A színpad nagy részét vastagon kavics takarja. Hátul kunyhó, fémhálóval körülölelt kavicsoszlopok támasztják meg. Egy kis tragacs félig besüllyedt a kavicstengerbe. Rozzant villanyoszlop, a vezetékek a színpadon kívül a páholyoknál vesznek el.
|
Három egyénített nőalakból álló kórussal - egy öregasszony, egy terhes nő és egy "dühös fiatal" - sötétszínű, kortalan ruhába öltözött Médeia, sok erős pillanattal, energiával, mai hivatkozásokkal, ugyanakkor ügyetlen jelekkel is egyben. Igazából többet vártam az előadástól.
Csellóhangjával, a kitűnő Médeia, Fullajtár Andrea, kócosan, bakancsban, Kreonnak könyörögve tekereg a kavicson . Az aranyláncú Iaszón pénzét a szennyvízbe dobja. A ház tetején elnyúlva, kéjesen hallgatja a túl emberi hírnök Hajduk Károlyt, aki elbeszéli vetélytársa és Kreon kegyetlen halálát. Beletúr a kavicsba, kést talál, a gyerekek után fut vele, azok pedig a tragacsban keresnek menedéket, s ott öli meg őket. A végén, a kunyhó összedől - ötlet, amelyet Peter Stein is használt, későbbi saját 2005-ös Médeájában -, Médeia a folyosón egy eltűnik egy kocsin, a sárkányfogaton, amely aztán - mint a sors - üresen rohan le szétfröccsentve maga körül a kavicsot.
A közönség lelkesen brávózva tapsolt a végen, miközben az Észak-Görögországi Nemzeti Színház igazgatója Nikitas Tsakiroglou díjat adott át a színpadon Zsámbéki Gábornak. /Giorgosz D.K. Sarigiannis "Médeia" piros ruhában, kavicsokon c. írása/