Az elõadáson végigvonul a kafkai 'soha véget nem érõ kínszenvedés' alapérzése. A rendõrség megjelenik és bántalmazza a gyanúsítottat, miözben a panzió lakói ki-be somfordálnak, de tenni egyikük sem mer semmit.
|
Megkezdődik a 'per', amelynek főszereplője ügyvédet próbál fogadni; ez teljességgel lehetetlennek tűnik különféle - szexuális avagy pénzbeli - ellenszolgáltatások nélkül. Minden korrupt, az ember pedig csapdában vergődik, akár egy pohárba esett légy. A főszereplő orrára szószerint rácsapják az ajtókat, és miközben szertefoszlik minden reménye, hogy ügyében igazságos ítélet szülessen, a dekadens felsőosztály szex-szel és kokainnal múlatja az időt, mintha a világ vége közeledne.
Az előadás lelkesítő, sokkoló, sziporkázó, groteszk és deprimáló a lehető legjobb brechti értelemben. Nagyszerű előadás, kitűnő színészekkel, akik mindent tudnak, a legapróbb mozdulattól és mimikai játéktól, a grotszek módon provokatív brutalitástól a könnyed groteszk kabaréig.
A darab különleges világvége-hangulatát tetézi a végtelen hosszú, sötét, kopott díszlet, ahol mindenki az események nézőjévé válik.
A zene, a tánc, a dalok... mindez meggyőző tehetséggel jelennek meg az egymást fergeteges tempóban követő jelenetekben. Nagy veszteség a színházbajáró közönség számára, hogy a magyar Katona József Színház csupán két napig vendégeskedett nálunk.
Ann-Mary Betzy Arnesen Morelle
http://www.pluto.no/KulturSpeilet/faste/nationalth/Rattledan.html
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.