Fejek a dunsztosüvegben

A folyamatosan íródó nagyvárosi legendárium megható epizódjaként a tervezettel ellentétben nem foglalták le április 12-én a Sirály néven elhíresült, engedély nélkül mûködõ közösségi kulturális hely színházát. A honlapjuk szerint "az alig néhány perces szemle során Schermann Márta Látványkonyha címû elõadásának díszletei gyõzték meg a hatóságot arról, hogy az épület alagsorában valós munka folyik". Részemrõl gratulálok a hatóságoknak (amennyiben ez számít valamit), soha nem gondoltam, hogy egy színházi díszlet erre is képes.

A pesti Király utca 50. alatt működő, szövevényes tulajdonjogú játszóhely tehát trendinek számít, már-már kultikusnak is nevezhetnénk. Az előadás a független színház "arcotokba vágom a valóságot" vonulatába tartozik. Nagyon szimpatikus. A Sub Rosa Társulat által létrehozott Látványkonyha ráadásul látványos is. Formáját a jól szerkesztett bűvészmutatvány és a "Cooking and looking" jellegű showműsor-típus laza keveréke adja, de nyomokban fölismerhető benne egy hazai "főzőcske" elegáns paródiája is. Bombasztikus ötletek sora, némi összevisszaságban oda dobálva. A multifunkciós konyha egyik szekrényajtaja mindjárt az elején lecsapódik, három dunsztos üvegben három emberfejet látunk tátogni. Azután mélyhűtött tepsikből előkerülnek a fejek tulajdonosai, testszínű trikóban meztelenséget imitálva, rájuk varrt mellel, nemi szervekkel, hatalmas comb, kar, fenék- és hastáji domborulatokkal: 2 férfi, 1 nő - ez a konyhai alapanyag.
Az előadás valójában nagy-nagy kérdőjelek sorozata, melyeket létezésünk abszurd tényei rajzolnak. A táplálkozás, mint az örömszerzés egyik leggazdagabb forrása, a párválasztás, a gyermeknemzés és -születés mint konyhai folyamatok jelennek meg, a legvégletesebben abszurd mivoltukban. Az értelmezés nem szöszmötöl például az értelmes emlősállatok elfogyasztásának problematikájával - egyenesen az embert "teszi a gyomorba". A látványkonyha nagy attrakciója a vagina pénisszel töltve, ami csak így olvasva ennyire gusztustalan, a rongybabavarrással készült nemi szervek elég mulatságosan hatnak. A végén aztán az emberi faj három egyedéből hatalmas hot dog alakul, gondolatiságában rímelve a divatos német festő, Mathias Waske "Ein gefundenes Fressen" című festményére, amelyen négy embertestű kutya egy szekrény nagyságú hot dogot élvezettel szaglászik a romantikus tájban.
Aki mindezt kavarja: Nagy Beáta. Átlátszó, fodros műanyag kötényben, neccharisnyában, félig szabadon hagyott popóval, remekül.
Az emberi méltóságuktól megfosztott konyhai alapanyagok - Felhőfi-Kiss László, Stubnya Béla, valamint maga Schermann Márta - kitűnően közvetítik Schermann humorát, aki  a színészkedés mellett rendez és jelmezt is tervez alkalmasint. Ebben az esetben mindhármat egyszerre. Színészként, tervezőként föltűnt már a MU, a Szkéné, az Andaxínház, az Arvisura, a Női Vonal produkcióiban eddig is. Ők hárman azok az ördögi szakácsnő kezébe került magatehetetlen bábok, akik a vészjósló konyhai procedúrák vicces alanyaként magukon viselik az emberi létezés - mindenféle értelemben vett - végtelen szomorúságát.
A produkció néhol kissé zavaros szimbolikáját - van itt minden, Éva almájától a kukoricából pattogtatott gyerekig - szerencsére egységes keretbe foglalják a konyhai kivetítőn megjelenő fotóanimációk. Maga a konyha egyébként furnérlemezből és papírmaséból készült sokfunkciójú, de kezdetleges, túlméretezett babaszobára emlékeztető szerkezet - díszlet a díszletben. (Látványterv: Bodóczky Antal.) A képernyőn egy lebutított fogyasztói társadalom művi világának "oktatófilmjei" jelennek meg, melyekkel láthatatlan manipulátorok tanítják a konzervlétezést a társadalom egyedeinek.
A Sirály egyébként május 20-ig kapott haladékot a pincében lévő színház működtetésére.

Kállai Katalin