Tökfilkó, avagy a hülyéje

2006-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház produkciójával indult újra a nyári színházi élet Balatonföldváron. Idén augusztus 10-én és 11-én este fél 9-kor, a kaposvári társulat elõadásában egy fergeteges francia bohózattal búcsúzik a nyártól a Kulturális Kikötõ.

A darab középpontjában a klasszikus bonyodalom: férj, feleség, csábító, házasságtörés - tettenérés, archetipikus helyzetek - karakterek. Feydeau darabjait olvasva felmerülhet a kérdés, miért akarnak a megcsalt nők minden áron szemtanúkká válni, valamint hogy miért jelenik meg oly sokszor a családi ügyek kellős közepén egy felügyelő.

Nyári Szilvia és Nyári Oszkár

Mindez nagyon konkrét, reális háttérhez kötődik, méghozzá a francia válásról szóló törvényhez, mely magába foglalta a váláshoz szükséges feltételek között a tettenérést (-lehetőleg akció közben, de a ruhátlanság bizonyos fokozata is elegendő volt). Franciaországban a válást először 1782-ben legalizálták. 1816-ban megszüntették ezt a jogot, és legközelebb hatvannyolc év után, 1884-ben engedélyezték újra. A közbeeső idő alatt a válás republikánus, sőt forradalmi szellemiségű intézménynek számított. Igaz, a darabbeli nők célja nem a válás, inkább a bosszú, bosszút állni a csaló férjen, melyre az erényes nőt az előzőleg önmaga és mások előtt megszerzett bizonyíték azonnal feljogosítja.

Znamenák István és Csapó Virág

Feydeau görbe tükrének középpontjában azonban nem is annyira a bosszúszomjas nő, inkább az önző, hazudós, kétségbeesetten menekülő férfi áll. Persze ő is csak áldozat - a zord, külső körülmények ártatlan áldozata.:
" Tudja, hogy megy ez. Szépen süt a nap, elkeveredik az ember a Városházára, maga se nagyon érti...Aztán kényszerítő körülmények - nekiszegeznek néhány kérdést - az ember rávágja "igen", mert hát...ott lesik kismillióan. Aztán mindenki szépen elsomfordál, ő pedig meg van nősülve. Életfogytig." - mondja a gaz csábító, aki természetesen egy rendes nős férfi.

G. Feydeau: Tökfilkó, avagy a hülyéje

Vatelin: Znamenák István
Pontagnac: Kocsis Pál
Rédillon: Kelemen József
Soldignac: Nyári Oszkár
Pinchard: Kőrösi András
Lucienne, Vatelin: Nyári Szilvia
Clotilde Pontagnac: Márton Eszter
Maggie Soldignac: Csapó Virág
Pinchard-né: Tóth Molnár Ildikó
Armandine: Nagy Ilona
Gérome: Kósa Béla
Victor: Szvath Tamás
Jean: Fábián Zsolt
Felügyelő: Serf Egyed
Vendég: Szentgyörgyi István

Díszlettervező: Cziegler Balázs
Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina
Dramaturg: Enyedi Éva
Fordító: Hamvai Kornél
Koreográfus: Kadala Petra
Zene: Márkos Albert
Fény: Memlaur Imre
   Súgó: Csordás Bernadett
Ügyelő: Bors Gyula
Segédrendező: Váradi Szabolcs

RENDEZŐ: KESZÉG LÁSZLÓ
                                                            
Jegyár:
elővételben: 1800, - Ft
előadás napján:  2300, - Ft

Képek az előadásból:

Nyári Szilvia és Znamenák István

Kocsis Pál és Znamenák István Kelemen József és Znamenák István             Nagy Ilona és             Kelemen József Znamenák István