Bolond beszéd...

Semmi kétség, Józsa Imrének vág az esze, mint a borotva. Különben hogy formálhatná meg az udvari bolond figuráját Shakespeare Ahogy tetszik címû színmûvében. E feltételezést erõsíti, hogy Nádasdy Ádám új fordításában a csípõs nyelvû és szellemû, filozofikus hajlamú férfiút Borotvának hívják.

- Milyen Shakespeare-figurák emlékét őrzöd magadban?

Józsa Imre: Abban a szerencsében volt részem, Tímár Béla, Kalocsay Miklós és Gyabronka József társaságában, Kerényi Imre rendezésében eljátszhattam Ephezusi Dromiót a Tévedések vígjátékában Szentendrén. Aztán tizenöt év múlva a színházunk is bemutatta a darabot, és akkor a másik ikerszolga, a Syracusai Dromio gúnyájába bújtam. Élvezetes feladat volt később A makrancos hölgy öreg kérője Gremio is, jól lehet sokkal öregebb volt a valóságos koromnál. Most a bolondot játszom, akit Nádasdy Ádám vadonatúj, nagyszerű fordításában nem Próbakőnek hívnak, hanem Borotvának.

- Akkor vág az eszed...

Józsa Imre: Naná. A Borotva erre is utal. A szópárbajban kiosztott riposztokra.

- Jó szerep?

Józsa Imre: Isteni szerep.

- Keserű ember, vagy boldog a fickó?

Józsa Imre: Is-is. Mint mindenki ezen a földön. A királyi udvar kényelmes világából kikerül az ardennes-i erdőbe, ahol szinte nomád körülmények közt kell léteznie, ráadásul az itt élő földhözragadt népség nem partner számára egy emelkedett színvonalú társalgáshoz. ahhoz, hogy emelkedett szellemben tudjon társalogni velük. Viszont Lidi, a parasztlányka (a korábbi fordításban Juci - a szerk.) személyében megismeri a szerelmet, ami egyszerre menny és pokol számára.

- Vígjátéki szerepek hosszú sora áll mögötted. Alapvetően te magad is első sorban komikusnak tartod magad?

Józsa Imre: Aki látta a Szabadság-hegy című előadásunkat, abban sem a vidám énemmel találkozik. Színész vagyok. Szerintem egy színésznek mindent tudnia kell játszani. Mindent.

- Ennek dacára a komikusi vénádon keresztül szeretett meg a József Attila Színház közönsége.

Józsa Imre: Valószínűleg azért, mert ilyen alkat vagyok és így ismertek meg. De engem ez nem zavar. Minden komikus alkatban ott rejtőzik a drámai is.

- Kisimultak a vonásaid. Kipihentnek látszol.

Józsa Imre: (nevetve) Pedig szeptember óta  ki se tettem a lábam a színházból. A Szabadság-hegy volt az első bemutatóm, ezt követte a Járom az utam című zenés produkció, és most az Ahogy tetszik.

- A tekintetben viszont "korszerűtlen" színésznek számítasz, hogy harmadik évtizede egyfolytában koptatod a József Attila Színház deszkáit. A hűség manapság divatjamúlt kategória.

Józsa Imre: Valóban, pontosan harminc éve, 77’ januárjában jöttem ide főiskolásként a Vígszínházból, mert Seregi László kiválasztott Csikasz szerepére a Dandin Györgyben. Bodrogi Gyulának voltam a szolgája. Azóta itt vagyok. Ugyanabban az öltözőben, ugyanannál az asztalnál öltözöm, többek közt Újréti Lacival, Turgonyi Pali bácsival, s újabban Katona Jánossal és Andorai Péterrel.

- Szóval kifizetődő a hűség?

Józsa Imre: Mire gondolsz?

- A gázsira.

Józsa Imre: Azt nem mondanám.

- És szakmai megbecsülés tekintetében?

Józsa Imre: Nézd, ez alatt a harminc év alatt megközelítőleg volt vagy százötven bemutatóm. Én itt nőttem fel ebben a színházban. Biztos, hogy elmehettem volna... De tényleg jó szerepeket kaptam, nem értek megalázó feladatok. Egyébként is azt szoktam mondani, találd meg értelmét a létezésednek. S akkor nincs kis szerep. Az Aranycsapatban a csapost játszom. Fél nyolc után három perccel utcán vagyok. Másfél oldalból nehéz maradandót alkotni. De szeretem a srácokat, akik benne vannak Helyesek jópofák. Jól érzem magam köztük.

- Viszont a Hamlet helyett című Rainer Lewandowski darab kizárólag rólad szól. Egyedül vagy a színen.

Józsa Imre: Tudod, tízévenként csinálok egy afféle tabula rasát. Egyfajta összegzést. Így volt  A kölyök című musical esetében, amikor negyvenesztendősen eljátszhattam Chaplin szerepét. S ugyanez most a Hamlet helyett című monodráma. Gálvölgyi Jancsi ajánlotta az egyik forgatáson.  Springer Márta dramaturg segítségével sikerült megszerezni a darabot. Következett rengeteg e-mailezés meg levelezés a német szerzővel, aki megtisztelte jelenlétével a premiert. Havonta egyszer megy. Ez kevés. Talán a monodráma meghatározás nem mindenkinek gyújt villanyt az agyában, talán a tragikomédia megjelölés jobb lenne. Másfél óra időtartamú, izgalmas történet.

- Azt mesélik, a MŰHOSZ nevű egyesület elnökévé választott. Mit jelent ez pontosan?

Józsa Imre: A Műlegyező Horgászok Országos Szövetségének vagyok a tiszteletbeli elnöke. Ez az a sportág, amikor a horgász áll a sebes sodrású folyóban vagy patakban, botján az általa készített műbogár vagy műlégy. Azzal ingerli kapásra a pisztrángot, majd amikor megfogja, ki sem veszi a vízből, hanem kiemeli a szájából a horgot, ami csak egy tűszúrás - még roncsoló rész sincs rajta - és utána elengedi. Én ezt a sportot űzöm.

- Nos kívánom, hogy még sok jó szerepet kifogj a színház fedőnevű "zuhatagból" is.

Józsa Imre: Köszönöm. De már nem sokáig csinálom.

- Ezt hogy érted?

Józsa Imre: Annyi mindenért küzdünk, annyi mindent kitalálunk és megvalósítunk életünk során. Csak a saját életünket felejtjük el. Én el akarok menni... Majd...

- Hová? Egy eldugott kis faluba? Kapálni a kertet?

Józsa Imre: Nem. Azt tervezem, hogy amíg a szüleim élnek, addig maradok, de utána eladok mindent és elmegyek egy Karib-tengeri kis szigetre. A homokot fogom túrni a lúdtalpammal és heverészek a napon.  Húsz dollárért kapok egy kis szobát. A reggeli is benne van.

- Jól hangzik. De ahogy ismerlek, elviszed magaddal a német szerző darabját - amelyet időközben spanyolra fordítattál -, s a szigetlakóknak játszod naplementekor a tengerparton.

- Kiss Péter -
Forrás: Vidám Színpad

 >>> Kapcsolódó cikk: G.Ö.R.CS -100. alkalommal