Börcsök Enikő a Radnótiban

Börcsök Enikõ a Vígszínház színésznõje, a Radnóti Színházban próbálta Spiró György Prah címû darabját, melyet április 29-én mutatnak be Valló Péter rendezésében. Akárcsak legutóbbi színdarabjaiban, most is keserû komédiát írt Spiró, melyet fanyar hangvétel, cinikus humor jellemez.  A komédiában egy vidéki házaspárnak öttalálatosa lesz a lottón. A kétszereplõs darabban Börcsök Enikõ partnere Schneider Zoltán.

- Korábban félő volt, hogy nem lehet összeegyeztetni a vígszínházi elfoglaltságaiddal a Prah-próbákat.
 
Börcsök Enikő: Valahogy úgy alakult az idei évadom, hogy nem voltam szabad szeptemberben, amikorra kitűzték ezt az előadást, de szerencsére megvártak a szereppel.

- Először játszol együtt Schneider Zoltánnal. Milyen vele dolgozni?

Börcsök Enikő: Zoli igazán érzékeny ember és érzékeny színész is. Jól tudunk együtt játszani, illik egymáshoz a színészi gondolkodásunk. Megnyugtató vele játszani, nem kell érte aggódni. Több ilyen színészre, ilyen partnerre lenne szükség.

Milyen volt a próbaidőszak az "otthonodtól" távol, egy idegen színházban, a Radnótiban?

Börcsök Enikő: Nagyon jól érzem magam ebben a színházban. Egészen más megszólalni ebben a kicsi, bensőséges színházi térben, és élvezem, hogy ilyen barátságos, családias a hangulat.
Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen nyugodt, feszültségmentes próbaidőszakom. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt nehéz a feladat, vagy hogy nem kínlódtunk eleget vele. De nagyon jó volt próbálni, mert nem volt az a rettenetes szorongás, nem volt pánik a főpróbahéten.

- Miben rejlett mégis a feladat nehézsége?

Börcsök Enikő: Nehéz volt a játék stílusát megtalálni. Bár mai, valóságos élethelyzetek és figurák szerepelnek a darabban, mégsem lehet őket egy az egyben valóságosan eljátszani, mivel ez egy abszurd történet, és ezért kicsit el kell emelni a valóságtól. A játékban a valóság és az abszurditás határán kell egyensúlyozni. És nehéz feladat a nevettetés is. Amikor a debreceni rendhagyó olvasópróbán felolvastuk a szöveget, iszonyatosan nevettek a nézők, de ahogy elkezdtünk itt a Radnótiban próbálni, azt vettük észre, hogy eltűnt a darab humora. Miattunk. Mert mi elkezdtünk játszani, külön-külön meg akartunk formálni mindent, színezni akartuk a mondatokat, a szavakat. De erre nincs szükség, csak el kell mondani a szöveget úgy, ahogy le van írva. Nem kell külön viccesnek lenni.

Az sem lehet könnyű színészi feladat, hogy ez alatt a rövid idő alatt hihetetlen végletes érzelmeket él meg a két szereplő. Néhány pillanatig igazán boldogok, majd a szörnyű kétségbeesés lesz úrrá rajtuk.

Börcsök Enikő: Az életben olyan kevés igazán boldog pillanat van, és általában az sem tart huzamosabb ideig. Színészileg nincs emlékünk arról, milyen érzés hihetetlenül boldognak lenni. Tudjuk, milyen a szerelem, a félelem, a szomorúság, de nem könnyű felidézni, milyen a boldogság. Nehéz ezt az érzést megfogni: leginkább hidegrázása van az embernek, vagy éppen hirtelen melege lesz. Talán a születésnél lehet ilyenfajta katarzist érezni.

- Te is megijednél egy ilyen váratlan szerencsétől?

Börcsök Enikő: Szoktam szerencsejátékot játszani. Már nyertem és vesztettem is elég sokat. De nem szoktam megijedni tőle. A veszteségtől sem. Hiszen az ember az izgalom miatt játszik, hogy az adrenalinszintje fönt legyen.

- Lottózol?

Börcsök Enikő: Régebben csak nagyon ritkán játszottam, talán csak akkor, amikor nagy nyeremény van. Nem mintha hinnék benne, hogy valaha nyerni fogok, de azért megpróbáltam párszor.
Most a próbák kezdete óta rendszeresen lottózunk. Mivel öten dolgoztunk a produkcióban mindenki mondott egy-egy számot, és azóta minden héten feladunk egy szelvényt. Amíg a darab műsoron lesz, addig megjátsszuk a születési éveinket - ahogy a Prah szereplői is. Eddig volt két egyesünk.

- Kevés embert ér akkora szerencse, hogy öttalálatosa lesz. Mégis mitől érezhetjük közelinek a Prah történetét?

Börcsök Enikő: Ez egy szerelmi történet. Egy kapcsolat próbatétele. A Prah nekem arról szól, hogy mennyit bír ki két ember viszonya. A darab szerint mindent. Ez a két ember a rettenetes nyomorúságban is szerette egymást, ez tartotta őket össze, a szerencsétlenség. És most a váratlan szerencse is egymás mellett tartja őket. Fordítva szokott lenni ez a próbatétel: általában valamilyen szerencsétlenség kapcsán tapasztalja meg az ember, hogy mennyire számíthat a másikra, hogy mennyit érnek egymásnak. De a váratlan szerencse is lehet katartikus pillanat, hiszen olyan dolgokat hoz felszínre, amiről a Prah két szereplője soha nem beszélt egymással, soha nem mutatta meg a másiknak ezeket az oldalait. A kapcsolatuk, sőt az egész életük kérdőjeleződik meg azáltal, hogy egy ilyen váratlan döntéshelyzetbe kerülnek.

- Volt-e olyan korábbi szereped, amit közel érzel ehhez a női szerephez?

Börcsök Enikő: Lehet, hogy furcsán hangzik, de a próbák alatt sokszor eszembe jutott a Tótékban Mariska szerepe. Kétszer is játszottam, és a két darabban valahogy hasonlónak érzem a viszonyt a férj és a feleség között. Hasonló az asszony kötődése a férjéhez, az áldozata, és még egy picit a Tótékra emlékeztet a történet közege is.

- Mennyire lesz más érzés lesz estéről estére egy lényegesen kisebb közönségnek játszani.

Börcsök Enikő: Nagyon jó érzés a Vígszínház nagyszínpadán játszani. Amikor meghajlunk a tapsnál, valahogy mindig rám jön a hidegrázás. Itt ebben a kicsi térben az az elragadó, hogy mennyire közel vagyunk egymáshoz a nézőkkel, mégsem olyan, mint egy stúdió: hiszen itt is van egy hagyományos színpad, nézőtér, erkély - csak kicsiben. Itt másképp kell megszólalni, közvetlenebb tudok lenni, mást tudok adni, és mást is kapok.

forrás: Radnóti Színház
A felvételeket Perjéssy Gábor készítette