A színész szexualitása

Nehezebb eljátszani a színésznek egy homoszexuálist? -kérdezi több nézõ és riporter is tõlem, amikor a témába vágó mûsorra készülünk. A Sziget Magic Mirror sátrában, a Szenvedélyek Napján, és más helyeken idõnként foglalkozunk a melegekkel. Én visszakérdezek: vajon egy Moliére -castingnál szempont lenne, hogy fösvény színész játssza el a Fösvényt? Alkoholista színész tud csak alkoholistát játszani?

Miért nem kérdezitek soha, hogy nehezebb-e rámozdulni a másneműre, ha a színész történetesen leszbikus vagy homoszexuális? A színi irodalomban és a filmvilágban egymásra gerjedő szerelmes férfiakat és nőket látunk, akik hitelesen szerelmeskednek -akkor is, ha valójában utálják egymást. Mi közünk a többihez? A színész azért színész, hogy bármit eljátsszon és elhitessen velünk. Talán jobb Popriscsin egy valódi őrült, aki teljesen szétesett mentálisan, nem tud orientálódni térben és időben, mert valóságos elmebajjal küzd? Ezek laikus kérdések, hiszen a színészet az egyik legmegerőltetőbb szakma, amelyik totális jelenlétet és koncentrációt kíván. Egy adott szerelmi jelenetben jó színész "hozza" a színpadon a szenvedélyt, és könnyebben, ha valaha átélt bármilyen vágyat. Valószínűleg átsüt rajta, ha ismeri ezt az élményt. Persze ne zárjuk ki azt sem, hogy éppen a szerelem hiánya, a szexuális kielégületlensége vagy a magánya segíti az észvesztő szexus ábrázolásában. De hiába gerjeszti fel a vágyról szóló játékot önmagában, ha üres a szín a másik érzelmi üressége miatt. Ha lebeg a térben valamiféle erotika a partnerek között, akkor eljátszható a hetero- vagy a homoszexuális vonzalom is, persze kell hozzá a jó forgatókönyv, a jó instrukció és nem utolsó sorban a közönség. A Pszichoszínház utóbbi összetevőben nem szenved hiányt. Üdv Nektek! Indul a 8. évadunk.

Bácskai Júlia
pszichológus "szabadszóműves"