Botrány Kassán...

Felbolydult méhkashoz hasonlított a kassai Thália Színház vasárnap délután, a Tóték c. elõadás után. Az ok prózai, olyasmire került sor a színház életében, amire az elmúlt évek-évtizedek alatt még sosem, az igazgató külsõ nyomásra, a rendezõ tudta nélkül átrendezte a darabot. Olyan színész is volt, aki bejelentette, hogy évad végén távozik a társulattól.

Verebes István 1996-os provokatív Bánk bán rendezését főleg az idősebb korosztály fogadta dühösen, s ennek bizony fujjolással és a szünetben való távozással nyomatékot is adtak. Most viszont nem történt semmi ilyesmi, sőt a főleg nyugdíjasokból álló vasárnapi közönség is nagy-nagy tapssal jutalmazta az előadást. S nem utalt semmi jel botrányra a bemutatón sem.

Jelenet a Tóték c. előadásból

Kolár Péter igazgató a váratlan húzást azzal indokolta, hogy az utolsó jelenet méltán sértheti egyes magyarországi politikai körök érzelmeit, s mint tudvalévő, a Fidesz Borsod-Abaúj-Zempléni Szervezete 150 bérlet megvásárlásával támogatta a színház működését. De nem tetszett az előadás egy-két kassai szélsőjobboldali beállítottságú politikusnak és értelmiséginek sem, akik már a főpróba után riadót fújtak.
Vas Zoltán Iván  pontosan végiggondolt, kitűnő Tóték rendezése annyiban új  a darab előadásainak történetében, hogy teljesen egyértelműen megnevezi a felelősöket, akiknek köszönhetően Magyarország a második világháború után is a vesztes országok közé került, s arra is figyelmeztet, hogy ezek az eszmék máig nem kerültek a történelem süllyesztőjébe. Az előadás végén árpádsávos huligánok jelennek meg a színen, és zaklatják a szereplőket, amikor azok fejet hajtanak az értelmetlen hősi halált halt Tót Gyula sírja előtt. Szombaton és vasárnap a zászlók eltűntek, a rendezővel történt utólagos egyeztetés után a zászlók helyett elemlámpával dorbézolnak a színen a huligánok, s egyikük a Postás szájába nyomja a lámpát.

Jelenet a Tóték c. előadásból

A pozsonyi Új Szó c. napilapban több cikk is foglalkozott az ominózus esettel, s felvetik mind az igazgató, mind a rendező felelősségét. Kolár Péter szerint nem történt cenzúra, mindössze árnyaltabb színpadi megoldás született. Vas Zoltán Iván hangsúlyozta nyilatkozatában, hogy nem akart provokálni a zászlóval, csupán arra akart figyelmeztetni, hogy az akkoriban elszabadult ordas eszmék ma is köztünk élnek, amelyek veszélyeztetik a szabadságjogainkat.  Egybehangzó a lap munkatársainak a véleménye abban, hogy Kassán meggyalázták a művészi szabadságot, s ezek után bármi megtörténhet. Vagy pedig, ahogy Czajlik Katalin írja, maradnak a harmadrangú vígjátékok, amelyeknél a gyanúja sem merülhet fel annak, hogy valakinek a politikai érzékenységét sérthetnék, legfeljebb a gyomrunk és a jó ízlésünk bánja.  
Az átrendezés tehát megtörtént, de azt ígérik, hogy Magyarországon továbbra is maradnak az árpádsávos zászlók. Ez az, amit legkevésbé sem értek. Mert akkor ki is tiltakozott az árpádsávos zászlók használata ellen?

Juhász Dósa János