Osztrovszkij: Vihar

Osztrovszkij, Alekszandar Nyikolajevics (1823-1886) drámaíró. Jogot tanult, bírósági tisztviselõ volt, irodalmi tevékenysége 1847-ben indult, egyik mûvét még ugyanebben az évben elkobozta a cenzúra. Drámái haladó szellemû folyóiratokban jelentek meg. Mint Moszkva színházi életének hosszú ideig vezetõ egyénisége, sokat tett az orosz realista színházmûvészetért. A Vihar drámája 1859-ben íródott, bemutatója a moszkvai Kis Színházban hatalmas siker volt. A darabot Magyarországon a Nemzeti Színház mutatta be elõször (Örvény címen) 1941-ben.

Csarnóy Zsuzsanna, Bodnár Vivien

Osztrovszkij: Vihar
- dráma két részben -

Szereposztás:
Kabanova: Bajcsay Mária
Tyihon: Szerémi Zoltán
Gyikoj: Nyirkó István
Katyerina: Csarnóy Zsuzsanna
Borisz: Kuna Károly
Kuligin: Kőrösi Csaba
Vanya: Horváth Illés
Varvara: Bodnár Vivien
Úriasszony: Németh Judit
Lakáj: Háromszéki Péter
Fjoklusa: Palásthy Bea
Glása: Szűcs Krisztina
Sapkin: Máté P. Gábor

Rendezőasszisztens: Trinfuj Mihály
Díszlettervező: Menczel Róbert Jászai-díjas
Jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes
Dramaturg: Vörös Róbert
Fordító: Mészöly Dezső és Mészöly Pál

Rendező: Telihay Péter

Bemutató 2007. 03. 02., péntek 19.00 h 

Jelenet az előadásból

Kabanova gazdag kereskedőasszony házában mindennek úgy kell történnie, ahogy a család feje, az asszony akarja: a hagyomány parancsol, a vallás uralkodik, a rend irányít.

Tyihon, Kabanova fia, szótlanul követi anyja utasításait; felesége, Katyerina csöndesen tűr, de éjszakánként a tiszta, igaz és szabad élet után vágyakozik.

Jelenet az előadásból

"Micsoda város ez, uram! Sétányt csinálnak, de nem sétálnak rajta! Csak ünnepnapon jönnek ki, de csak hogy a ruhájukat mutogassák. Hétköznap a kapuik zárva, a kutyáik eleresztve. Mennyi könny elfolyik ezek mögött a bezárt kapuk mögött láthatatlanul! Mennyi mocsok, bűn, paráznaság, részegség! S mindez titokban, hogy senki sem látja, senki sem tudja, egyedül az Isten!" - mondja keserűen Kuligin, a kisváros ezermester feltalálója.

Katyerinát, ahogy a feltámadó szél egymáshoz a sötét felhőket, úgy kergeti-taszítja Boriszhoz, a messziről jött idegenhez.

Szerelmük megállíthatatlan, mint a kitörni készülő vihar.

Szűcs Krisztina, Palásthy Bea

Forrás: Veszprémi Petőfi Színház