(ébred)
álom, fogkrém, májkrémes kenyér, ezek a korai ízek a szájban, kezdõdne a nap, reggel (hajnal) 10-kor, gyerekelõadással, spárga-tengeralattjáró, ez a címe neki, bitlisz-fanok is gyülekeznek a kapolcsi kolibri színpadon, õk csalódnak, gyerekek is gyülekeznek a kapolcsi kolibri színpadon, õk nem csalódnak, mindenki felelõs mindenért, ezt tanuljuk most, a szülõk gyerekek akarnak lenni, én is gyerek akarok lenni, és lám: mindannyian gyerekké válunk,benne vagyunk a játékban, mászunk hegyre föl, csúszunk hegyrõl le, csak semmi visszafogottság, kérem, engedjük el magunkat, a végén a jó gyõz, persze, de most elhiszem, hogy a valóságban is így van/lesz, félre álom, fogrém, májkrémes kenyér, szépen indul az ötödik völgynap
(nyer, nyer és nyer)
béke van pulán, meg azért háború is, de csak jelzésszerűen, mondjuk, amikor szikszai rémusz tolsztoj örökbecsűjét olvassa a hábévé vurstli keretei között, én is hallgatom egy darabig, a minőség majdnem hangoskönyvi, már a háromszázadik lapnál tartanak, ha így folytatják, kétszer is végig érhetnek az ezeroldalas regény végigolvasásával, rémusz arrébb megy, más veszi át a helyét, én megyek vele, átalakulok romeóvá, karaoke-shakespeare, alighanem világszenzáció, azt hiszem jól megy, mindenesetre könyvjelzőt kapok, déry tibike babakori fotójával a hátoldalán, aztán begyűjtök még egy szerb antalt és egy józsef attilát, van itt minden, mint a vurstliban, mert hoppá, ez tényleg egy vurstli, muzsikusokkal, artistákkal, erőemelőkkel, jó hangulattal
|
szakácsi sándor jó színész volt, nem mondok ezzel sokat, sőt: valószínűleg a semminél is kevesebbet, de nem is a szavak itt a lényegesek, hanem annak a nőnek a tekintete például, aki zokogni kezd, amikor a monostorapáti önkormányzat besötétített dísztermében először csendül fel a nemrég elhunyt színész hangja, a matrózkocsmák mélyéről meg a reményről beszél villon mentén szakácsi, "egyszer nékem minden sikerül", ez még a remény ideje volt, "lábam nyomában már a kaszás üget", ez már nem, csontsoványan, csaknem önkívületben beszél, "a halál nem old meg, nem fejez be semmit" - szól még vissza a túlvilágról, én meg továbbra sem tudok mást mondani, mint hogy szakácsi jó színész volt, noha tudom, hogy nem mondok ezzel sokat, sőt: valószínűleg a semminél is kevesebbet
|
egy szál akusztikus gitárral is lehet varázsolni, persze csak ha jól használják, és nyesőmari nagyon jól, szakácsi tragikus életgyónása helyébe komikus önreflexió toppan, de hát ezért szép a művészetek völgye, egyik hangulatból esik az ember a másikba, olykor végletesen ellentétesekbe, nemigen van más lehetőség, mint az alkalmazkodás, nyesőhöz mondjuk nem nehéz, van, ugye, az a szikrázó mosolya, amivel rögtön belopja magát az ember szívébe, ráadásul humora, hangja és empátiája, a közönség úgy táncol, ahogyan ő fütyül, és ezt akár szó szerint is érthetni, maradjunk gyerekek, ebben segít a dalaival, nőjünk fel végre, ebben is segít a dalaival, szivárványdalok: egy kis eső, egy kis napsütés, egy kis keserű, egy kis édes
|
ibusár megállóhely budapest madách tér megállóhelyről monostorapáti megállóhelyre költözött át, az állomás csóválja a vonatot, az állomást meg parti nagy lajos, pelsőczy réka és bíró kriszta, monostorapáti megállóhely zsúfolásig megtelik, hiába: parti nagyot szereti a korízlés, a völgyközönség pedig ki van éhezve a színházi produkciókra, még ha az nem is dráma, hanem történetesen huszerett, az operettnek valamelyes fajzata, amit egy anyuka így definiál érdeklődő csemetéinek: olyan zenés csillogó-villogó, és bíró kriszta énekel is, csillog is és villog is, igazi sárbogárdijolán, mi több: jolika, a mi kortársunk, ezt már pelsőczy rendezése üzeni, amennyiben jolika dezodorál, gurulós bőröndözik, és aloeverás törlőkendővel frissíti magát, parti nagyot is ott látni az apáti kultúrház környékén, az előadás hatalmas siker lesz, ez van a levegőben, az előadás hatalmas siker, ez a végeredmény is, tapsolás állva, vidámság, hurráhangulat, álomfinálé
|
Markó Róbert
Fotó: Klacsán Margó
(a szerkesztő számon kéri)
az éjszaka közepén, amikor a technika visszatérő ördögeit végre legyőzve megszületik a fenti naplóbejegyzés, és a hozzá való fotókat is sikerült küldeni-fogadni-egyeztetni, a szerkesztő "egészséges rosszindulata" megjegyzi, hogy ha már a naplóíró képet kért az előző esti pulai kisserzsi-koncertről, noha egy sornyit sem emlékezett meg róla, nem lehet kihagyni, így kénytelen az írás végére ő maga magyarázatot kanyarintani, hogy mégis hogy kerül ide a kiss erzsi (MM)
|
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.