Eredetileg szabadtérre, a színház udvarára tervezte a Tartuffe elõadás békéscsabai bemutatóját a Jókai Színház. A szeptember végi idõjárás csípõs tréfájától, és az esti hidegtõl tartva mégiscsak a színpadra építették a díszletet és a nézõteret is.

Jól vizsgáztak a színházban a csabai diákok

Stúdió előadás amely kinőtte önmagát és a színpadát!

Stúdió előadás: színpad, nézőtér egy térben. A módszer ismert, a vasfüggöny mögötti előadásokkal egyre többet találkozhatunk ország szerte. Százötven nézőre, 150 székkel készült a színház. A délutáni előadásra először a pótszékeket kellett berakni, 165 fő, ..... aztán elfogytak a pótszékek, s előkerültek a bábszínháztól kölcsönkért, gyerekelőadásokon már bevált ülőpárnák. 185 fő, .... még egy sort előre...205 fő. A közönség meg csak jön és jön! A nézőtéri felügyelő jelenti, lehetetlen mindenkit szabályosan beültetni a színpadra! A hívó hívja az igazgatót, gyors válságstáb, rendező, ügyelő igazgató, nézőtéri felügyelő számol, dönt: Néző nem maradhat kint!
Fel a vasfüggönnyel, nyissuk meg az első három páholyt. 250 főnél tartunk. Betelik a két oldalsó karzat, a diákok meg csak jönnek, jönnek.  A középső karzat is megnyílik, a második emeletet is ki kell nyitni. 10 perccel a meghirdetett kezdési időpont után leül az utolsó néző is: 360 fő. 
Az előadás megkezdődhet. stúdió-előadás, melyet mégis a páholyokból nézhetnek. Ilyenre sincs sokszor példa. Az előadás elindul, s a legnagyobb rendben lezajlik, a diákok pisszenés nélkül figyelik az eseményeket. Alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez és csak a darabra koncentrálnak. Jó közönség. Diákok, akik nem zörögnek, nem fegyelmezetlenkednek. Figyelnek. Tudják hogy hol vannak, Garabonciás Napok ide vagy oda, a buli, a hangoskodás az utcán marad. Tudják hol vannak és úgy is viselkednek. Jó közönség, a jövő közönsége!