Imádok férjhez menni

Somerset Maugham egyik legnépszerûbb színmûvének, az Imádok férjhez menni címû darabnak a Nádas Gábor és Szenes Iván által megzenésített musical változatát mutatták be 2006. december 14-én a Kassai Thália Színházban. A Victoriát alakító Rák Viktóriával Juhász Dósa János készített interjút.

Jelenet az Imádok férjhez menni című előadásból

"Jaj, ez a lány egy kedves, aranyos teremtés“ - lelkendezik a szállodában, ahol lakom, a takarítónő. Ő maga félig-meddig magyar származású, már csak töri a magyart, s a Markíza televízió Szomszédok c.sorozatát családostul rajongva nézi. De így van ezzel az országban szinte mindenki. Amikor Kassára utazom, a fülkében rögtönzött közvéleménykutatást tartok. Nincs olyan, aki ne ismerné Ildikót, László Komárom vagyis Andy Kraus talpraesett, kissé hiszterikus, tenyeres-talpas feleségét,  aki igencsak töri a szlovák nyelvet.
Rák Viktóriával, azaz Ildikó alakítójával a kassai Thália Színházban, az Imádok férjhez menni c. előadás után, a Tóték próbája előtt beszélgettem.

- Magyar színésznőt Szlovákiában még nem rajongtak annyira körbe, mint Téged. Mennyiben változtatta meg az életed a Markíza televízió felkérése?

Rák Viktória: Többek között megismernek az utcán, és az nagyon kellemes érzés, amikor odajönnek hozzám az utcán és gratulálnak.

- Szlovákok vagy magyarok gratulálnak inkább?

Rák Viktória: Is-is. Magyarok közül inkább azok jönnek gratulálni, akik ismernek, de szlovák oldalról mindenki, a gyerekektől egészen a legidősebbekig.

- Hogyan kerültél a sorozatba?

Rák Viktória: Még a 2005-ös szilveszteri adásba kerestek feleséget Andy Krausnak, s a főiskoláról engem kínált valaki. De a mai napig nem tudom, hogy ki. Aztán még vagy négyszer szerepeltem velük, mielőtt az adás megszűnt volna. De szerencsére folytatódott egy új formában, s ide már állandó szerepre hívtak.

- Próbafelvételre nem is kellett menned?

Rák Viktória: Nem. Egyből engem választottak.

- S láttak már azóta téged színházban?

Rák Viktória: Még nem, de már nagyon készülnek.

- S nem féltél, amikor felhívtak? Ismert nevek, a legnézettebb tévéadó...

Rák Viktória: Nem, nem féltem. A főiskolások mindent elvállalnak. Én is inkább csak pénzszerzési lehetőségnek gondoltam és alkalmi szereplésnek. Nem hittem, hogy lesz folytatása.

- S amikor megtudtad, hogy egy szlovákul igen rosszul beszélő nőt kell eljátszanod, nem ijedtél meg, hogy még akár nemzetiségi kérdéssé is fajulhat a dolog. Mondjuk a magyarok megsértődhetnek, a szlovákok viszont akár sztereotípiaként is kezelhetik majd, mondván, hogy minden magyar ilyen.

Jelenet az Imádok férjhez menni című előadásból

Rák Viktória: Dehogyisnem, de amikor elolvastam a szövegkönyvet és később megnéztem pár részt, meggnyugodtam. A kettőnek semmi köze nincs egymáshoz.

- A szövegkönyvet, mondjuk a te magyar szövegeidet ki írja?

Rák Viktória: Andy Kraus, aki kitűnően beszél magyarul.

- S egyeztettek is felvétel közben?

Rák Viktória: Nem, többnyire elfogadjuk, de ha esetleg valakinek jobb ötlete van, azt ő szívesen elfogadja és beépíti a jelenetbe.

- S voltak esetleg a szomszédságban, vagy a rokonok között olyanok, akikről lehetett mintát venni, amikor a figurát létrehoztad?

Rák Viktória: Voltak helyzetek, amik megtörténtek, s azokból merítkezhettem, de konkrét személyre nem emlékszem.

- A szlovák sajtó nagyon jól fogadta Ildikót, s rögtön interjúk egész sora jelent meg veled. Magyar oldalról mintha nagyobb lett volna a csend.

Rák Viktória: Ezt én is így érzem. Eleinte azt hittem, hogy talán azért, mert érzékeny, büszke nemzet vagyunk, de mintha a felvidéki magyarok csak kóstolgatták volna. Nem voltak benne biztosak, hogy nekünk jó-e ez, pozitívan hat-e ránk. De aztán kaptam sok-sok levelet magyar nézőktől, akik   annak a reményében ragadtak tollat, hogy talán ez a sorozat is hozzájárul a két nép közeledéséhez.

- És attól nem félsz, hogy esetleg így fognak minket beskatulyázni?

Rák Viktória: Nem, ez a sorozat komédia, amely a paródián alapszik, s őszintén megvallom, hogy annak idején a főiskolán magyar osztálytársaimmal jót röhögtünk azon, hogy mennyire rosszul beszélünk szlovákul. Többször előfordult velem is, hogy összekevertem szavakat, s rémes dolog jött ki belőle.

- Ildikó egy érett nő, akinek húszéves fia van. Könnyű volt huszonévesen belebújni a bőrébe? Bár van olyan ismerősöm, aki nem akarta elhinni, hogy csak annyi vagy amennyi.

Rák Viktória: Eleinte tartottam tőle, hogy nem fognak nekem hinni az emberek, hogy huszonévesen egy negyvenéves nőt kell eljátszanom, de rajtam kívül ez senkinek nem okozott gondot.

- Már a főiskola előtt is a kassai Tháliában dolgoztál. Azok közé tartoztál, akik már gyerekkorukban úgy döntöttek, hogy csakis színésznők lehetnek?

Rák Viktória: A színpad mindig is vonzott, de igazából balettáncos akartam lenni. Erre viszont Rimaszombatban, ahol születtem, nem nagy lehetőség  mutatkozott. Jártam több néptánccsoportba,  és nem volt olyan tánciskola a városban, ahová ne jelentkeztem volna elsőnek, de valahogy mind abbamaradt. Később a középiskolában Kovács Ildikó tanárnőm biztatására elkezdtem szavalni, s mindjárt első alkalommal megnyertem a Tompa Mihály Országos Szavalóversenyt.

- Érettségi után tehát jött a főiskola?

Rák Viktória: Nem, mert nem voltam benne biztos, hogy színésznő akarok lenni.

- Mégis Kassán, a Thália Színházban kötöttél ki.

Rák Viktória: Ki akartam magam próbálni. Felvételt hirdettek, s az elején súgóként dolgoztak, majd kisebb szerepeket bíztak rám. Aztán jött az Én és a kisöcsém főszerepe. Másodszorra felvettek a pozsonyi színművészetire is, ahol az egyik osztályfőnököm Emília Vášáryová  volt.

- Elvégezted a pozsonyi főiskolát, országosan ismert lettél. Gondolom, jöttek meghívók szlovák színházaktól és tévécsatornáktól is.

Rák Viktória: Nem.

- S ha mégis megtörik a jég? Kassa nem tűnik egy szlovák közegben is befutott színésznő vágyálmának. Nagyon sokan akik, itt kezdtek, mint például Tóbiás Szidi vagy Kassai Csongor már a szlovák színjátszás legismertebb alakjai közé tartoznak. Kassa nincs túl közel Pozsonyhoz.

Rák Viktória: Imádom Kassát, hihetetlen energiája van, s nagyon kellemes emberek élnek itt.

- És Budapest?

Rák Viktória: Nem zárok be semmilyen ajtót magam előtt. Nyitott ember vagyok, s azok közé tartozom, aki nem bír sokáig megmaradni egy helyen. Jöhet akár magyarországi társulat vagy szerepmeghívás egy szlovák társulattól is. De nem szoktam hosszú távra tervezni.

- Már főiskolás éveidet is itt töltötted Kassán. Főszerepet játszottál a Tündérlaki lányokban. Mivel győztek meg, hogy érdemes ideszerződnöd?

Rák Viktória: Már amikor a Tündérlaki lányokat csináltuk, tudtam, hogy ide szerződöm. Volt egy időszak, amikor Nyíregyháza is szóba jött, mert ott lakott az akkori barátom, de végül is örülök, hogy így alakult. Az idén két főszerepet is kaptam, Victoria vagyok az Imádok férjhez menni c. zenés vígjátékban és Ágika a Tótékban, amit Vas Zoltán Iván rendez. Ez a társulat elég lehetőséget kínál arra, hogy tanuljak, játsszak és benne legyek a színházi körforgásban.

- Az Imádok férjhez menni hősnője egy csalafinta, rafinált angol nő, aki imádja váltogatni a partnereit. Látszatra ez sem egy testhezálló figura.

Rák Viktória: Megkínlódtam vele alaposan, lehet, hogy néha elég külsőséges eszközök jutottak eszembe, de a nézők szeretik az előadást.

- Vannak színészek, akiknek vannak szerepálmai, mások hagyják magukat meglepni.

Rák Viktória: Én sem álmodozom, inkább bízom, s eddig hál´istennek, nagyon jól alakultak a dolgaim (gyorsan lekopogja). Szerepálmok persze hogy vannak, de azok majd eljönnek, ha itt lesz az idejük.

Szerző: Juhász Dósa János