A vadkacsa

A Katona József Színház Ibsen-premierje közepes összpróbának hatott.  Rendezéstechnikailag minden a helyén. Az elemzés tiszta, világos.
Ascher szellemesen mikroszkópikus kiegészítõ játékai szilárd vázat feszítenek az elõadáshoz. A játékkeret (Khell Zsolt terve)- különösen Hjalmar padlásszobája - nem a drámához, hanem a színpadi adottságokhoz készült díszlet. Szakács Györgyi tervezõi gondosságát, tudását dícséri, hogy az I. felvonás estélyiruhái valóban jólszabottak, a továbbiakban a lehordott viseltességnek számos leleményes árnyalatát mutatja. Frissen elkészített használt ruhái jellemremeklések.

Fullajtár Andrea a család és háztartás zsarnoki rabszolgájaként minduntalan térdre ereszkedik fölitatni a padlóra hullott víz- vagy kávécsöppeket. Szerzetesi szolgálat, egyszerre tolakodó, és lelkifurdalást keltő figyelmeztetés az áthágott illemszabályra. Terrorisztikus háziasszonyi kényelemteremtés, penitencia, takargatott hazugságrend. Itt tökéletes klappol a családi élet. Megy minden, mint karikacsapás. A bezártság rés nélkül működik. Hjalmar (Fekete Ernő) féltudatos elfoglaltsággal az asztal körül igazítja a székeket, hogy megszokottan álljanak, ha már összedőlt az élet. Igen szép, amikor felhőbe döfött orral belép Werle (Máté Gábor), mint az oltáriszentség nagykereskedelmi megteljesülése, és jobb cipőorrával lopva megtapogatja a lépcső szélét, hogy romló látását lábával kisegítse. (Kissé kiábrándító, hogy kifelé menet hangsúlyozottan ráerősít a finoman árulkodó mozdulatra.) Az alsó emeleten lévő Éjjeli menedékhelyről időnként feljön Bezerédi  és Rajkai Zoltán, mint kocsmatöltelék orosz albérlők. Rajkai (Molvik) ittas érzéketlenséggel, hosszú hamujú cigarettával tárgyilagosan mosolyogva áll Hedvig (Simkó Katalin) holtteste fölött. Molvik gyanútlan mosolya rövidesen Rajkai arcán köt ki. A szerep mosolya helyett már a színész mosolyog. Haumann az első felvonásban igaz fölcsattanással siet ki jobbról bal hátra. A továbbiakban többször kimegy balra. Többször bejön balról. Azután megint ki és újra be. Bodnár Erika (Sörbyné) félháttal a nézőtérnek, csak belátogat a padlásra, ártatlanra fegyelmezett gyilkos diadallal értesít róla, hogy beleült a húsosfazékba.
Dinamikailag minden a helyén. Fokozások, váltások szakszerűek. Ki-ki tudja dolgát a színen. Összegyakorlottak mozgások, egymásnak fortyanások, Ibsen ravasz dramaturgiai csapdáiról lerí, hogy csapdák.
A belső rendezésben - a színészekben végbemenő folyamatokban - űrt érzek, mondhatatlan űrt. Mindenki átlátja szerepét, darabon belüli helyét, pontosan elvégzik a rendező előírásait, vagy a próbákon közösen kialakított járásokat, játékokat. Összeműködik az együttes színházi gépezete. Csak nincs a működés mögött emberi tapasztalat. Nincs személyes részvétel.

Fullajtár Andrea, Simkó Katalin, Fekete Ernő Fotó: Szilágyi Lenke

A vadkacsát úgy játsszák, mintha szimbolista dráma volna. Holott az. De a nézőknek kell ezt tudniuk, nem a szereplőknek. Súlyt adni súlytalan és gyermetegen önkényes szimbólumoknak: nem mulatságos, hanem nevetséges.
Ibsenből mindaz, ami Scribe (előkészítés -  nagyjelenet) francia bábszínházi "spárga" drámatechnikája: hatékonyan müködik ma is. A nagy norvég drámareformja viszont ázott papírmaséként hat Kúnos László papírosszavú fordításában.
Az ifjú Werle eszményi igazságkeresőként mindent szétrombol maga körül. Erőszakkal átvezeti a vak asszonyt az utca túloldalára, noha semmiképp nem akar oda eljutni. A másfél évtizede tartó boldog hazugságból cserkészönkéntesi idealista segítsége eljuttat a mindent tönkretevő, folytathatatlan igazsághoz. Ibsen az ön- és közáltatás számos variációját hitelesen megjeleníti. Egykor modernista fogásai megmosolyogtatóan ódon bosszantások. A drámatechnika mindazon eleme, ami Ibsen idején reakciósan ásatag volt: ma is olajozottan gördül, érdeklődést kelt- az eredeti III. felvonástól - a többszólamú hazugságkánon iránt. Ki mivel áltatja önmagát? Mit hallgat el szerettei elől? Miről nem beszél gyávaságból, megalkuvásból, haszonlesésből, illemből? Keresztes Tamás egyre büszkébb rá, hogy lerombolta mások nyugalmát.
Meglehet, hogy néhány előadás után nemcsak a nézők, a színészek is megérkeznek A vadkacsába.

Szerző: MGP