Net és mobil

A fenti címmel doktori értekezést írni készülõknek még kicsit várniuk kell. Az anyag gyûjtése még csak a kezdeteknél tart. Alapmû lesz hozzá  viszont Ray Cooney dolgozata, a Ketten a neten  magyar címmel színpadra állított vígjáték, amely nem más, mint a minden idõk egyik legsikeresebb színpadi munkájának, a Páratlan párosnak a második része, azaz Bigámia II.

Jakab Orsolya és Fodor Piroska a Ketten a neten  c. előadásban

Gondolom, több magyarországi színház is feni majd rá a fogát, ha egyszer híre jár, hogy a marosvásárhelyiek így tarolnak vele. Mert hát óriási sikerszériára számíthatnak, az bizonyos.
Nem lehet vele megbukni, vagyis ahhoz nagyon kéne igyekezni. Persze, nem lehetetlen: mert ha nincs hozzá strapabíró, jól mozgó, elég sok blazírtsággal felvértezett, jó tempóérzékű színész, meghalhat az ügy. Esetünkben, a Kisvárdai Határon Túli Színházi Fesztivál vasárnap esti nézőcsalogató produkciójává lett és óriási sikert aratott, mert a feltételek legtöbb eleme megteremtődött benne.

Nagyon szívesen elmesélném a két nő között ingázó londoni taxisofőr 17 éves mártíriumának újabb állomásait, részletezve is, de a rengeteg szaladgálás, geg, a hazudozásból származó teljesen blőd mondatok és szituációk elszabadult orgiáját nehéz összefogni. Legyen elég az, hogy hősünk továbbra is bigámiában él, ám leánya pont a másik helyen másik anyától született  fiacskájával gabalyodik össze az internetes csevejben, és - kissé szokatlanul ebben a közegben -, azonnal látni is akarják egymást. E látogatást kell tehát a saját és mások élete árán is megakadályoznia a műszakait és a feleségek képességeit eddig jól beosztó John Smithnek.

Jelenet a a Ketten a neten c. előadásból

Feydeau: csak éppen sok a mobilhívás, a visszabeszélő üzenetrögzítő, meg a Tesco előtt felejtett utas. Mai életre hangolt ajtócsapdosás és szekrényekbe bujkálás zajlik, aminél nehéz lenne találni bonyolultabb, precíziósabb, olajozottan működtetendő színpadi szerkezetet. Egy rossz kijövetel, és máris oda a poén. Taktus-elvétés: és már nincs a megfelelő ember a megfelelő ajtórésben. Nagy órásmester legyen, aki ilyesmibe belevág. Christian Ioan, a rendező ilyennek mutatkozik. Nehéz bármit mondani, hiszen az ember gyakorlatilag a két órából negyven percnyit biztosan vinnyogva röhög, a fennmaradó időben pedig elrendezi arcát, haját, zsebkendőjét, és elsiklik a lapos, idétlen, közhelyes szöveg és a  hasonszőrű színpadi kivitelezés felett.

Kárp György, Nagy István, Fodor Piroska, Kovács Botond és Győrffy András a  Ketten a neten  c. előadásban

John Smith canossa-járásában Nagy István jeleskedik, olyan, mintha egy hollywoodi családi vígjátékból toppant volna elő a sildes sapkájában. Győrffy András, teljes színészi súlyával egész különös karaktert teremt a fura örök albérlő alakjában, és semmi másra nem áhítozik, csak arra, hogy agg apukáját nyaralni vigye. A két asszony természetesen más karakter, de tőlük a valósággal való minimális referencialitást is megvonta a szerző, így csak hangsúlyozott szavaik vannak: Fülöp Bea és Fodor Piroska igyekszik színpompásan osztozkodni a derék Johnon. Bár bigámia kétségkívül van, működik is, mint ahogy azt látjuk magunk körül is nemegyszer, de a testvéri vérfertőzés bekövetkeztétől megment bennünket a bulvár istene. Kovács Botond és Jakab Orsolya eléggé kínlódik is, hogy kikeveregjen a találkozni nem tudó chat-elő fiatalok szerep-slamasztikájából.

Valószínűleg ennyi is már túl sok az okfejtésből: nyáron, szabadtéren soha rosszabbat!

Budai Katalin