Interjú Csizmadia Tiborral

Csizmadia Tibor, az egri Gárdonyi Géza színház igazgató-fõrendezõje, akit május 7. óta a Magyar Színházi Társaság elnökévé választottak, arról beszél, milyen változásokon ment keresztül a szervezet, milyen tervei vannak és milyen feladatokkal kell szembenéznie.

Nem állhat meg az élet, ha egy törvény késik

- Tulajdonképpen mit jelent a Színházi Társaság elnökének lenni? Azelőtt ugyanis, hogy Jordán Tamást tavaly novemberben ideiglenesen megválasztották és elkezdett a színházi törvénnyel foglalkozni, illetve megpróbálta a szakmát ez ügyben összefogni, gyakorlatilag nem is lehetett hallani erről a titulusról és a tevékenységi- illetve jogköréről.

Csizmadia Tibor: A Társaság fő feladata, hogy képviselje a magyar színházi életet kifelé, adott esetben a politikai és gazdasági rendszer felé, befelé pedig az, hogy konszenzusokat hozzon létre a színházi szakmán belül. Korábban egy nagy létszámú választmány vitte az ügyeket, ezért a novemberi közgyűlésen alapszabály-módosítással egy elnökre és hat fős vezetőségre csökkentettük az elnökség létszámát. Amikor Jordán Tamást megválasztották, ezzel a hat fős vezetőséggel az volt a feladata, hogy a színházi törvény előkészületeiben részt vegyen. Tamás ezt befejezte és a legutóbbi ülésen leköszönt, én pedig folytatom ezt a munkát a vezetőséggel együtt. A Társaság egyébként hetvenkét tagszervezetből áll és főként érdekvédelemmel foglalkozik, de nem szakszervezeti értelemben.
 
- Tavaly szeptemberben Márta István azzal indokolta kilépését a társaságból, hogy az nincs eléggé jelen a színházi életben. Erről akkor Önnek is hasonló volt a véleménye?

Csizmadia Tibor: Mindig hittem abban, hogy szükség van egy olyan szervezetre, amely összefogja ezt a sokszínű színházi életet és megfogalmazza problémáikat. Az épülettel vagy épp társulattal nem rendelkezőktől egészen az épülettel és társulattal rendelkező kőszínházakig nem ugyanazok az érdekeik. Még a fővárosi és a vidéki színházak is ellenérdekeltek bizonyos értelemben. Ráadásul nem csak színházak, hanem színházi szervezetek is a Társaságba tartoznak, mint például a Színházi Intézet vagy a Dramaturgok Céhe, így több oldalról lehet megközelíteni a problémákat.  De mikor Márta István ezt mondta, akkori az Új Színházat akarta kiléptetni, ami elég faramuci helyzetet eredményez, hiszen a színház színészei a MASZK-on keresztül továbbra is tagjai maradtak a társaságnak.

- Ez nyilván Márta részéről is inkább egy jelzés volt, hogy valami nem működik.

Csizmadia Tibor: A novemberi közgyűlésen átalakultunk és az utóbbi fél évben, igaz, hogy főként a színházi törvény kapcsán, de elég sokat hallattuk a hangunkat. A Társaságnak azonban nincs kamarai jogosítványa, ezért mi csupán a tanácsadói és javaslattevői jogkörünkkel élhetünk.

- Elnökként mivel kezdi a május 14-i, következő ülésen és mik a tervei például a színházi törvénnyel kapcsolatban?

Csizmadia Tibor: Vannak égető feladatok: finanszírozási, foglalkoztatási, vezetői kinevezési gondok. Fő feladatnak most azt tekintem, hogy egy munkaterv mentén ezeket a kérdéseket végigvigyük vagy törvényi formában vagy ettől függetlenül, mert attól még nem állhat meg az élet, ha egy törvény késik. Egy hetet kértem, hogy átnézzem a feladatokat. A megválasztott hat fős vezetőség és Jordán egészen eddig folyamatosan dolgozott, és nekem is naprakésznek kell lennem ezekben az ügyekben. 

-  De mégis, milyen konkrétummal tud előállni a színházi törvénnyel kapcsolatban?

Csizmadia Tibor: Az volt az elképzelés, hogy január 31-ig juttassuk el a minisztériumhoz a problémákat, melyek a színházi szakmát foglalkoztatják. Most a minisztériumnál van a labda. De ezen kívül is több feladat vár ránk, hiszen itt van például a szolnoki színház igazgatói kinevezésének procedúrája, amivel szintén foglalkoznia kell a Társaságnak.

- Szepesi Krisztina-