Szombaton évadnyitó nyílt napot tartott a Vígszínház. Szabó Julcsi naplója.
11.30
A lelkes közönség
A lelkes nagyközönség mindent bevetve rohamozza meg a Szent István körúti épület bejárati ajtóit, de egészen délig zárt kapukra találnak. A sokat sejtető benti világítás nem hagyja nyugodni őket, így várakozó állásponton maradnak.
12.00
A művészbejáró felől megjelenik Mádi Zoltán ügyvezető igazgató, és további várakozásra kéri a színház rajongóit.
12.10-től
A rendfenntartó (máskor jegyszedő) urak és hölgyek legnagyobb örömére néhány száz ember tolakodik be az ajtókon, hogy a legjobb helyekért harcoljon a nagyszínpadi próba megtekintéséhez. A Minden jó, ha vége jó című Shakespeare-vígjátékot szeptember 22-én mutatja be a Vígszínház, ennek első jeleneteit tárja (a nagy érdeklődésre való tekintettel egymás után háromszor) a nagyérdemű elé Valló Péter és csapata. A rendező elmondása szerint "elég jól állnak", ezért tudnak szinte végeredmény-részletet mutatni. A hatalmas díszletelemek mögött óvatosan bújik meg az amúgy sem bonyolult történet, de még egy hetet kell várnunk, hogy a folytatással együtt lehessünk szem- és fültanúi a több, mint négyszáz éves történetnek.
Közben a Házi Színpadra igyekvők a Körmagyar próbáira kukkanthatnak be (szintén három turnusban), noha itt is pont úgy intézték, hogy ne próba legyen belőle, inkább egyfajta darab-előzetes. Radnóti Zsuzsa dramaturg Schnitzler- és Körtánc-vonatkozásokról beszél, majd Hegedűs D. Géza biztos kezű irányító és bölcs apa képében mutatkozik be, és sorra felvonultatja a készülő előadás szereplőit, szerep-párok szerint osztva szét a színészeket, akik ezután néhány mondatos részleteket játszanak a díszletjelzések között.
|
12.10 és 15.00 között
Kisebb-nagyobb csoportok várnak bebocsátásra, hogy a színház valamely nemes képviselőjével a máskor rejtett zugokba is betekinthessenek. Így kerülhet sor a jelmeztár, a fodrásztár, néhány öltöző és a nevezetes színészbüfé láthatására is. Gombár Mari lelkesen magyaráz, Venczel Vera történeteket mesél, Marton László még a próbáról odatévedt hallgatóságot is útba igazítja. A fiataloknak és idősebbeknek egyaránt nagy élmény az immár 111 éves impozáns épület falai között sétálni. Néhányan rossz irányba indulnak egy-egy dedikációért, hogy "véletlenül" a színpadon kössenek ki.
14.30
A színház előtti mini-színpadon hangol a Könnyű.esti Sértés nevű színészzenekar, benne két vígszínházbeli, valamint négy "külsős" színész-zenésszel, majd
|
15.00-kor
rákezdenek. A körút ezen oldalán alig lehet elhaladni. Elöl a fiatalok és a magukat fiatalnak érzők ropják Fesztbaum Béla Fordított bluesára, és boldogan visítanak, amikor Kocsis Gergő belekezd egy Sting-dal magyar átiratába, majd mindenki együtt énekli Polyák Lillával a Just like Jesse Jamest. A koncert után beinvitálnak bennünket a nagyszínpadra, ahol
16.15-kor
kezdetét veszi egy kihelyezett show(der), egy még kihelyezettebb showmannel, aki Telekes Péter alakjában, de Fábri Sándor hangján ölt testet. Ő aztán egyesével-kettesével a színpadra hívja a szereplőket. Csöre Gábor és Sarádi Zsolt utó-esküvői dalt énekel Pap Verának, kacagtat Lajos András, szépszomorú történetet mesél Hegyi Barbara, stílszerűen Presser-dallal nosztalgiázik Hegedűs D. Géza, énekel Börcsök Enikő, Tornyi Ildikó, Danis Lídia, állati kritikákból olvasnak fel a fiatalok, színpadra kerül Lukács Sándor, Tahi Tóth László és a performansz szervező-rendező-instruálója, Eszenyi Enikő. Az est zárásának tűnik, amikor a színházbeliek tortával köszöntik jubiláló munkatársaikat, végül színpadra kéri magát Szőcs Artur, aki mindenki legnagyobb meglepetésére a VIG-rapet (ejtsd: víájdzsí reppet) adja elő negyedmagával, majd a rekeszizomtornában megfáradt színészek Kamarás Iván kollégáitól ellesett meghajlási technikáit utánozzák, amit a közönség állva tapsol.
17.15
Cukrászművész-színészek terítik elénk szemet és szájat gyönyörködtető remekműveiket.
|
Szabó Julcsi
Hajónapló Műhely
Fotók: Kiss Péter/Vígszínház
---------
Vígszínházi Nyílt Nap, 2007. szeptember 15.