A Radnóti Színház a Budapesti Õszi Fesztivál keretében mutatja be Térey János Asztalizene címû drámáját, melynek fõszerepét Csányi Sándor játssza. Térey a Radnóti Színház felkérésére írta meg a színdarabot, és a társulat színészeire szabta a budai étteremben játszódó dráma karaktereit: így Gyõzõ, az étteremtulajdonos szerepét kezdettõl fogva Csányi Sándornak szánta.
- Új magyar dráma ősbemutatójára készültök. A legtöbben az előadás alapján fogják megítélni a drámát. Felteszem, ez bizonyos felelősséget jelent rendező és színész számára. Részt vettél már ősbemutató előadásban? 
Csányi Sándor Adorjáni Bálinttal az Asztalizene c. előadásban
Csányi Sándor: Igen, többen is. Hamvai Kornél Hóhérok hava című darabjában, Tasnádi István Kokainfutárjában, és ide sorolhatom még talán Darvasi Lászlónak a Radnóti Színházban bemutatott Störr kapitányát, bár az inkább feldolgozásnak számít. Számomra nem jelent különösebb felelősséget, hogy ősbemutatóról van szó. Ha maga a darab jó, akkor a továbbiakban meg fog állni a lábán, akkor is, ha esetleg nem sikerül elég jól az előadás. Molnár Lilioma is megbukott az ősbemutatón, nem is kicsit, aztán mégis kiderült a darabról, hogy zseniális mű. A mi esetünkben az a különbség, hogy egy aktualizáló darabról van szó, és könnyen lehet, hogy tíz év múlva már nem lesz érdekes, ami most nagyon is az. Ma például már nem lenne érdekes a taxisblokádról csinálni színdarabot... aztán elképzelhető, hogy ötven év múlva megint érdekes lesz.
|
Csányi Sándor: Térey képeket villant be ezekből. Nyilván mindenkinek a fejében él egy kép erről, akár a tévében, akár élőben látta. Ezek a képek a néző fejében költői szövegbe ágyazott pici momentumok, hívószavak hatására jelennek meg. Olyan játék ez, mintha a tévét néznék, de nálunk lenne a távirányító.
- Mi izgalmas és mi problematikus a darabban?
Csányi Sándor: Nagyon izgalmas a nyelve. Örülök, hogy van egy kortárs magyar író, aki nem a beszélt nyelvet használja, nem szlengben beszéltet laza csávókat, hanem emeltebben, versben szólaltatja meg a szereplőit. Ezáltal visszakerül a költészet a színpadra. Ez színészileg is nagy kihívás, mert a mi generációnk nem nagyon tanult meg verset mondani, és most rá kell érezzünk ebben a szövegben, hogy hogyan lehet a szereplők gondolatait úgy megfogalmazni, hogy nem hétköznapi, hanem költői nyelven szólalunk meg, tele szimbolikával. Nagyon kell ügyelnünk arra is, hogy a szöveg ritmusát és dallamát tartani kell. Ha egy szót véletlenül felcserélünk, kihagyunk, akkor már megtörik a szöveg zenéje...
|
Csányi Sándor: Több "szegénylegény-szereppel" ellentétben itt egy magas egzisztenciájú, nagyon fölényes emberről van szó. Nagyon választékos, nagyon cinikus, és rettenetesen szívtelen. Azt hiszi, bármit és bárkit megkaphat, bárkivel bármit következmények nélkül megtehet. Kihívás, hogyan lehet ezt az embert nagyon élesen, ugyanakkor elegánsan megjeleníteni.
Forrás: Radnóti Színház
Fotók: Nehéz Andrea/szinhaz.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.