Gondolt egyet három magyarországi kõszínházi viszonyokba belefáradt színész és maguk mögött hagyva az országot elmentek a székely fõvárosba, hogy megvalósítsák elképzeléseiket. Kroó Ádám, a Székelyudvarhelyi NézõpOnt Színház társulatvezetõje mesél a kezdeti nehézségekrõl.
|
Azért alapítottunk saját színházat, és azért váltunk le a kőszínházi rendszerről, mert elegünk van abból, hogy olyan rendszerben kell működnünk, amitől 1-2 év alatt totálisan elmegy az ember kedve a színháztól. Magyarországon a színházak nagyüzemben gyártják a produkcióikat, rövid idő alatt silány előadások születnek, nincs lehetőség az elmélyült műhelymunkára és a kísérletezésre.
Természetesen vannak olyan kőszínházi szabályok, amiket nemhogy érdemes, hanem kötelező nálunk is betartani, a nagy "szabadság" ellenére. Például a kezdetekkor arra gondoltunk, hogy addig próbálunk egy előadást, ameddig kész nem lesz. Nem tűzzük ki a bemutató időpontját, hanem amikor készen állunk, akkor mutatjuk be. Ez a teória hamar megdőlt, ugyanis rájöttem, hogy, ha nincs kitűzve a céltábla, akkor kényelmessé válhat egy próbafolyamat, és kevesebb energiával dolgozik a színész és a rendező is.
|
Hála Istennek hatalmas sikerrel játszunk, és a közönség tátott szájjal figyeli az újszerűnek mondható előadást. A színházunk mindig nagy hangsúlyt fog fektetni arra, hogy a produkcióink időszerűek legyenek, és hitet adjunk az embereknek aziránt, hogy a színház igenis képes lépést tartani az idővel.
Mindenképp a modernizációra törekszünk. A Csongor és Tünde jó példája ennek, hiszen a költészet megmaradt, a történet megmaradt, viszont a jövő színházát elképzelve valósítottuk meg az előadást. Mindezek mellett nagyon keményen törekszünk a természetességre, az emberközpontú mozzanatokra, elkerülve minden pátoszt és teatralitást.
|
Reméljük, hogy a három tagú színház tavasszal már minimum öt főből fog állni. Ez természetesen attól függ, hogy sikerül-e olyan támogatókat találni, akik felvállaják ennek a színháznak az anyagi nehészégeit. Persze fogunk pályázni, de az előadások bevételének fele is a színház számlájára megy januártól.
Végezetül: a Tomcsa Sándor Színházzal kifejezetten jó viszonyt ápolunk. Ha módunkban áll, még egyeztetünk is velük, bár nekünk elsősorban a technikusainkkal kell egyeztetni, mert sajnos még nincs saját technikai személyzetünk, csak ideiglenesen tartanak velünk. Szintén megoldásra váró feladat, hogy olyan technikusokat találjunk, akik egy-egy hosszabb turnén is velünk tartanak.
Szerző: Kroó Ádám
Forrás: Hamlet.ro