CORP!

Bizarr, eklektikus, és kissé brutális ez a felkiáltójeles CORP. Vad kalandozás a test körül és a testtel. Öt fiatal mûvész: Böröczffy-Farkas Boglárka, Gergely Attila, Gergye Krisztián, Gresó Nikoletta, Zambrzycki Ádám - a magyar kortárs tánc világában otthonosabban mozgók számára már jól ismert táncosok - elõadásában.

A társulat a Zadam névre hallgat, a koreográfiát készítő Zambryczki Ádám után. Zambryczki a Dream Team Színház, az OFF Társulat, Szabó Réka, Bozsik Yvette és Gergye Krisztián munkatársaként, továbbá a Frenák Pál Társulat szólistájaként, és önálló koreográfiákkal a MU, a Trafó, a Bakelit, a Gödör, a Sziget Színház, a Szkéné, és a Merlin színpadán már bizonyította tehetségét. Koreográfusként volt tehát kiktől tanulnia, és mostani munkáján akaratlanul is érezhető Szabó Réka és Gergye Krisztián befolyása. Szabó Rékáé a tánc színpadi elemekkel való vegyítése tekintetében, különösen abban, hogy a táncosok sokat játszanak a darabban, hosszabb snittekre "prózára váltva", elfelejtetve, hogy táncelőadást nézünk. Továbbá abban is, hogy egy-egy eszköz (mint a CORP! esetében a bohócorr) olyan epizodikusan visszatérő elemmé válik, amely egyszerre hordoz humort és tragédiát. Gergye Krisztián szereplésével önmagában is erőteljes bélyeget nyom a produkcióra. Eszelős mimikája és a túlfeszített szexualitás, melyet a darabba visz, néhol sajnos öncélúvá csap át.
 
A viszonylag rövid darab különféle aspektusokból közelíti meg testünk, mint összetett egész mibenlétét.  A színpadi történésektől elkülönülő szemszöget képvisel a kivetítőn megjelenő orvosi képsor. Ez is a testünk hát... Hártyák, erek és egyebek. Aki nem bír odanézni, annak is állandó fejbekondítás: gondold másképp! Eközben a színpadon folyik a tánc az öntörvényű testről, mely kiszolgáltat és szükségleteknek rendeli alá a lelket; s a testről, melyre magunk hatunk, melyet mi irányítunk. Az emberi test egyik nagy kontrasztja: kihasználatlansága, és potenciális igénybevétele két fontos jelenetben születik meg, - a vízparti nyaralás, és a futás jeleneteiben. A felvillantott témák közül ezt a párjelenetet sikerült a legfrappánsabban és legötletesebben tálalni. A színpadon hirtelen eláradó steril hangulatba bevásárlókocsit tol az egyik szereplő. Hozzászegődik egy másik, míg végül egy modern zsánerkép bontakozik ki. Zagyva beszélgetésfoszlányok, túlméretezett napszemüvegek, semmitmondó, elnyúló testek és lanyhuló mozdulatok. Mellette a futás kimerevített képei éles ellentétként a teljesítőképességet, a cél felé orientáltságot mutatják fel. A csapat kiváló asszociációs és rögtönzési képességeket árul el itt: a két jelenet a stílusos, összehangolt játéknak köszönhetően könnyeden ironikus és természetes.

A CORP! ötvözi a profi színpadi produkciót a home movie esetleges kimenetelű, ingatag világával. A táncosok mini kamerát csatoltak a kezükre, mely látszatra válogatás nélkül veszi a pörgéseket, a lassú lábemelést, és a mozgást kísérő különös tekinteteket. A szinkronban kivetített képek természetesen a nézőnek szólnak, de az ember mégis fészkelődni kezd a helyén. Hisz ilyen közel hagyományosan nem szoktunk ellátni, ilyen látószögekből pláne nem. Mintha rákényszerítenék az embert, hogy kukkoljon, és a kivetített képek nem mondhatni éppen, hogy szép látványt nyújtanának. Nos, ilyen az egész darab, nem akar szép lenni, mert a test sem mindig szép; kiabálni akar, és témájához egészen közel ásni.

Szerző: Csoma Orsi/szinhaz.hu