Interjú Pólos Árpáddal

Pólos Árpád, a kassai Thália Színház társulati tagja március közepén ünnepelte ötvenedik születésnapját. A március 4-én bemutatott Örkény István: Tóték c. elõadás kapcsán Juhász Dósa János készített interjút az egyik fõszerepet alakító színmûvésszel.

Nem akármilyen előadás után ülünk le beszélgetni Pólos Árpáddal, a kassai Thália Színház színművészével. A színházi büfében forrnak az indulatok, meglepődve tapasztalom, hogy azok is hevesen tiltakoznak az igazgatói önkény ellen, akik egyébként ismert jobboldali beállítottságúak. De a művészi szabadság akkor is szent és sérthetetlen, vallják egybehangzóan.

- Mennyire kimerítő a Tóték c.előadás?
Pólos Árpád: Most még nem tudom felmérni, hiszen még a próbafolyamat fáradtságát érzem. Holnapután két előadás is lesz, ettől nagyon félek, mert ez egy olyan előadás, ahol nagyon oda kell figyelni az elejétől a végéig.
- Forr a levegő a színházban, alig csendesednek az indulatok. Ti mennyire élveztétek a próbafolyamatot, milyen volt Vas Zoltán Ivánnal dolgozni?
Pólos Árpád: Nagyon szerettük ezt a próbafolyamatot, ugyanis borzasztóan precíz rendezővel dolgoztunk, aki semmit sem hagyott a véletlenre.  Engem is megleptek a fejlemények, mert már a harmadik előadáson vagyunk túl, de eddig nem érzékeltem, hogy sértődött kassai, Kassa környéki vagy magyarországi nézők álltak volna fel a zsöllyéből az előadások végén.
- Nyugdíjas előadáson vagyunk túl, s általában ez a közönség szokott a megszokottnál is érzékenyebb lenni. De most kifejezetten együtt éltek az előadással.
Pólos Árpád: Ezt mi is így érzékeltük fenn a színpadon.
- Amikor a Galopp a vérmezőn ezredesét próbáltad, nyilatkoztad valahol, hogy nehéz volt megküzdeni Mensáros László emlékével. Itt mennyire volt nehéz dolgod, hiszen Tót Lajost egy egész ország Sinkovits Imre alakításában fogadta el.
Pólos Árpád: Ezt egyszerűbb feladatnak éreztem, mert az Ezredest csak Mensáros játszotta, viszont Tótot azért Sinkovitson kívül is sokan eljátszották.
- Nem is pergett végig előtted a film a próbák során?

Pólos Árpád  Petrik Szilárddal a Tóték c. előadásban

Pólos Árpád: Nem, én abból a falusi környezeteből jöttem, amelyet Örkény is megírt a drámájában. A borbély, a pap, a tanító és még a kurva is, mind-mind megtalálható volt nálunk is.
- A Tóték végül egyfajta jutalomjátéknak számít mind a Tótot, mind az Őrnagyot játszó színész számára.  Te szeretted volna eljátszani vagy a rendező választotta?
Pólos Árpád: Megkérdezték, hogy szeretném-e eljátszani, s amikor Moravetz Levente lett a művészeti vezető, rákérdezett, hogy tartom-e magam az ígéretemhez, mert akkor ebben az évadban műsorra tűzi. Három-négy színházi szakember, mint Csiszár Imre, Koncz Gábor vagy Mikó István is említette az elmúlt években, hogy el kellene játszanom Tót szerepét, mert testreszabottnak találták.
- S mit szólt a feleséged, Kövesdi Szabó Mária az előadáshoz, aki az 1974-es Beke Sándor által rendezett változatban Ágikát játszotta?
Pólos Árpád: Kezdettől fogva bejárt a próbákra, s nagyon élvezte az előadást is.
- Nem volt arról szó, hogy ő is játsszon benne?
Pólos Árpád: Nem, nem is nagyon szeretek vele egy előadásban játszani. Csak azt kértem, hogy Petrik Szilárd játssza az őrnagyot, s mivel még egy feleségem korabeli színésznő van a társulatban, adott volt, hogy Cs. Tóth Erzsi lesz a darabbéli nejem.
- Március 15-én, nemzeti ünnepünkön töltötted  az ötvenedik születésnapodat. Mennyire sorsszerű és fontos számodra ez a dátum az életedben?
Pólos Árpád: Gyerekkoromban nem tulajdonítottam neki jelentőséget, csak azt tudatosítottam, hogy amikor a rádióban forradalmi indulókat játszottak, akkor ajándékot fogok kapni. Ma már nagyon büszke vagyok arra, hogy ezen a napon születtem. "Sajnos", ezen a napon soha nem tudok ünnepelni, mert egyik fellépés követi a másikat. Nem lesz ez másként az idén sem.
- Meglepődve olvastam az életrajzodban, hogy 1982-ben, huszonötévesen kerültél profi társulathoz. A színészek többsége általában kamaszkori nekibuzdulásában határozza el, hogy a világot jelentő deszkákra lép.
Pólos Árpád: Könyvtáros-levéltárosnak tanultam ki, s huszonhárom évesen, a kötelező katonai szolgálat letöltése után Rimaszombatban kezdtem el dolgozni, ahol Drobka Géza bácsinak volt kitűnően működő amatőr színköre. Az ő hatására szülőfalumban, Feleden alakítottam színkört, s elcsábítottam az egyik tagját, Csordás Jánost, hogy játsszon az általam rendezett Kőműves Kelemen c. Sarkadi-darabban. Jancsi többször is felvételizett a Tháliába, s engem kért meg, hogy asszisztáljak neki az egyik darabbéli párbeszéd előadása során. Megnéztek bennünket, engem felvettek, őt nem. S mit ad isten, pont Tóth László Áldozat c. darabjába kellett beugranom, amelyben Csendes László volt Kelemen, én pedig az egyik kőművest játszottam. Az első évben főleg beugrások voltak, de megkaptam Lipitlotty szerepét is a Karnyónéban. Az évad végén viszont elszerződött a társulattól Csendes, és a szerepkörét illetően a rendezők bennem kezdtek el gondolkodni. Ekkoriban indult el a magyar színészképzés is a pozsonyi főiskolán, ahová akkor még csak a színház vezetése javasolhatott embereket. Be is mentem a kérvénnyel Lengyel Ferenchez, de ő nem támogatta azt, mondván, hogy rám most van szükség és nem négy év múlva. De mivel én akkor töltöttem be a huszonötöt, s ez volt akkor a felvételi korhatár, a színművészeti főiskola elúszott. Helyettem Mikula Róbert és Házi Tánya kerültek be.

Bocsárszky Pállal a Komámasszony, hol a stukker c. előadásban

- Otthon, Feleden mit szóltak hozzá, hogy otthagytad a könyvtárosi állást és színész lettél?

Pólos Árpád: Ők azt szerették volna, ha az öcsémhez és a bátyámhoz hasonlóan mezőgazdász leszek, de engem, finoman szólva, ez nem érdekelt. Beadtam ugyan Brünnbe a felvételi kérvényemet, de csak Pozsonyig jutottam el, anyámnak pedig azt mondtam, hogy akit nem vettek fel, azt nem is értesítik. Apai nagyanyám a cserépkályha mellett sokat olvasott fel nekem gyerekkoromban, s együtt sírtunk a történeteken. Nagyon művelt asszony volt, érettségije is volt, és verseket is írt, igaz, csak az asztalfióknak.

- Két előadás ugrott be számomra a nyolcvanas évekből. Az egyik a Leszállás Párizsban c. könnyed bulvárdarab, amit nem is olyan rég közvetített ismétlésben a Kossuth rádió, s számomra ma is igen frissnek tűnt.

Pólos Árpád: Ez volt Dudás Péter első főszerepe, s a lányok, Dér Lívia, Varga Szilvia és Danyi Irén is pályájuk elején tartottak. Emlékszem, hogy a minisztérium hatvan előadást engedélyezett, ugyanis akkor még ők fizették a jogdíjat. Akkora sikere volt, hogy három hónap alatt le is futott a sorozat.

- A másik előadás, amely számomra meghatározó volt veled kapcsolatban, az Ármány és szerelem, amelyben egy rendkívül visszataszító figurát, Wurm írnokot alakítottad.

Pólos Árpád: Ettől a figurától és Kányai fogadós alakjától féltem akkoriban a legjobban. Ez utóbbit huszonhét évesen kellett eljátszanom, és fogalmam sem volt arról, hogy mit kezdjek vele. Az Ármány és szerelemben viszont kaptam egy nagyon szép ruhát, amiben jobban néztem ki, mint a Ferdinándot alakító Dudás Péter. Ki kellett tehát találni, hogy mi lehet az oka, hogy Lujza mégis Ferdinándot választja helyette. Ha jól emlékszem, még bicegtem is benne, s egy kicsit hátborzongatóra sikeredett a szerep.
            
- A nézők és a szakma is hangos sikerrel fogadta a Beke rendezte Az esőcsinálót, amelyet még a Pesti Színházban is eljátszottatok.

Pólos Árpád: Volt egy korszakunk, amikor több amerikai darabot is eljátszottunk. Ezek mind a közönség, mind a szakma körében sikeresek voltak. Gondolok itt A vágy villamosára, az Egerek és emberekre, s a két Miller-darabra, Az ügynök halálára és a Pillantás a hídról c. előadásokra.
- Végiggondolva az elmúlt húsz évre, mi lehet az oka annak, hogy egy-egy kiemelkedő színvonalú előadást minősíthetetlenül silányak követtek? Talán a Verebes-korszak volt az egyetlen, amikor folyamatosan magas volt a színvonal.

Pólos Árpád:  Nem tudom, de valószínűleg az is oka lehet, hogy nincs a színháznak állandó rendezője, aki hosszútávon meg tudná határozni a színház arculatát.

- De miért nincs? Miért nem alakultak ki műhelyek Felvidéken, mint történt ez a Vajdaságban vagy Erdélyben? Miért nincsenek drámaíróink, miért nincs magyar nyelvű színészképzés?

Pólos Árpád: Nagyon nehéz kérdés. Amikor Verebes itt volt, vonzotta magához az embereket. Akkor jött ide például Tóth Tibor, akinek a vizsgaelőadását, a Semmi és végtelent Verebes rendezte vagy Boldoghy Olivér. Még mindig bennem él Csehov három egyfelvonásosa, amelyben én nem játszottam, de döbbenetes szakmai siker volt. Azóta viszont jönnek-mennek a rendezők, akik mindig hozzák magukkal a saját embereiket is. Moravetz Leventét a jövő évadban Korognai Károly váltja, akinek említettem is, hogy nem szerencsés, hogy a még létező felvidéki szakembereket teljesen mellőzik. Pedig azért vannak saját tervezőink, mint Gadus Erika, Szőke Anita vagy Haščák József, akikre szüksége volna ennek a társulatnak.
  
- S melyek voltak azok az előadások, amelyek ha a szakmának esetleg nem is, mint például a Zorba,  de a te számodra fontosak voltak?

Pólos Árpád: A Zorbát én sem szerettem, de annak az előadásnak volt egy érdekes előtörténete. Egy előadás után a társaság itt maradt a büfében, s jól eleresztette magát. S akkor csak jött Ľ ubo Gregor, aki akkoriban itt játszott Kassán, hogy nekem okvetlenül el kell játszanom Zorbát. Természetesen a saját átiratában. Ezt én fordítottam le is. A színház zenei vezetőjével, Jakab Zoltánnal írattak hozzá zenét, de a tizenkét dal közül én csak egy-kettőt tartottam jónak. Amit nagyon szerettem viszont, Sütő Káin és Ábel c. darabjában Ádámot, de szívesen emlékszem vissza Bodnár János figurájára a Bodnárnéban, amelyre szlovák alakítási díjat is kaptam. Az utóbbi szerepeim közül szívesen játszom az Öreg figuráját Spiró Kvartettjében és a már említett Ezredest a Görgey darabban. Kár, hogy ezt nem nagyon játsszuk.

- Feleséged, Kövesdi Szabó Mária a színház alapító tagja. Szerelem első látásra?

Pólos Árpád: Amikor idekerültem, segédszínészi státust kaptam, amit három év múlva vagy átváltottak rendes tagságra vagy elengedtek. Velem kivételt tettek, mert már a második évben megkaptam a színészi státust. Már az első évben is játszottam Marival, s azt vettem észre, hogy a második évben többet tartózkodom a lakásán, mint a színészházban. A harmadik évben aztán összeházasodtunk.

- S a fiatok mennyire érdeklődik a színház iránt?

Pólos Árpád: Nem igazán. Nyíregyházán tanult festészetet a művészeti szakközépiskolában, aztán Budapesten formatervezői szakra felvételizett, de egy ponttal lemaradt. Az idén beadta a jelentkezését ugyanerre a szakra Kassára is, ahová felvették, de ismét próbálkozik Budapesten is. Volt időszak, amikor be nem tette volna a lábát a színházba, de ma már komoly kritikákat mond egy-egy előadásról.

- Mindketten színészek vagytok. Otthon is a színházról szól az élet?

Pólos Árpád: Megbeszéljük a szerepeinket, de ahhoz nem nagyon ragaszkodom, hogy állandóan együtt játsszunk. Voltak persze nagyon szép közös előadásaink, mint A vágy villamosa, a Káin és Ábel vagy a Filuména házassága, de ma már inkább váltakoznak a színpadon Cs. Tóth Erzsivel. Így legalább kevesebbet veszekszünk.

- Kik voltak számodra az elmúlt két és fél évtized legkedvesebb játszótársai?

Pólos Árpád: Nagyon szerettem a fiatalabbak közül Tóth Tiborral, Ollé Erikkel vagy Boldoghy Olivérrel játszani, akik nagyon sokoldalú, megbízható színészek. A jelenlegi partenereim közül Petrik Szilárddal vagy az idősebbek közül Várady Bélával és Gyurkovics Mihállyal, aki a nézők és a kollégák szerint is félelmetes teljesítményt nyújtott a Galopp a vérmezőnben.

- A beszélgetésünket megzavarta egy pillanatra Petrik Szilárd, mivel elromlott az utánfutó, amivel holnap a díszleteket vittétek volna Kazincbarcikára. Amikor az ember húszéves, akkor még romantikusnak tűnik az ekhós szekér vagy urambocsá a lerobbant busz, a fűtetlen falusi kultúrház, a viháncoló egerek. De ötvenévesen mennyire lehet még teljes intenzitással beülni reggel a buszba, hogy 4-500 km megtétele után eljátsszál egy-egy szerepet?

Pólos Árpád: Kaland még ez a javából most is, még akkor is, ha tíz évvel ezelőtt átestem egy hátgerincműtéten. Jobban kell vigyázni a mozgásra és télen-nyáron melegítő övet hordok, hogy fel ne fázzam.

- Soha nem is jutott eszedbe, hogy elszerződj innen?

Pólos Árpád: Nem igazán. Négy alkalommal játszottam Kisvárdán, nyári bemutatón és Komáromban is, a Bástya Színházban Beke rendezéseiben. Egy dolgot viszont nagyon sajnálok, Egerbe hívott a Száll a kakukk fészkére c. előadás Indián szerepére  Szegvári Menyhért, de az akkori igazgató nem engedett el.

- De azt a szerepet eljátszottad itt Kassán...

Pólos Árpád: De ezt az előadást nem nagyon szerettem.

- Filmben játszottál egyáltalán.

Pólos Árpád: Magyarországiban nem. A Hídemberbe hívott Bereményi, de akkor tele voltam előadással. A nyolcvanas években játszottam Pozsonyban egy háborús filmben, míg Zlínben egy cseh sorozatban a kilencvenes évek közepén.

- Ma se rádiós, se televíziós lehetőség nem nagyon van errefelé.

Pólos Árpád: A nyolcvanas években Boldoghy Kató járt fel Pozsonyból, s egy-egy éjszaka alatt megcsináltunk egy rádiójátékot, amiért többet kaptam, mint a havi színházi fizetésem. 1560 korona volt az első fizetésem, s egy hangjátékért kaptam 2500 koronát. A rendszerváltozás után volt egy év, amikor rengeteget szinkronizáltunk a Hallmarknak, de azt is visszacsípték az anyaországi kollégák, akik így támogattak bennünket.

- Fontos számotokra a költészet is, a feleségeddel önálló műsoraitok is vannak.

Pólos Árpád: Imádom Radnótit, akit Ady és József Attila mellett a huszadik század legnagyobb költőjének és nagy hazafinak tartok. Még 1984-ben állítottunk össze egy estet, s már legalább ezerszer előadtuk. A költészet napján is három helyre ezzel megyünk. De volt egy Ady három nagy szerelme c. összeállításunk, Marikával van egy Petőfi-estünk, s Dudás Péterrel és Kováts Marcellel egy Illyés-estünk.

- Még csak ötvenéves vagy, tele energiával. Mi az a  szerep, amit még szívesen eljátszanál?

Pólos Árpád: Ha három-négy év múlva azt mondanák, hogy játsszam el Tevjét, a Tejesembert, nem mondanám azt, hogy nem. De nehogy csak főszerepre gondolj, nagyon szeretem például a Fösvényben a Csendbiztos szerepét is. De a színház mellett van egy kulturális menedzserirodám, s Rák Viktóriával, Petrik Szilárddal, Illés Oszkárral és másokkal felújítottuk Horváth Lajos egykori Ágacska rendezését, s már az ötvenedik előadás körül tartunk. Kazincbarcikán benne vagyunk egy bérletsorozatban.

- S ha már végképp nincs színház, akkor mi kapcsol ki?

Pólos Árpád: A határ mellett, Göncruszkán vettem egy házat, s oda járok ki pecázni, s alig várom, hogy egyszer legyen egy színészverseny, ahol Reviczky Gábort is megverhetem. De Koncz Gábor már többször is volt nálam horgászni. Néha a helyi vadászokkal is elmegyek hajtóvadászatra, felülök a lesre, de puskát nem vennék a kezembe.

Juhász Dósa János