1964-ben a József Attila Színház Háy Gyula drámájának bemutatására készült, mivel börtönbõl szabadulta után megjelenhetett Királydrámák kötete. Idõközben letelepedett Svájcban. Háynak nyoma veszett a kulturális bürokrácia kazamatáiban. Cserébe engedélyezték Jean Anouilh 1959-ben írott Becket-drámáját színre vinni. Kazán István pályája legjobb rendezése lett. Összehangolt színésztrió kezébe került a cselekmény: Darvas Iván frivol Becketje, Koncz Gábor élvetegen fickós Henrik király, harmadikul az odaadó tekintetû Fodor Tamás A kis barát szerepében.
Mihály Pál, Botár Endre, Őze Áron, Orlik István, Endrédy Gábor
| |
Tanulságos este volt, nemcsak különleges forróságú siker. Ismét bebizonyosodott a több százéves igazság: ha betiltanak egy művészeti alkotást, a betiltott helyén mérgesebb virág nő ki. Az angyalföldi színház előadása nyílt szemtelenséggel azt jelenítette meg, mennyire mocskos mesterség a politika.
Ami napjainkban átrágott közhely, 1964-ben (nyilvánosság előtt) istenkísértés volt. Azt is bizonyította az előadás, hogy a művészet csöppet sem fontos.
Anouilh bemutatása olyan gondolatokat fogalmazott meg plasztikusan, amikre a
Háy darab nem lett volna képes. Háynak azonban már a neve is politikai kalamajkát kavart volna, a francia polgár darabja nem mondott semmit a politikai foglalkozásuknak. Csöndben maradtak. Színházba úgysem jártak, csupán művelődéspolitizáltak.
Mihályi Győző, Rancsó Dezső
| |
Csiszár Imre rendezése némileg romantizálta a színdarabot a Magyar Színháznak
Székely László nehézkesen bonyolítható lombfűrész-gótikájában.
A dráma annyira sem történelmi tragédia, mint Eliot: Gyilkosság a székesegyházban. Ez a barátság tragédiája, frivol társalgási hangon elbeszélve.
Szakács Györgyi daróc vezeklőköpenyében hátulról jő Őze Áron, lemezteleníti magát a szövedéktől. Becket síremlékére borul. Siratja a legyilkolt barátot. Valamint emlékeztet rá, hogy Anouilh milyen eredetien hasznosította
G. B. Shaw Szent Johannáját. Ha már lemeztelenedik a színház vezető színésze, emlékeztetni kell rá, hogy a kontár katalán
Richard Salvat Tragédia-rendezésében (1994) vágásra érett, túlsúlyos Ádámként pucérkodott a sárban. Fölös kilóit mostanra legyűrte. A közlés nem pletyka-intimitás, hanem a művész önfegyelmének dicsérete.
Őze megkarcsúsodott. Visszafiatalodott kívül-belül. A minden színpadtechnikai hájjal megkent, hálás szerepben hol mélyen szánt, egyenesen őszinte, hol technikailag ússza csak meg dolgát. Ez a premier híre a félérett alakításról. Előadásról előadásra jobb lesz az önmagát is világosan ellenőrző, jelentős színész.
Őze Áron
| |
Mihályi Győző személyes vonzerővel és szaktudással megnyerően működik a címszerepben.
Pathó István önmérséklően humoros bíboros.
Bede Fazekas Szabolcs színes francia király.
Fillár István a kommerszdarabnak megfelelő kommerszpápa.
Csurka László pöfetegen méltóságos érsek. Megemlítendő még - ha nem tévedek el a szereplők tömegében -
Szabó Máté (gróf Arundel) érti is, érdekli is, mit játszik, érteni is mit mond. Kidicsérendő a pöszék, beszédhibások, hadarók, motyogók tömegéből.
Őze Áron, Csernus Mariann
| |
A jelentőségteljes anyakirálynő
Csernus Mariann szólama második felére rendszerint kifogy a rosszul vett levegőből. Leggroteszkebb, amikor meztelen fiát korholja barátja iránti szeretetéért.
Verd ki! - mondja, elfogy a szusz, új levegőt véve befejezi a mondatot: ...
a fejedből.
Szenczei Lászlónak a párizsi bemutatás évében a Nagyvilágban megjelent fordítása dacolt a majd fél évszázados idővel.
Szerző: MGP