Interjú Péterfy Borival

Péterfy Borit nem csak a Krétakör Színház mûvészeként ismerik sokan, hanem az Amorf Ördögök énekesnõjeként is. Július 8-án szólókoncertre invitál minket a Mûvészetek Palotájába.

Péterfy Bori:  Igen, jó tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg Tariska Szabolcs szövegíró-énekesükkel egy Szőke András-előadásban. Akkoriban még csak önmaguknak zenéltek, talán a Tilos Rádióban lehetett hallani egy-két számukat. Megmutatták a felvételeiket, és ezek annyira megtetszettek nekem, hogy megkérdeztem, mit szólnának hozzá, ha énekelnék velük. Nem voltam ugyan képzett énekes, de jártam énekórákra, énekeltem a darabokban és magabiztosan fogalmaztam meg a vágyamat: jó lenne ezt is kipróbálni. Azóta megjelent három CD, sok válogatásba bekerültünk, az évek során megszerették a zenekart. Sok izgalmas számunk született, bár nem mindegyikkel vagyok teljesen elégedett... Ha ilyet hallok a rádióban, bosszankodom: miért éppen ezt választották ki?!

- Milyen zenei stílusba sorolnád magatokat?

Péterfy Bori: Annyira eklektikus a zenénk, hogy ha valaki végighallgat egy CD-t, legalább egy számot biztosan megszeret róla, bármilyen ízlése is legyen. Kacat-popnak, szobadiszkónak is nevezzük a zenénket. Tövisházi Ambrus fülel a világban, összeszedi a hangokat, zeneműveket fércel belőlük. Változatos zenei világ lett a végeredmény, az elektronikus mellett sok-sok élőzene.

- Mégis vége lett...

Péterfy Bori: Az Amorfot azért hagytuk abba, mert Ambrus is úgy látta, nem tudunk megújulni... Ha nem ez az igazi foglalkozásunk, hivatásunk, semmi esély rá, hogy rendszeresen koncertező zenekarrá váljunk, anélkül pedig fejlődni sem tudunk. Viszont felmerült Ambrusban az ötlet, hogy mi lenne, ha készítenénk nekem egy szóló anyagot. Két koncerten már túl vagyunk: a fővárosiak a West Balkánban láthattak minket, és Debrecenben is felléptünk a Múzeumok Éjszakáján. A vasárnapi még nem lemezbemutató koncert lesz, de már majdnem készen van a teljes anyag. Most "Bori és a jakúzák" néven futunk, de hivatalosan úgy hirdetjük a koncertet, hogy "Péterfy Bori szóló koncertje".

- A Krétakör Színésztánczenekarban is énekelsz, többek között harmonikán is játszol. Van-e valami hasonlóaság a két zenekar között?

Péterfy Bori: Szinte semmi. A Krétakör Zenekar, amellyel éppen most jöttünk haza egy berlini koncertről, amatőr együttes, senki sem profi zenész közülünk. Könnyen játszható, énekelhet"o, táncolható slágereket dolgozunk fel, olyanokat, amelyeket eredeti formájában talán nem is hallgatnánk otthon, hiszen nem ezek tükrözik a zenei ízlésünket. Viszont átgyúrjuk magunkon, és ahogyan előadjuk, úgy már a miénk, abban már van egy kis színészet, jó adag önfeledt szórakozás, érezheted a táncos bulik hangulatát, és valószínűleg senkit sem zavar, hogy nem professzionista zenészek által előadott koncertet hallgat.

- Ezzel szemben hogyan határoznád meg a szóló koncerted stílusát?

Péterfy Bori: Nagyon nehéz behatárolni, milyen a mi zenénk. Az Amorf Ördögökben a szóló számaim lassú, depressziós, melankolikus dalok voltak - ezek nagyon közel álltak hozzám. Az idoljaim többek között Nico a Velvet Undergroundból, Marianne Faithful. Rengeteget hallgattam Méhes Mariettát a 80-as évekből. Ez a hangulat, ez a világ azonban már elmúlt, és ebben az új anyagban keményebb, rockosabb vonalat képviselünk. Szürreális szövegek, különös zenei világ jelenik meg, nekem pedig nem csupán énekesként, inkább előadóként kell benne megjelennem.

- Beszélgessünk egy kicsit a színházról is. A jég című előadásban egy megfélemlített prostituáltat játszol, és azt hiszem, nem tévedek, ha úgy látom, ez a szerep az eddigi színészi pályád legizgalmasabb, legnehezebb feladata. Amikor másodszor is meg szerettem volna nézni az előadást, már protekcióval sem tudtam jegyet szerezni... Mi lehet a szokatlanul nagy érdeklődés titka? Nem hinném, hogy kizárólag a sok ruhátlan jelenet miatt tódulna a közönség.

Péterfy Bori: Szomorú lenne, ha így lenne. A jég talán azért lett ennyire sikeres, mert jó pillanatban találkozott Szorokin, Mundruczó és a Krétakör. Szokokin neve akkor került be a köztudatba, amikor az ő forgatókönyvéből íródott "Négy" című film megnyerte a Titanic Filmfesztivál fődíját. Ekkor már két regényét is olvashattuk magyarul, az egyik A jég volt. Mundruczó rendezései mindig is izgalmasak voltak, akik ismerték a korábbi munkáit, biztosak voltak benne, hogy most sem átlagos, szokványos előoadás fog születni. És persze kellettünk hozzá mi is, a Krétakör Színház társulata. Ráadásul a darabot olyan szórólappal reklámoztuk, mintha pornót kínálnánk, és a provokatív szándék meg is hozta az eredményt, tényleg nem könnyű jegyet szerezni az előadásra.

- Anélkül, hogy a darab tartalmát elmondanád, érdekelne, hogyan szoktál egy-egy estére felkészülni.

Péterfy Bori: A jég előadásait egymás utáni napokon játsszuk. Az első előadás előtti napokban már csak erre tudok gondolni, egyre jobban kizárom a külvilágot, mintha egy burokba költöznék. Az előadás napja pedig azzal telik, hogy érzelmileg, idegileg megpróbálok minél jobban ráhangolódni az esti előadásra. Ez irányított, tudatos koncentráció, minden gondolatomat a feladatra fókuszálom. Én is úgy érzem, ez a szerep óriási feladat, és boldog vagyok, hogy eljátszhatom, hogy ennyi mindent megmutathatok magamból. Ezer százalékosan kell megfelelnem a kihívásnak, mert úgy érzem, egyetlen pillanatot sem tékozolhatok el, minden percben maximális teljesítményre kell törekednem. Ilyen feladatot kapni hatalmas ajándék az élettől, nagyon-nagyon meg kell becsülni a lehetőséget.

- Egy ismerősöm azt mondta, nem is testi, hanem lelki exhibicionizmus kell hozzá.

Péterfy Bori: Örülök, hogy ezt mondod, mert nem erről szoktak kérdezni. Mindig csak nevetek rajta, amikor a meztelen jelenetekről faggatnak. Vicces is meg szomorú is, hogy 2007-ben még mindig téma lehet, meztelen-e egy színész vagy sem. Annyiszor körüljártuk már azt a kérdést, mi a szerepe a testnek a művészetben, hogy már lerágott csontnak érzem az erről szóló vitát. Kétségtelen, hogy az előadásainkban sok meztelenséget láthat a közönség, de mindegyik jelenettel el tudunk számolni, egyik sem volt öncélú magamutogatás.

- Egy igazi színész számára nem jelenthet leküzdhetetlen feladatot, ha a lelkét vagy a testét kell egy szerepben megmutatnia a közönségnek. De mi történik, ha a közönség soraiban családtagok, barátok ülnek? Te meghívtad őket? És a híres művész őseidet is meg mernéd hívni, ha élnének? Ők mit szólnának A jéghez?

Péterfy Bori: Persze, a barátaim, a rokonaim sincsenek kitiltva az előadásinkról. El is jöttek és le voltak nyűgözve. Nagyanyám, Jancsó Adrienn, imádta volna, de talán nagyapám, Jékely Zoltán is. Azt, hogy a dédapám, Áprily Lajos mit szólna egy ilyen eladáshoz, nem tudom, hiszen annyira távoli az ő kora a miénktől, hogy még találgatni sem tudok. Olyan, mintha az internetet mutatnám neki, valószínűleg nem is tudna mit kezdeni vele. Egyébként volt egy olyan párkapcsolat az életemben, amikor nem lett volna konfliktusmentes egy ilyen szerep vállalása. De akkor is elvállaltam volna, hiszen egy színész tényleg a testével és a lelkével játszik, és senkinek sem lehet beleszólása, mit mutatok meg belőlük. Olyan abszurd ez, mintha egy íróval élnék együtt és megtiltanám neki, hogy szerelmi jelenetet írjon a regényébe.

- A honlapotokon már beharangoztátok a Pestiesti című előadást. A fotókat látva ez sem szokványos produkciónak ígérkezik.

Péterfy Bori: Ez az előadás a címében is jelzett pesti estről fog szólni, és a Nagy Fruzsina jelmeztervező által megálmodott kollekciókat mutatjuk majd be. Ez azonban nem csak azért lesz több, mint egy átlagos divatbemutató, mert modellek helyett színészek viselik majd a különös ruhakölteményeket, hanem azért is, mert Láng Annamari rendezésében sok színházi elem is bekerül az előadásba. Lesz divat, színház, koncert, videó, elképesztő jelenetek... sok izgalmas és színes effekt. Szokásunkhoz híven most is elvonultunk, ezúttal Váraljára, egy Pécshez közeli faluba mentünk improvizációs-kutatós-keresős táborba, ott már a jelmezek egy részét is felpróbálhattuk, és remek fotósorozatok készültek rólunk. Az igazi próbák augusztusban lesznek, de az már most egészen biztos, hogy a szeptember 7-i premieren vidám, látványos estére, sok-sok meglepetésre számíthat a közönség.

Győrfi Lajos