A történet ott kezdõdik, hogy lemegy a nap, és többé fel sem kel. A Gástya-árok zizegõ füve közt megbújok barátaim oldalán, bár van jegyem - hiszen VIP blog-író vagyok -, de a régi ösztönök még mélyen élnek bennem, helyezkedés a bejutásért, hogy ki ne maradjak. Ez mostantól nem szórakozás, hanem felelõsség, ráhangolódni a feladatra, ráhelyezni koszos ujjaimat a Fesztivál ütõerére - még él. Addig-addig, hogy arra eszmélek, áramlok a tömeggel, mindenki fut, én is kocogok egy pár lépést, felveszem a ritmust, és már benne is vagyok.
A Szárítóban ősbemutatót láthatunk, Pelsőczy Réka rendezésében. Én egy szemüveges kisfiú vagyok állítja a cím, a kérdés mégis az, hogy ki vagyok én, a válasz pedig, hogy kivagyok. Az előadás gyerekek eredeti fogalmazásaira épül. Iwiw-tömörséggel közlik velünk a színészek, kiből mi lesz, ha nagy lesz. Meglátszik, mennyire hasonlóak az álmaink és mennyire felhúzhatók a vágyaink: bűbájos boszorka akarok lenni meg delfintulajdonos, jó nekem a panellakás is egy nem szép, de erős férj társaságában. Alapvetően nem változunk - fodrász akarsz lenni, végül fejvadász leszel. A színészek játékán is nyomon követhető a mozdulatlanság, mindenki a saját karakterében marad, miközben más-más szövegeket mond. A nézőkkel szemben egy kockafalat építve és bontva rakosgatják életük alternatíváit. A téglákon ártatlan lényük lenyomata, a színészek gyerekkori képei. A múltidézés-jövőbelátás didaktikus ismétlő ritmusába beakad az előadás, akár egy lemez. Táncok, vetítések tarkítják, de a kérdés, hogy mi határozza meg kik vagyunk, mit mondhatunk el magunkról, a levegőben marad a telihold társaságában, ami pont ekkor lép ki a kapolcsi hegyek sötét sziluettje mögül.
|
A Médiawave Műhely igazi világzenész csoportosulás. A holland fúvós pozánja és a szláv énekesnő hegedűje majd’ egymásba akad a nagy küzdelemben, improvizálnak, dzsemmelnek. A hátteret a ritmus uralja, két dobos és egy basszusgitáros. Egy ritmusgitár és egy koboz egészíti ki a zenekart, de ne feledkezzünk meg a számítógépeket nagy fülhallgatóval irányító, digeridoo-t bűvölő lemezlovasról.
|
Aztán elkezdett szakadni az eső, minden barátom és kollégám sátra bőrig beázott, hozzám egyetlen nagyobbacska csepp cseppent csupán. Ezúton szeretnék hálás köszönetet mondani azon kínai szakmunkásoknak, akik minden odaadásukkal megvédtek az egész éjszakás didergéstől. Gazdaságos és vízhatlan, ritka párosítás.
Ma reggel aztán nem jött fel a nap. Délelőtt 11-et vert a pulai nagytemplom harangja, amikor megszületett a megoldás, hogyan hagyhatnám el biztonságos odvamat. Más választása nincs ilyenkor az embernek, minthogy kősziklára épített templomokba menekedjék.
|
Először Dörögdön próbálkoztam, de mint utóbb kiderült (már a Napok előtt lemondta a Magyar Rádió): elmaradt a hangjáték, így látogattam meg a RADAR Galéria kihelyezett gyűjteményét, ahol a MORPH szobrászok csoportjának alkotásai és különféle iparművészeti tárgyak láthatók és kaphatók. A kiállított antropomorf figurák közül nekem leginkább Szabó Tamás munkái tetszettek, aki szögeket és fémlemezeket dolgoz rá bronzszobraira. Nem új keletű eljárást használ, viszont újszerű faktúrává, sűrű, bozontos foltozattá képzi a formátlan felületeket.
A pulai templom puritán falai és díszes, arany, rózsaszín művirágtengerével kiképzett tere szinte annyira barátságos és otthonos közeget áraszt, mint az apróságával és kötött üléshuzataival még elbűvölőbb dörögdi társa. Ebben a térben született meg Philipp György egyedülálló művészete vagy mutatványa: az egyszemélyes kórus. Nem tudom eldönteni, hogy inkább csodálkozzak vagy csalatkozzak a produkció láttán. Philipp György ugyanis a szoprán hangtól a basszusig, a keleti préselős technikától az angol reneszánsz népdalon keresztül a Beach Boys Miatyánkjáig mindent elénekel. Amikor kihallatszott a hangja az erősítők közül, Walter Benjamin szavaira gondoltam - ennél meggyőzőbb példát még nem láttam a műalkotás auravesztésére. Mit bántam volna én a negyventagú kórust, melynek minden hangját ebben az esetben ő énekelte, ha azt az egyet élőben élvezhettem volna.
|
|
Fehér Anna
Fotók: Klacsán Margó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.