Ringasd a vizet

"A clown letépi maszkját, feje halálfej" - írja Heiner Müller Philoktétész címû drámájának prológusában. A Stúdió "K" bemutatóján pont fordítva történik: a halál ölt bohócruhát.
Szophoklész tanító célzatú drámája - melyben az egyenes út révbe visz - egészen belebonyolódik a posztmodern útvesztõibe: szilánkjaira törik és párbeszédet folytat, olykor pedig elbeszél Heiner Müller és az amerikai John Jesurun Philoktétész tragédiája mellett.

Mucsi Zoltán

A három szöveg elegye lassan hömpölygeti a történetet, bontakoztatja ki a szörnyű sorstragédiát. Erőfeszítése sziszüphoszi, mert a nyomor, az önsors-rontás, az érzéketlenség túllendül az ésszerűség határán, és groteszk röhejbe fullad. A történet hármas véget ér, nincs egyetlen sors, nincs egy igazság - a tragédia ezzel a megnyugtató véggel zárul. Vagy mégsem? A játék talán éppen a sors győzelmét zengi, amelyben a nyugtalanító happy end kötelező?
Koltai M. Gábor rendezése lassan indul, minden a megszokott mederben imbolyog. Tengerzúgás, papírhajó a csatornában, ami az apró, koszos hajópadlójú emelvényt szegélyezi. A penészes tapétaszeletek a főhős lábát emésztő üszök képzetét erősítik; a falra szögelt apró haltetemek a romlás virágaiként virítanak. Sánta trónus, negyedik lábát vaskos könyvek helyettesítik; ajtó, mely Philoktétész barlangjába vezet. Menszátor Héresz Attila felsőbbrendű eleganciával foglal helyet a poros széken, fehér öltözéke, hangjának mély nyugalma terel be minket a történetbe. A Kar szerepét játssza, de könnyen kitalálható, hogy az istenek karja ő, Héraklész fenséges szelleme, melyben a sors maga néz velünk farkasszemet. Varrogat a sarokban: fehér keszkenőre magabiztos sutasággal világoskék szalagot szeg fel az előadás folyamán.

Menszátor Héresz Attila, Mucsi Zoltán

A szigetre, Lémnoszra érkező furcsa pár a kissé félnótás barna inges, Neoptolemosz, Akhilleusz fia (Kovács Krisztián) és a fifikás Odüsszeusz (Huszár Zsolt) tovább fokozzák a feszengést. Tíz éve már, hogy Odüsszeusz e szigetre száműzte Philoktétészt bűzlő lábsebe és jajszava miatt, most azonban ismét szüksége van rá a csapatok élén, mert csak az ő íja veheti be Trója romjait. A málló lábú mizantróp értelemszerűen gyűlöli Odüsszeuszt, így az cselhez folyamodva az ifjú Neoptolemoszt veszi rá, hogy orozza el Philoktétész fegyverét és fogja el az egykori vezért. Miközben lassan folyik a szó, a két görög túlzó gesztusokra ragadtatja magát. Neoptolemosz az ajtófélfán erőgyakorlatokat végez, hogy jól lássuk, nem más ő, mint Akhilleusz fia. Odüsszeusz pedig gyűrött papírzsebkendőt halászik elő hatalmas fekete kabátjának zsebéből, jelezve érzéketlenségét, hogy mindjárt úgy meghatódik, hogy sírva fakad.
A kétségeket Mucsi Zoltán belépője sem oldja fel, tovább nehezül a drámai levegő a rohadó lábú Philoktétész megjelenésével. A halálfejű clown nem somolyog, egykedvű komolysággal kezd játszani, a távolba révednek szemei. Visszatartott lélegzettel várjuk az enyhülést, ami csak nem jön. Előbb Neoptolemosz és Philoktétész végigveszi a csatában elesettek névsorát, bizonyítandó, hogy az istenek mily kegyetlenek. Aztán végre eljön a sorsdöntő lépés: Philoktétész elbúcsúzik a szigettől, csókkal illeti, épp besétálni készül Odüsszeusz csapdájába, mikor rátör a roham, és kezdetét veszi a tánc, Mucsi Zoltán utánozhatatlan balettje: teste megfeszül, behajlik, mint az íj, a földre zuhanva a falnak préselődik; kifordult, vérben forgó szemekkel nyáladzik. Meghazudtolva az Ördögűző nagyjelenetét: hörög és kaparászik. Neoptolemosz az oly nehezen kicsalt nyilat szorongatja mellette, minden ízében rezeg, mint a kocsonya. Philoktétész elvesztette teste felett az uralmat, de tisztán beszél, amikor viszont feléled roham utáni aléltságából, ráébred, hogy rászedték, oda a fegyvere, a maradék méltósága, és beleőrül a tehetetlenségbe.

Mucsi Zoltán

Az előadás a precíz mozgássorok és dialógusok formájában rátalál a tempójára. Menszátor és Mucsi egymást kiegészítő, a drámák költőiségét megmutató szavai, a Huszár Zsolttal való fizikai összecsapások, birkózások magával ragadóak. Mindenből sugárzik a tehetetlenség, a betegségnek, a balsorsnak való kiszolgáltatottság. Neoptolemosznak sosem volt része ilyen küzdelemben, ahol sem a részvét, sem az érzéketlenség nem segít. Odüsszeusz ismét szembe kerül azzal, hogy nem tudja megmenteni saját magától Philoktétészt, szabadulnia kell tőle, mielőtt őt is megfertőzi. Az isteni Héraklész vigasztaló szavai nem jutnak el a nyomorúság-bedugaszolta fülekig. Nincs kiút, a szigetet nem lehet elhagyni, hiába a jóslat, nincs szabadulás. Philoktétész magára csapja barlangjának ajtaját, vége van. Csakhogy az ifjú Neoptolemosz máshogy dönt, nem tud osztozni Odüsszeusz sorsában, nem száradhat a lelkén egy tehetetlen hős halála, inkább visszaadja neki fegyverét, és maga várja be sorsát, legyen ő az áldozat. Philoktétész már belenyugodott halálába, de abba nem, hogy az élet legyen a végzete, elfelejtve, mennyit szenvedett. Gyilkos őrjöngésben kel ki sorsa ellen, falhoz csapdossa Odüsszeusz fejét, majd véres arcát a málé ifjú felé fordítja, és őt sem kímélve, belefojtja a keskeny kis tengercsatornába. Mint ki jól végezte dolgát, az immár somolygó halálfejű clown elhever trónusán - a bosszú édes, a szabadság keserű.

Kovács Krisztián, Menszátor Héresz Attila, Mucsi Zoltán, Huszár Zsolt

Ám nem ez van megírva, a szophoklészi deus ex machinát éppúgy nem lehet lemetszeni a drámáról, mint Philoktétészről az üszkös végtagot. Elszabadul tehát az őrület. Héraklész bevonul - egy félisten mindig jókor érkezik -, csillámot szór szegény fejükre (egy kis adag még a halakra is hull a falon, az egyik életre is kel, vonaglik felszögelve), végül a három vérző fejű zombi hajóra száll. A Kar kitűzi az eddig varrogatott kék-fehér görög lobogót, a Nabucco Szabadság-kórusa zeng, siklik a könnyű hajó Trója felé. Hiszen minden jó, ha ringat a víz.

 Fehér Anna

-----------
Szophoklész: Philoktétész (Stúdió "K")
2007.09.14.

-----------

Kapcsolódó cikkek:

- Philoktétész - Színlap, szinposzis
- Fotógaléria