Masszív, rozsdásnak tûnõ vasépítményt látunk a Rákóczi-stúdióterem ideiglenes színpadán. Kétoldalt lépcsõ fut fel, középen õsöreg vörös szõnyeg torkollik egy elhasznált lakásajtóba, melyre széket erõsítettek: itt "lakik" a családfõ.
|
A középpontban a Tábornok (Csernik Árpád), és három lánya (Erdély Andrea, Béres Márta, Táborosi Margaréta): a szerző, Janus Glowacki Csehov Három nővérének parafrázisát írta meg, a nővérekről, akik végül eljutottak a vágyott Moszkvába, ami persze mégsem bizonyul ideális helynek. A Tábornok a bejárati ajtóra szögezve, a vodkás üveg társaságában tölti napjait, szomszédasszonyával, Akulina Ivanovnával (Vicei Natália) pörölve. Állandó részegségbe menekül a problémák elől. A család "negyedik nővére" Kolja (Mészáros Árpád), a befogadott fiú, aki takarít, főz, rendben tartja a háztartást. Közben zajlik a kemény moszkvai élet, bérgyilkosok jönnek-mennek, Akulina Ivanovna fia belép a maffiába és amerikai rendező forgat filmet orosz kurvákról. Az elvágyódás célja Amerika, ahova Kolja kétszer is eljut, de mindkétszer visszafordul az ígéret földjéről. Glowacki darabja szövevényesen, váratlan fordulatokkal halad előre, szándékosan építve közhelyekre, a tömegkultúra morzsáira és a csehovi előzményre.
|
Az előadásban együtt szerepelnek már gyakorló színészek és akadémiai hallgatók. Remek iskola az együttes játék, főként akkor, ha nem ennyire aránytalan a "súlyelosztás". A fiatalok hátrányba kerültek, sőt, rosszul teljesítettek, hiszen nem kaptak lehetőséget alaposabb játékra. Tapasztalatuk és erejük pedig kevés volt még az olyan elrajzolt figurákhoz, amit Csernik Árpád vagy Vicei Natália néhány gesztussal megold. Az öregek lejátszották a fiatalokat úgy, hogy szinte csak egyéni produkciókat lehetett látni, nagyon hiányzott az összmunka. És nagyon hiányzott a szólókat összefogó, a technikai megvalósításon túlemelkedő, a szöveget nem csak felszínesen értelmező rendezői erő.
Sőregi Melinda