Kiss Csaba: Kun László

Kóti Árpád és Trill Zsolt

Amikor ráébred tette súlyára, az ország ellen indítandó keresztes háború valódi veszélyére, László váratlanul megalázkodik, a pápai küldött és magyar főurak lába elé borulva bocsánatot kér és eskü alatt megfogadja, hogy keresztény uralkodóhoz méltó életet fog élni, erővel megkereszteli és letelepíti a nomád kunokat. De mindez csak színjáték, átejtés - derül ki a felmentő ítélet után. A kiátkozási per során játszott kétszínű játék a személyiség átalakulásának újabb fordulata . Az ösztöneit és vágyait szabadon követő, önálló, független fiatal király helyébe innentől egy cinikus, hedonista, az emberek megtévesztésében örömét lelő, százarcú érett férfi lép, aki haláláig gúnyt űz a királyi udvarból, egyházból, feleségből, családból, minden társadalmi szabályból. Az egyre erősödő pápai fenyegetés hatására a főurak titkos tanácsa elhatározza, hogy a királyt elteszik láb alól. A merénylet piszkos munkája a keresztes hadjárat által fenyegetett kunokra, a király szeretett népére hárul. A kun fejedelem és fiai álmában meglepik és lemészárolják a királyt. Annyira összevagdosták a testét, hogy a korabeli források szerint csak anyajegyei alapján tudták azonosítani. A vérben fürdő testet három nő, anyja, felesége és szerelme próbálja végső nyugalomba helyezni, de sem az egyház, sem a királyi kripta nem fogadja be. Huszonnyolc éves volt.

Trill Zsolt, Egres Katinka, Kádas József

"Nehéz az, hogy rendezőként el tudjak szakadni az író gondolataitól. Nehéz az a váltás, hogy az író leteszi a tollat, és átadja helyét Kiss Csabának, a rendezőnek. Ez egy tudathasadásos állapot. A helyzetet az oldja meg, hogy több munkatárssal dolgozom együtt. Van egy erős dramaturgom Rácz Attila személyében, aki saját ízlése szerint meghúzta a darabot, és én azt elfogadtam. A szöveg intaktságát vagy ártatlanságát ő már elvette. Aztán jön a díszlet-, a jelmeztervező, a zeneszerző. Létrehoznak egy vizuális és hangi világot, amivel eltávolítanak engem a darab verbalitásától. Elkezdem látni, hallani az előadást. Ettől kezdve rendezőként kezelem már a darabot. Ha nem a saját, hanem egy más szerző művét rendezem, akkor könnyebb a dolgom, mert nem merülök el olyan mélyen a szövegben, akkor a színi megjelenést és a szöveg mögötteseit egyszerre fedezem fel.

Képletesen úgy szoktam fogalmazni, hogy a saját darab rendezése olyan, mintha az ember másodszor akarna szerelmes lenni ugyanabba a nőbe. Már minden titkát ismerjük, tudjuk, hogy milyen az, amikor gyűrötten ébred és rosszkedvű, túl vagyunk mindenen, és akkor most ezzel a sok tudással ússzunk bele megint a szerelembe!
Ez nehéz. Többször rendeztem már saját darabomat. A jó az, hogy -és a Kun László esetében fokozottan így van- boldog vagyok, hogy rendezhetem. Jelen esetben a darab személyiség drámáját rendezni hihetetlenül izgalmas feladat. Közelebbről az a kérdésfelvetés, hogy az ember miként viszonyul önmaga korszakaihoz, felnőttként hogyan tekint vissza gyermek és fiatalkorára, hogyan viszonyul az önmagában együtt élő régebbi "ének"-hez.
Ilyet még soha nem csináltam színházban, sőt azt sem tudtam, hogy ilyen létezik."
( Kiss Csaba)

Kádas József és Egres Katinka