Baleset csütörtökön

Egressy Zoltán Baleset címû drámája napjainkban játszódik, a darab filmszerû jelenetek sorozata egy fiatal lánnyal a középpontban. Eszter motorbalesetben veszíti el võlegényét, majd egy ködös, kísérteties Balaton-közepi gyászszertartás után a tó vízében ismerkedik meg az USA-ból nemrégiben hazatelepült 60 éves Eddel.

Jelenet az előadásból

A férfi nyaralójába viszi Esztert, a "gyászmunkát" azonban hívatlan vendégek zavarják meg. A társaság nehezen találja a közös hangot, a szereplők különféle kommunikációs technikákkal és bódító szerekkel próbálják élvezhetőbbé tenni az együttlétet. Eszter körül ellenséges világ bontakozik ki, a reális jelenetek lassan szürreális, álomszerű dimenzióba csúsznak át. Nem lehet tudni, hol végződik a valóság, s hol kezdődik a képzelet játéka, melyek együtt vezetnek az igencsak meglepő végkifejlethez.
Egressy Zoltán darabjának ősbemutatója a Petőfi Színház előadása, mely a Katona József pályázaton nyert támogatást. Az álomthriller reális élethelyzeten keresztül vezet az emberi személyiség tudatalatti szférájába, ahol reális és szürreális, álom és valóság egy időpontban és azonos érvényességgel létezik. A dialógusok jellege, a történet szerkezete izgalmas képet ad az ember lelkének, pszichéjének állapotáról, a kapcsolatteremtés kiüresedett voltáról. Különös hangulatú, félelmetes, mégis humoros thriller a magányról, a kommunikáció-képtelenségről, az életről. És a halálról.

Szalma Tamás és Dobra Mária

Interjú Simon Balázs rendezővel:

Simon Balázs: A Baleset kapcsán Egressy szövegeiben jobban elmerülve megértettem, hogy milyen mély emberismeret és mennyi hétköznapi felfedezés van bennük. Csodálatosan érti az emberek "ellesett megmutatását", könnyen, de nagyon pontosan ábrázolja szinte tudattalan mechanizmusainkat, rutinjainkat, személyiségünk állandó mozgatórugóit. És ez tetszik... és a Baleset finom költői szürrealizmusa is nehéz, inspiráló feladat.

- Miről szól a Baleset a te olvasatodban? Mi az üzenete a darabnak, illetve az általad rendezett előadásnak?

Simon Balázs: A darab elején Eszter és vőlegénye motorbalesetet szenvednek. Eszter önmagát okolja, lelkiismerete elől menekül, felejteni akar. Menekülése közben furcsa helyzetekbe sodródik. A "fenyegető", részvétlen közeg ráébreszti, hogy a világot nem érdekli nagyszerűsége, furcsasága, extremitása. Ez a darab egyik úgynevezett "üzenete": lehetsz akármilyen tehetséges, a világ nem bocsátja meg, ami vagy. Épp ezért nem érdemes elvárásokkal fordulni a jelenségek világa felé, hacsak nem azzal, hogy mások reakcióiból is pontosabb képet alkothassunk egónk színéről, szagáról és méretéről, amik vagyunk egymás számára, önképünk lenyomatai egymáson. A másik pedig, hogy a halál nem félelmetes.

- Szerinted sem félelmetes?

Simon Balázs: Én még félek tőle, de rettentő kíváncsi is vagyok rá!

Jelenet az előadásból

Interjú az íróval, Egressy Zoltánnal:


Egressy Zoltán:  A darabomhoz való viszonyom nem nagyon szokott változni a megírás után, a Baleseten is túl vagyok, mint anyag, már nem nagyon érdekel. A darabokból készült előadásokhoz pedig nézőként viszonyulok. Egyáltalán nem biztos, hogy jobban szeretek egy sokat játszott produkciót, mint egy kevésbé népszerűt.

- Simon Balázzsal való találkozásod nevezhető revelatívnek?

Egressy Zoltán: Mi már évekkel ezelőtt is terveztünk egy közös munkát a Bárka Színházban, akkor az nem jött össze. Elég fontos egy írónak, hogy ki rendezi meg a művét, sokat számít, ha a világról, vagy legalább az adott darabról azonosan gondolkodik vele. A Baleset kapcsán rengeteget beszélgettünk Balázzsal. Szabad darab, abban az értelemben, hogy a rendezőnek nagy szabadságot ad, nem a szöveget illetően, hanem asszociatívan. Minthogy rémálomról van szó, az elveszést, elmagányosodást, az ellenséges, hideg világgal való szembenállást olyan vizuális eszközökkel lehet megmutatni, amelyre egy sültrealista mű kapcsán nemigen volna lehetőség. Balázs nagyon kreatív, színészeket inspiráló rendező. A darabban Eszter, a főhősnő nagyon-nagyon egyedül marad, és ezt Dobra Mária (akit az egyik legjobb magyar színésznőnek tartok) szívbemarkolóan játssza el. Markolássza a szívemet minden mondata. Hozzáteszem, hogy a többiek játékát is nagyon szeretem.

- Szerinted hogy sikerült az előadás és hogy fogadta a veszprémi közönség?

Egressy Zoltán: Szeretem az előadást, és a közönség is szereti Veszprémben. Sokan mondogatták, hogy "veszélyes", nem lesz jó ott színre vinni, sokkal populárisabb műfajokra vevők az ottani nézők. Szerencsére nem lett igazuk, Veszprém nyitott, jó város, befogadó közönséggel. A Balesetet főleg a fiatalok szeretik, de nem csak ők. A társulat pedig kifejezetten erős, ez más előadásokban is megmutatkozik.

- A Baleset álom, fikció és valóság furcsa keveredése.

Egressy Zoltán: Igen, ezzel együtt világos a története. De nem mesélném el, ha nem baj. Szándékosan filmes kicsit a szerkezete, hangulatilag pedig az általam nagyon szeretett Bunuel- és Lynch-világot jeleníti meg. Játékos, de lidérces. Valahol minden játékos és minden lidérces az életben. A Hiperkarma olyan jól énekli: "bohócok vagyunk és mind belehalunk". Na hát ez...

- Mit jelent a műfaj, az álomthriller?

Egressy Zoltán: Nem tudom, ilyen tulajdonképpen nincs. Ez jutott eszembe műfajmegjelölésnek.

- Takács Ferenc a drámakötetedről többek között így ír: "Mindenesetre általa (Bittnerről, Egressy drámáinak állandó szereplőjéről van szó - a szerk.) valamiféle transzcendens fuvallat csapja meg a könyv olvasóját (hogy a színházi néző "levesz"-e ebből valamit, kétségesebb), s mintegy felkészíti a legújabb Egressy-mű, a Baleset immár nyíltabban szoterológiai (azaz Krisztussal-megváltással kapcsolatos) felhangjaira: a hősnő, Eszter traumatikus látomása a megváltatlanságról és a megváltásra szomjúhozásról szól, meglehetős közvetlenséggel. Hogy ez a transzcendens sóvárgás a diagnózis részeként kerül-e be Egressy drámai világába (hiszen az, hogy nem tudunk meglenni vak remények híján, éppenséggel létünk visszafordíthatatlan tönkremenetelének a kikezdhetetlen tanúsítványa), vagy netalán ezeknek a drámáknak a gyógyjavallata lenne (igenis hinnünk kell, hátha mégis megsegít valaki bennünket nagy bajunkban és szükségünkben), ezt nem szeretném eldönteni." Egyetértesz ezzel?

Egressy Zoltán: A megváltatlanság és a megváltásra szomjúhozás valóban központi eleme a történetnek. Arisztotelész szerint nem minden ember születik természettől szabadságra. Eszter arra született. De ez közben fájdalmat is okoz. Szabadnak lenni, de nem magányosnak, az egyik legnehezebb feladat az életben. És persze megváltódni valahogy, valamiképpen, valaki által, úgy, hogy megmaradsz önmagadnak. Ez foglalkoztatott, és persze az a reménytelen, agresszíven buta légkör, ami mostanság Magyarországon ugyancsak könnyen elveszejti az embert. Na nézzük, mi van ilyenkor...

Szerző: Tarda Orsolya
Fotók: Veszprémi Petőfi Színház