A csinos múltszázad eleji darabot (Paul Gavault - Robert Charvay: L’enfant du miracle) éppen csak le kellett porolni, s egy csöppnyi iróniával fûszerezni, hogy máris készen álljon egy üde, vérbeli vígjáték. Vérbeli, ami a francia komédiai tradíciókat, s üde, ami döntõen a színészi játékot illeti.
| 
Kovács Adél , Szávai Viktória
| |
A sztori csavaros ugyan, de mai szemmel nem igazán megerőltető előre látni az események kimenetelét. Ami a darabban sokkal inkább megkapó, és ami miatt szeretni lehet, az az a képessége, mellyel egy kor tipikus társadalmi rétegeinek mentalitását, humorát és érintkezési szokásait rögzíteni tudta. A házhoz jövő szabó, a sürgönyök, az erkélyen át belopódzó szerelmes, a telefonáló nő, aki azt kiabálja torkaszakadtából a kagylóba, hogy: ’Halló! Központ?’, és egyáltalán, hogy magzatfelügyelő, mint intézmény, létezhet - olyan dolgok, melyek ellenállhatatlanul egy letűnt kort varázsolnak elő. Ezt hangsúlyozandó,
Valló Péter rendező néha jelenetek végén, máskor kellős közepén pillanatokra kimerevíti a színpadképet, és a háttérfalon analóg némafilmrészletek kezdenek peregni. A kortól való ironikus távolság evvel a játékkal tudatosabbá válik. A szereplőkre fagyott művies arckifejezések feleslegesen erőltetettek, de alkalmanként a képvetítés új humorforrás lesz (pl. a Georges távozását illusztráló gőzös.)
| 
Szombathy Gyula, Kocsó Gábor
| |
A főszereplők a karakterszereplőkkel egyetemben láthatólag lubickolnak a rafinált komédiai típusok életre keltésében. A fiatalon megözvegyült Elise (
Szávai Viktória) körül pillanatok alatt sürgölődő csoport alakul ki, cinkostárssá váló ismerősök és üzletfelek, akik mind érdekeltek lennének benne, hogy Elise-re szálljon az elhunyt utáni örökség. E célból bukkan fel - a fekete-fehér szobabelsőre rímelően fekete-fehér - pöttyös ruhás nagyvilági barátnő, Berthe,
Kovács Adél bűbájos alakításában (ő volt az első, aki a Halló! Központ?-ot elkövette, majd a jelenet megismétlődött Szávai Viktóriával is). A cselekmény középpontjában Elise áll, akit szorgos udvartartás vesz körül Berthe és az építész Croche (Szombathy Gyula) személyében, sőt, ide tartozik minden idők legérzékenyebb divatdiktátora: Irén (
Karalyos Gábor) és a mindig rosszkor érkező spanyol magándetektív, Hernani (
Mészáros Tamás) is. Karalyos Gábor zseniálisat alakít a földi dolgokkal nem foglalkozó, kecses és elegánsan affektáló Irénként. A
Kocsó Gábor által hozott magzatfelügyelő, Lescalopier a Büszkeség és balítélet Mr. Collinsára emlékeztető karakterként jelenik meg, csak egy csöppet színtelenebben; ugyanilyen fakó
Bálint András is az ügyvéd szerepében.
| 
Bálint András, Marjai Virág
| |
A bohózat három felvonásos. Mielőtt túlzottan belekeverednénk egy bonyodalomba, a felvonás általában véget ér. Ettől az az érzése támad az embernek, hogy valóban egy könnyed habostortából csemegézik, mely ügyesen ki van mérve, nehogy megterhelje a gyomrát. Ugyanakkor az arányok itt-ott hagynak némi kívánnivalót maguk után: a második felvonás például túl rövid, míg az egész darabra jellemző, hogy egyes jelentéktelenebb részek a kelleténél nagyobb figyelmet kapnak. Gondolok itt a kokott-karrierről álmodó szobalány, Marguerite (
Marjai Virág) jeleneteire, vagy Croche néhol elnyúló monológjaira üzleti témákról. Kis húzás jót tenne a cselekmény előregördülésének is. Most összemosódnak a fontosabb és kevésbé fontos részek a darabban, s elkenődnek a lényegesebb, biztos humorral bíró jelenetek, melyek méltán csilloghatnának.
Szerző: Csoma Orsi/szinhaz.hu
A felvételeket Nehéz Andrea készítette
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
- A CSODAGYERMEK - MGP
- A FOTO.SZINHAZ.HU KÉPEI AZ ELŐADÁSRÓL
