Narancsszín végzet

Talán sokan emlékeznek még Stephen Frears 1988-ban készült hatalmas sikerû filmjére, amely az egyik legjobban sikerült földolgozása de Laclos levélregényének. Hét esztendeje a Pesti Magyar Színház színpadán is láthattuk a fülledt hangulatú történetet, amely most Kiss Csaba rendezõt ihlette meg.

A francia szerző műve még az elmúlt században is tiltott gyümölcsnek számított, vagy ha nem, hát igen nehezen lehetett hozzájutni. Nem csoda, hiszen a 18. század végén játszódó történet a szerelem, az erotika egyik legárnyaltabban leírt alkotása. De Laclos kora társadalmának veséjébe látott, zseniális megfigyelő és pompás ábrázoló volt. Ahogyan a lélekben tomboló elemeket láttatja, egyszerűen lenyűgöző. És hozzánk rendkívül közeli is, hiszen arról szól, amit mindannyian legalább egyszer átélünk, megtapasztalunk: a mindent elsöprő szerelemről, a lemondásról, a végzetről, a csalásról, az ármányról, a hűségről és a hűtlenségről.

Kiss Csaba, Zeke Edit díszlet- és jelmeztervezővel karöltve remekül oldotta meg a kicsiny stúdióban a különböző terek és idősíkok ábrázolását. A teret egy hatalmas, oktogon dobogón elterülő ágy uralja, jelezve, itt bizony kérem az erotikáé lesz a főszerep. Merteuil márkiné hálószobájától csak egy ugrás Madame de Volanges szalonja vagy akár Tourvelné budoárja. És a szereplők látják, kifigyelik egymást, így lüktetővé válik az előadás. A díszlettervező ezen túl mindent narancsba borított, narancs-fekete tigris csíkosak a bútorok, narancs az eget imitáló fal, előtte fekete fák sziluettjével, mi több, Zeke egy virágtartó oszlopot is telis teli töltött naranccsal. A narancs meleg szín, az erotika ugyan csak forralja a vért, kézenfekvő volt hát e színkombináció.

Díszlet, jelmez: Zeke Edit
Zene: Tallér Zsófia
Dramaturg: Hársing Hilda , Sirokay Bori
Rendező: Kiss Csaba

Szerző és fotók: Velkei Tamás