Tolsztoj: Legenda a lóról

A végzetére tarkán született mén történetérõl szóló elõadást Krámer György rendezésében 2007. március 14-én tûzi elõször mûsorára a Miskolci Nemzeti Színház. Lev Tolsztoj Holsztomer címû elbeszélésébõl Mark Rozovszkij készített színpadi adaptációt. A miskolci elõadás alkotói is ezt vették alapul.

"A főszereplő, Rőfös igazi, vagy mondjuk így: különleges tragédiája nem az, hogy megöregedett, és nem akarják elhinni neki a vérbő, fiatal, vad és kegyetlen paripák, hogy mindőjüknél különb volt valaha. Az ő nagy története az, hogy mindig kilógott a sorból. Akaratán kívül! Mert foltosnak született. Más volt, mint a többi ló. Az egyetlen ember, aki fölismerte, hogy ez egy nagyszerű állat, jellemző módon tarkának nevezte. Mindenki más megvetően foltosnak. Ez a nagyszerű ló, Rőfös, túlélte saját halálát, hiszen sikerült bebizonyítania egy versenyen, hogy ő a leggyorsabb. A sorsa mégis az lett, hogy tönkrement, agyonhajszolták, míg végül beteg igáslóként árulták lelketlen kupecek. De mielőtt leölik, utoljára el akarja mondani a saját történetét." - /Krámer György, rendező/

Vas István így ír Tolsztoj elbeszéléséről: "Holsztomer testileg majdhogynem végleg leromolva, vén, visszataszító, csúfságában, fölpuffadva is, aszottan is, elgennyedt sebekkel borítva, melyeket nem csak emberi szerszámok vágtak bele, hanem lópatkók is: társai, akiket ingerel a másfélesége, a heréltsége, a tarkasága, rútsága, öregsége, időnként belerúgnak a hasába vagy a horpaszába (...) így áll kísértetiesen az udvar közepén, és árad belőle, szavaiból, Tolsztoj mondataiból a sztoikus lemondás emberfölötti méltósága. És ez a méltóság, amellyel az embereket nézi (...) van benne valamilyen ráción túli nagylelkűség, amely például szeretni tudja, őszintén szeretni - merőben a szépségükért - szívtelen gazdáit, a garázda herceget és mihaszna kocsisát, akik a meghajszolással, a helytelen táplálékkal tönkretették őt, aztán lelketlenül túladtak rajta."

Lev Tolsztoj
LEGENDA A LÓRÓL
- zenés játék két részben -

Tolsztoj Holsztomer című elbeszélését színpadra alkalmazta Mark Rozovszkij
fordította: Gálvölgyi Judit

Holsztomer, (Rőfös) HUNYADKÜRTI ISTVÁN
Szilfavirág / Mathieu és Marie BODOR NÉMETI GYÖNGYI
Szerpuhovszkoj herceg KERESZTESI LÁSZLÓ
Istállómester, Kikiáltó SZEGEDI DEZSŐ Jászai-díjas
Tábornok, Bobrinszkij FANDL FERENC
Kedves - Tiszt LUKÁCS GÁBOR
Vászka, Pincér a lóversenyen HOMONAI ISTVÁN
Feofán, Fritz BAJ LÁSZLÓ

Ménes:
Fekete kanca és Fecske PAP LÍVIA
Pejkó ÚJHELYI ISTVÁN
Csillag és Almásszürke IRLANDA GERGELY
Pejkanca és Legyecske JUHÁSZ TEODÓRA
Deres és Fiatal kesely VIRÁG GERGELY
Harisnyás SIMONFI ADRIENN
Berber csődör FŰZI ATTILA
Hóka BOCSI ESZTER

Közreműködik a Miskolci Nemzeti Színház kijelölt zenekara

Díszlet-jelmez: DARÓCZI SÁNDOR e.h.
Dramaturg: DURÓ GYŐZŐ
Zene: ROSSA LÁSZLÓ
Korrepetitor: VARGA ZSUZSA
Színpadmester: BALÁZS ANDRÁS
Ügyelő: RACK ZSUZSA
Súgó: GAH ERZSÉBET
Rendezőasszisztens: PÖLTZ JÚLIA

Rendező: KRÁMER GYÖRGY
Harangozó-díjas

Bemutató: 2007. március 14., Csarnok

A felvételeket Bócsi Krisztián készítette
Forrás: Miskolci Nemzeti Színház