Kevés olyan ember akad, akinek a neve még életében intézményesül. A nagyendrébe menni a múlt század elsõ évtizedeiben egyet jelentett az irodalmi minõségû kabaréban való szórakozással.
Nagy szó volt ez abban az idõben, mikor a kabarénak az orfeumokkal és a német nyelvû, trágár brettli színpadokkal kellett felvenni a küzdelmet, hogy életben maradhasson. Az írói ambíciókat is dédelgetõ Nagy Endrének mindössze négy éves igazgatói mûködése alatt a pesti kabaréval nem csak új mûfajt sikerült teremteni, hanem hagyományokat is, melyek évtizedekre meghatározták a magyar kabarét.
| 
Mácsai Pál és Polgár Csaba a Búvárszínház c. előadásban
| |
De miért Nagy Endrét választotta
Kárpáti Péter új drámája, a Búvárszínház témájául? A műfaj százéves jubileuma nem indok, pusztán jó alkalom a bemutatóra. Az előadás nem Nagy Endre-portré és nem kabarétörténeti áttekintés, e kettő csak indok a szerzőnek és
Novák Eszter rendezőnek, hogy általa valami sokkal arcpirítóbb témáról, az árulásról beszéljen. Színtere a kabaré mint színház - a benne folyó pitiáner, mégis véresen komoly hatalmi játszmákkal -, ahol az ember könnyen meghasonlik önmagával. Mini-parlament, ahol kényszerű kompromisszumok sora vezet a sikerhez, akár színpadi, akár emberi értelemben. Aki ebben él, jó, ha bírja gyomorral. Vajon meddig vállalhatóak a kompromisszumok? Érdemes-e a végsőkig kitartani, ha a végsőkig addig tart, míg valaki el nem happolja előled azt, amiért küzdöttél? Az ellenlábasok itt "szerető" barátok és kollégák. Ettől nagybetűs az árulás. Az érem másik (sokadik) oldala: ha nem vigyázol eléggé, a júdáskodás a köz érdekében kényszerűen meghozott döntésnek tűnhet.
| 
Polgár Csaba és Hámori Gabriella a Búvárszínház c. előadásban
| |
Az előadás - a kabaréhoz hasonlóan - montázsokból építkezik. Nagy Endre családi életének epizódjai, a Bonbonniére és a Modern Színpad lektűrjei, sanzonok és kabaréjelenetek váltakoznak egymással. A főhős narrál, ám a mesélő szerepe becsapós, mert sokszor nem az ő szemszögéből látjuk a történéseket. A belső és a mindentudó, külső elbeszélői nézőpont folyamatosan váltakozik, mi több, a belső perspektíva sem korlátozódik csak az élmények kronologikus felvezetésére: félelmek, álmok és víziók megjelenítésére szolgál.
Zeke Edit forgó- és előszínpadra tervezett díszlete, a nézőteret is játéktérként használó színpadi közeg, valamint a különböző helyszínekre rendezett jelenetek szintén erősítik a montázsjelleget.
| 
Jelenet a Búvárszínház c. előadásból
| |
Nagy Endre nem az önmagával küszködő (vagy önmagát leküzdő) ember figurája, inkább teszetosza, a körülmények által irányított passzív résztvevő. A dramaturgia nem segíti az idén diplomázott, Nagy Endrét alakító, kétségtelenül tehetséges
Polgár Csabát. Okos, távolságtartó játéka, állandó önreflexiói némiképp segítenek eligazodni a jelenetrengetegben. Nincs könnyű dolga, a komikus és drámai történéseket váltogató előadás intenzív, sokszínű jelenlétet kíván. Egyik legszebb pillanata, amikor Nagy önvallomásként a színházi emberek feladatáról beszél. Itt megszűnik a szereptől való távolságtartás. Hiányzik viszont játékából az a vehemencia, amely indokolhatná Nagy tudathasadásos személyiségét.
Főhősünk ugyanis kétlaki életet él a kabaré csillogó, de küzdelmes világa és a családi élet biztonságot adó, az írói ambíciói kiteljesedéséhez szükséges nyugalma között. A feleséget alakító
Hámori Gabriella és a szeretőt játszó
Kerekes Éva kitűnően hozzák egymás inverzét. Hámori megcsalt, érzékeny, ám néha meglepően kemény és közönséges asszony, Kerekes könnyűvérű, gyakorlatias, mégis sérülékeny és kiszolgáltatott szerető.
| 
Polgár Csaba és Kerekes Éva a Búvárszínház c. előadásban
| |
Kivételesen erősek és szórakoztatóak az előadás kabaré-jelenetei.
Csuja Imre és
Széles László igazi komikusok: a szerepüket improvizáló színészek és a
Szabó Kimmel Tamás által szerzett rap-jelenetek után némán röhögünk tovább a nézőtér sötétjében. Csakúgy, mint a
Mácsai Pál által megformált Kondor igazgató jeleneteit követően. (Kár, hogy kevés van belőle, Mácsainak jól áll a mézédes vitriol - úgy játszik igazgatót, mintha elegáns bérgyilkost alakítana.)
| 
Széles László és Csuja Imre a Búvárszínház c. előadásban
| |
A néhol nehezen követhető és kissé lassúdad második felvonás során azonban egyre inkább szétszóródik a figyelem. Érzékelhető a szándék, hogy egyszerre legyünk részesei a (bulvár)színház felszínes életét feltáró kulisszáinak, illetve az ebbe belecsömörlött, morális aggályaival küszködő (olykor nem is küszködő) író-igazgató legszűkebben vett magánszférájának, ám a kettő közti összefüggés kevésbé érthető. A második felvonás komor színeit akkor érezném jogosnak, ha megtalálnám azt a pillanatot, amelyben a Nagy Endre döntéséből fakadó önárulást (miszerint írói ambícióit hátrahagyva a színházi siker és a pénzkeresés felé fordul) tetten érném. Hisz az árulások fajtái közt ez a legarcpirítóbb. De ebben az előadásban Nagy Endre nem dönt: sem arról, hogy neki adják oda a kabaré kulcsait, sem arról, hogy elveszik tőle. Miféle belső konfliktus kérhető számon egy olyan embertől, aki nem maga irányítja a sorsát? Miért történt, ami megtörtént? Meghasonlott ember helyett egy, a kabaré és a család, a szeretők és a család között őrlődő szenzibilis, de mulya ember portréját látjuk, akit a kollégái (barátai) becsapnak. Ez lett belőle.
Szántai Edina
Fotók: Nehéz Andrea
