tájékozott. Éhsége - a szó minden értelmében - csillapíthatatlan. A Fejedelemasszony. Kemény, céltudatos. A kolostor érdekében nem ismer lehetetlent. Ám olykor még az õ ridegsége is megingatható. Pepita, a leendõ apáca szinte még gyereklány. De felnõ. Gyorsan. Miért? Mert muszáj.
|
Adva van néhány ember, ekiket a sors így vagy úgy összeköt. Vagy elszakít. Mindannyian hajszolnak valamit. Válaszokat. Egymást. Megfejtést a kérdésekre. Vajon be lehet menni egy festménybe? Van színház az Égben? A szó vajon képes pótolni egyetlen mozdulatot? Van-e különbség Megváltás és Gondviselés között?
Kosztolányi Dezső (1885-1934)
Thorton Wilder:
SZENT LAJOS KIRÁLY HÍDJA
(The Bridge of San Luis Rey)
- Gondviselés két részben -
Thornton Wilder azonos című regényét Kosztolányi Dezső fordítása alapján színpadra alkalmazta:
BÍRÓ KRISZTA
Montemayor márkiné: BÉRES ILONA
Apácafőnökasszony: HÁMORI ILDIKÓ
Pio bácsi: IGLÓDI ISTVÁN
Perichole: BALSAI MÓNIKA m.v.
Pepita: RUTTKAY LAURA/JANKOVICS ANNA
Alkirály: MIHÁLYI GYŐZŐ
Kapitány: CSERNA ANTAL
Manuel: JÁNOSI FERENC a.n.
Esteban: GÁDOR TAMÁS a.n.
Díszlet: CSANÁDI JUDIT
Jelmez: KÁRPÁTI ENIKŐ
Dramaturg: GECSÉNYI GYÖRGYI
Koreográfus: FINCZA ERIKA
Rendezőasszisztens: LÉVAI ÁGNES
Rendező: GUELMINO SÁNDOR
Bemutató: 2006. december 22.
Az előadás a szerző örököseinek engedélyével, a The Barbara Hogenson Agency Inc. és a Hofra Kft. közvetítésével jött létre