Futottak még

Van-e esélye egy vidéki elõadásnak, hogy megkapja a Színikritikusok Díját? Vagy egy vidéki színésznek, rendezõnek, tervezõnek? Manapság egy kritikus egyáltalán nem, vagy nem nagyon jár(hat) vidékre elõadást nézni, mert nem fizeti (nem tudja fizetni) a lap, ahova dolgozik.

Így ha meg akar tudni valamit arról, hogy mi folyik Vecsésen túl, marad neki a Vidéki Színházak Találkozója és a POSZT. Oda viszont válogatnak. Illetve válogat: egy ember. Ami ugye azt jelenti, hogy számos jó vidéki (és persze nem vidéki) előadás kimarad a mustrából, így van ez évek óta, mindenki tudja. A képlet arra egyszerűsödött, hogy egy vidéki előadást csak akkor választhatják meg a kritikusok az év legjobb produkciójának, ha előzőleg valaki beválogatta a POSZT-ra. Tehát van egy egyszemélyes előzsűri. De még ez sem garancia semmire, hiszen a POSZT-ra sem jár le mindenki, Pécs is messze van. Innentől matematika: ha egy jó pesti előadást kétszer annyi kritikus látott, mint egy kiváló vidékit...
Azért nyitom ki éppen én a számat, mert talán senki nem gondolhatja, hogy a sértettség és a frusztráció beszél belőlem, hiszen idén én is kaptam díjat (egy pesti előadásért, persze, ahogy legutóbb is). A díjátadás utáni fogadáson beszélgettem erről néhány kritikussal, és abszolút egyetértettek, de megnyugtatásul közölték, hogy tavaly vidéken nem lehetett igazán jó előadásokat látni. Na jó, ott volt a Párnaember Egerben... a Koldusopera Zalaegerszegen... a Tavasz ébredése Debrecenben... az Amadeus Nyíregyházán. Ezek az előadások egyébként mind-mind kaptak szavazatokat. De hát csakis azoktól, akik látták őket. Tehát esélyük sem volt.
Persze itt most nem elsősorban a díjakról van szó. Nagyobb a baj. Mert mi lehet a következménye, ha a vidék szakmailag tovább marginalizálódik?  Ma ott tartunk, hogy egy végzős színészhallgatónak egy vidéki szerződés a teljes szakmai kudarc beismerését jelenti. És ezért nem is szerződik vidékre. És aztán azt halljuk, hogy 20 végzős színészből 18-nak nincs állása. És ha nem mennek vidékre az Aschernél, Zsámbékinál, Zsótérnál stb. végzett kreatív, bátor és jó szellemiségű fiatalok, akkor megszűnik a szellemi vérfrissítés, a vidéki színházak skanzenizálódnak, és 5-10 év múlva már az esélye sem lesz meg annak, hogy izgalmas előadás születhessen a Jégbüfén túl. 
Nem kéne megvárni...

Tasnádi István

Színikritikusok Díja 2006/2007

A legjobb új magyar dráma:
Tasnádi István: Finito

A legjobb előadás: A karnevál utolsó éjszakája
(Katona József Színház, rendezte: Zsámbéki Gábor)

A legjobb rendezés: Trakhiszi nők
(Katona József Színház, Kamra, rendezte: Gothár Péter)

A legjobb zenés/szórakoztató előadás: Hat hét, hat tánc
(Thália Színház, rendezte: Ilan Eldad)

A legjobb független színházi előadás: Keresők
(TÁP Színház, rendezte: Vajdai Vilmos)

A legjobb gyerekelőadás: Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború
(Stúdió "K", rendezte: Fodor Tamás)

A legjobb női főszereplő: Ónodi Eszter
(Trakhiszi nők, Katona József Színház, Kamra)

A legjobb férfi főszereplő: Hegedűs D. Géza
(Az ünnep, Pesti Színház)

A legjobb női mellékszereplő: Fullajtár Andrea
(A karnevál utolsó éjszakája, Katona József Színház)

A legjobb férfi mellékszereplő: Debreczeny Csaba
(Finito, Örkény Színház)

A legjobb díszlet: Trakhiszi nők
(Katona József Színház, Kamra, tervezte: Gothár Péter)

A legjobb jelmez: A karnevál utolsó éjszakája
(Katona József Színház, tervezte: Szakács Györgyi)

A legígéretesebb pályakezdő:
- Dömötör András rendezőként
(Vízkereszt..., Örkény Színház; A párnaember, Egri Gárdonyi Géza Színház)
- Simkó Katalin (A vadkacsa, Katona József Színház)

Különdíj:
- Horváth Károly a Finito zenéjéért
- Kovács Márton az 56 06 / őrült lélek vert hadak zenéjéért

A Fővárosi Önkormányzat különdíja: Varju Kálmán (Harmónia, Pesti Színház)