Két orosz a Bárkán

Nem szokványos olvasata Csehov drámájának, ahogy nem szokványos a rendezõ munkamódszere sem. Az olvasópróbán például határozottan kijelentette, hogy õ bizony nem fog felolvasni, így a konkrét értelemben vett olvasópróbát átugorva csak visszaolvasást tartott, így már az elsõ alkalommal a színészek olvasták fel a szöveget. A hét hátralevõ részében napi öt órában elemeztek - nem egyszer szó szerint tartva az "egy oldal, egy óra" tervét.

Szász János Fotó: Origo.hu

Hogyan születik egy színházi előadás? Mindig ugyanúgy, és mindig másképpen. Vegyünk például egy férfit (Szász János), aki megnéz egy Csehov-előadást, és egy nőt (Bognár Gyöngyvér), aki játszik abban. Egymásba szeretnek, összeházasodnak, gyermekük születik. A férfi rendez, a nő főállású édesanya, mígnem egy nap a férfi elhatározza, hogy Csehov-előadást rendez, amelyben a nő is szerepel majd. Alföldi Róbert meginvitálja őket a Bárkába.
Mégis a születést megelőző másfél hónap foglalja magába a legtöbb munkát és talán a legtöbb bonyodalmat is. Már az is elég lenne, ha a próbatáblán végigolvasnánk a szereposztást - vendégrendező és vendégszínész csöppen egy olyan társaságba, amelyben találunk két, igen karakteres rendező-színészt (Alföldi Róbert, Balázs Zoltán), valamint olyan tagokat, akik csak az idén szerződtek a társulathoz, tehát még nem volt lehetőségük összecsiszolódni a többiekkel (Tompos Kátya, Ilyés Róbert). És ha mindez nem lenne elég, két dramaturg szakos megfigyelőt is kaptak a nyakukba (jómagam és Vécsei Anna személyében). Ehhez képest - legalább is az első napokban - szinte zökkenőmentesen zajlottak a próbák.
"Ott akarom folytatni a Sirállyal, ahol a Ványa bácsit abbahagytuk" - kezdte Szász János augusztus 21-én, kedden délelőtt a bevezető beszédét, és sokat mondóan nézett Varjú Olgára és Gados Bélára, akik a ’98-as nyíregyházi előadásban is játszottak. Majd Tarkovszkijról, a hagyományos orosz kultúra utolsó képviselőjéről beszélt, és a filmjeiben megjelenő hitről - ez fogja ugyanis kívül-belül meghatározni a készülő előadást. Vagyis a díszlet hangulata az orosz mester filmjeinek képi világát fogja megidézni. A hit pedig ez esetben nem elsősorban az istenhitet jelenti majd, hanem a művészetbe és önmagunkba vetett hitet. Hogy illusztrálja, mit ért ez alatt, illetve a közös élményszerzés érdekében, két nappal később az esti próba után megnéztük Tarkovszkij Andrej Rubljov című klasszikusát- igaz, volt, aki a film felét átaludta.
A koncepció szerint a művészsors bemutatása áll majd a középpontban, ám nem a színházról elmélkedve, hanem az egyes emberek drámáját a középpontba állítva. Trepljov öngyilkosságát nem a szerelmi bánat fogja elsősorban motiválni; Nyina negatív utat jár be, de nem fog megőrülni, hanem elfogadja sorsát; Mása figurájában pedig meghatározó lesz alkoholizmusa. Nem szokványos olvasata Csehov drámájának, ahogy nem szokványos a rendező munkamódszere sem. Az olvasópróbán például határozottan kijelentette, hogy ő bizony nem fog felolvasni, így a konkrét értelemben vett olvasópróbát átugorva csak visszaolvasást tartott, így már az első alkalommal a színészek olvasták fel a szöveget. A hét hátralevő részében napi öt órában olvastak és elemeztek - nem egyszer szó szerint tartva az "egy oldal, egy óra" tervét.
Olyan kérdéseket boncolgattak, hogy Trigorin zseni-e vagy egyszerű "iparos"; hogy Dornt mi tarthatja Arkagyináék birtokán (válaszlehetőségként felvetődött és vissza-visszatérő élcelődések témája lett, hogy esetleg ő az összes ottani "gyerek" apja); Mása emancipált nő-e vagy sem stb. Persze praktikus problémák is felmerültek, úgymint egy-két mondat visszaillesztésének szükségessége, vagy Seress Zoltán egyéni vágya, hogy Szorin szövegét saját szófordulataival tehesse élettelibbé - természetesen mindent csakis Kovács Kristóf dramaturg beleegyezésével. Sokszor boldogan használták ki a különleges helyzetet, hogy Tompos Kátya személyében félig orosz tagja is van a csapatnak, de így is napokig tartott lázban mindenkit az a cseppet sem mellékes kérdés, hogy vajon mekkora távolság kilométerben a hat verszta. Nem mindegy ugyanis, hogy Medvegyenko naponta 7 cm-t vagy 7 km-t tesz meg oda és ugyanennyit (!) vissza, hogy láthassa szerelmét. (Ezúton üzenem több önmagát megbízhatónak tartó internetes portálnak, hogy egy verszta 1066,8 m, nem pedig 0,0010668 m, mint ahogyan az náluk szerepel.)
Az első hétvégét szinte észre sem vettem, mert szombaton azon morfondíroztunk, Arkagyina szerint miért féltékeny a fia; vasárnap pedig én is megbújtam Alföldi Róbert piciny igazgatói irodájában, hogy az elsők között láthassam Khell Zsolt díszlet-makettjét. Nem is értem, János miért mondta, hogy a tervelfogadás nem a művészetről szól, hiszen kisakkozni, hogy hogyan fognak a díszletek beférni nemcsak a Bárkába, hanem a majdnem feleakkora kecskeméti színpadra, ahol szintén látható lesz majd az előadás, legalább akkora művészet, mint elérni, hogy a tervezett plafon is beleférjen a költségvetésbe.
A második hét igazán sokszínűen indult: hétfő délelőtt még a negyedik felvonást olvasták és elemezték a színészek, este pedig ők is megnézhették a makettet, mielőtt a díszlet jelzései között elkezdték volna a rendelkező- és emlékpróbákat. Mindkettőt egyszerre, ugyanis Szásznak fontos a lehetőségek folyamatos "ízlelgetése" és "keresgélése", így miután egy jelenetet lerendelkezett, újra és újra eljátszatja a színészekkel, jobb megoldások és gyöngyszemekként felragyogó apró mozdulatok után kutatva. Ebből adódik, hogy hagyja szabadon szárnyalni a színészek fantáziáját, és hatalmas türelemmel, odafigyeléssel viseltet irántuk. Ennek ellenére határozott, és megköveteli, hogy megcsinálják, amiről ő biztosan érzi, hogy jó. És miből is adódhatna a legtöbb konfliktus, ha nem abból, hogy egy rendező rendezni szeretne...

Balassa Eszter

[folyt. köv.: Trigorinnal - Trigorin nélkül]

-----------

Anton Pavlovics Csehov: Sirály

Arkagyina: Varjú Olga
Trepljov: Balázs Zoltán
Szorin: Seress Zoltán
Nyina: Bognár Gyöngyvér m.v.
Samrajev: Gados Béla
Polina Andrejevna: Varga Anikó
Mása: Tompos Kátya
Trigorin: Alföldi Róbert
Dorn: Ilyés Róbert
Medvegyenko: Kardos Róbert
     
díszlet: Khell Zsolt
jelmez: Benedek Mari
dramaturg: Kovács Kristóf
asszisztens / súgó: Kolics Ágota
ügyelő: Petrik Zsolt 
     
rendező: Szász János

Bemutató 2007. október 13.