Odüsszeusz-rhap

Bál vagy buli. Bal oldalon egy hegedûs játszik virtuózan. Húzza és penget. Nagy kezébe, fürge, finom mozdulataiba belefeledkezik az ember. Mögötte Vajdai Vilmos olvas fel az Odüsszeiából, vagy éppen  veri a taktust. Hátul középen kórus, férfi-nõi kar külön választva, csak Jordán Adél és Czukor Balázs táncolnak és énekelnek egymás mellett középtájt.

Úgy tűnik, a történet sodrában ők mindig az épp aktuális párként együtt buliznak és énekelnek, legyen szó akár Odüsszeuszról és Kirkéről, akár Odüsszeuszról és  Nauszikaáról. Jobbra színészek hangszerrel: Keresztes Tamás a szintetizátor előtt, Kocsis Gergő klarinétot fúj, és a szélen mellettük még egy hegedűs. A színpad közepén Bánki Gergő üti a hatalmas dobfelszerelését, ami már önmagában színpadi mutatvány. Ez itt a tápos Ithaka, errefelé tart mind a főhős Odüsszeusz, mind az előadás, amelynek bemutatója jövő decemberben lesz.
Korunk énekmondói a rapperek, akiket talán ugyanaz az isten száll meg, amikor történetet mesélnek, mint az ókori rhapszódoszokat. A TÁP színház extatikus koncert formájában zúdítja nézőire az Odüsszeia énekeit. Komoly, jazzes improvizatív zene tölti be a teret, erre mondják-rappelik- verselik a színészek-énekesek a hexameteres szöveget. Közben úgy táncolnak, mintha diszkóban vagy házibulin lennének, jelzésszerűen teszik oda az ütemre a mozdulatot.

Nem illendő, amit most művelek, sőt. A kritikusok nálunk (és más nemzeteknél) bemutatókra járnak, és produktumokról, késznek tekintett termékekről mondanak véleményt. Az elkészülés ünnepinek nyilvánított pillanatát értékelik. A TÁP Színház - Tilos az Á’ Performansz (amely a régi kultuszhelyről kapta a nevét, ahol a társulat működését kezdte) nagyjából az egyetlen formáció Magyarországon, amely veszi a bátorságot, hogy az előadásait, varietéit (pl. Minden rossz varieté) eltérő verziókban és a készenlét különböző állomásain vigye nézői elé. Leggyakrabban hétfőnként a Süss fel napban. De a Keresők című előadást például két helyszínen (Kamra, Süss fel nap) és két különböző színházi nyelven játsszák egymással párhuzamosan.

A Táposok szemérmetlenül kiteregetik műhelytitkaikat, a közönség szeme láttára próbálnak, újra és újra lebontogatják a kész-egész műalkotás szent határait. Próbáik előadássá lényegülnek, megszűnnek pusztán a bemutató érdekében létezni. Már a szórólap is a képlékenység, rögzítetlenség pofátlan szabadságáról árulkodik. "Bocs annak, aki nincs rajta, attól, aki rajta van, de nem lesz, és attól, akit rosszul írtuk (sic)"
A színház legélőbb, legpezsgőbb műfaja a próba, állítják a színészek, és itt a nézők is részesévé válhatnak a folyamatnak. Mégsincs próbaíze. Vajdai egyszer kiül a nézőtérre, és egy kicsit "kívülről" nézi az előadást, egyszer pedig állít valakinek a mikrofonján. Érződik, hogy ez egy próbált próba, megbeszélt szabályrendszerrel, és azon belül némi mozgástérrel.
Amit most április közepén a munkabemutatón láthatunk (a szórólapon ez áll: a jövő évi előadás csak Önöknek előre) egy képlékeny massza. Feltehetőleg Odüsszeisz lesz majd a címe a magyartanárok nagy örömére, akik elszántan és rendületlenül, felvont szemöldökkel hajtogatják évről évre, hogy nem Aeneász, hanem Aeneisz. Aneiáról vagy Odüsszeiszről azonban eddig nem esett szó. A TÁP Színház Odüsszeisz tanulmányával elsimítja a több ezer éves távolságból elhanyagolhatónak látszó különbségeket az ókori latin és ógörög nyelv között. Mindemellett különleges nyelvérzékről tesz tanúbizonyságot. Szerencsére ez nem csak erről a szóviccről, hanem színházi nyelvükről is elmondható.
Hogy koncert-e vagy színház, amit látunk, nehéz lenne eldönteni, és nem is érdemes. Epikus szöveg zenei kísérettel való teátrális megjelenítése. A színészek néha hátravonulnak inni, vagy cigiznek, ahogy a nézők is. Koncertre vall az is, hogy az előadást számok egymásutánja szervezi egésszé. Egy szám egy éneket dolgoz fel az Odüsszeiából, már elhagytak énekeket, húztak a szövegből, de még nem sokat. Kezdeti stádium. Emlékeim szerint a tizenharmadik énekig jutnak el.  Vajdai Vilmos felolvassa az adott éneket (később megszavaztatja a közönséggel, hogy felolvassa-e), és az ő énekmondása után indul el a zene, ebből nyílnak ki a számok. A színházi formának még csak jelzésszerű nyomai fedezhetők fel az előadáson. Czukor Balázs laza lejtésű tánca egy fiatal, lobbanékony és hebrencs Odüsszeusz képét villantja fel. Jordán Adél Kirkéje rámenős. Ezek persze csak jelzések, hiba lenne túl komolyan venni őket, de azon az egy estén a zene, a mozgás és a szöveg úgy vonta játékba a fantáziát, hogy egy-két figura, és Odüsszeusz kemény harcos-szenvedős, poklot is megjárt útja már kirajzolódik belőle. A hexameterek kitűnően rappelhetők, a jazzes zenei közegben erősen hat a szöveg értelme és zeneisége. Viszont ez a színházi forma nem túl variábilis, a zene pedig eluralja az agyat, és egy idő után elbódul az ember. Mindenesetre ígéretes kezdemény, van rá esély, hogy jövő decemberre izgalmas előadássá gyúrják.

Odüsszeisz tanulmány 4: április 23., hétfő, fél 11 után a bezárásra váró Süss fel napban



- Sebők Bori-
Fotók: Lehotka Judit Zolka