"Tülekedik a szó"

A GK Impersonators táncos-koreográfusától, Gergye Krisztiántól nem szokatlan az érzékeket, mûnemeket, mûvészeti ágakat egységként kezelõ látásmód. Aki festményeket, festõket táncolt már el, attól nem meglepõ, hogy verset drámaként, költészetet mozgásként, zajt zeneként tálal.

Szorcsik Kriszta, Spolarics Andrea, Pásztor Tibor, Varga Anikó

A vers intim műfaj. Nemcsak azért mert a költő gyakran legbelsőbb rezdüléseit önti ebbe a formába, de azért is, mert a versolvasás leginkább magányos tevékenység. A magunkba nézés, csendes mélázás, elvonulás ideje. Hatványozottan igaznak tűnhet ez akkor, ha a versek szerelmi együttlétekről, szexuális élményekről szólnak. Bizarr érzés nyilvánosan kb. félszáz idegen emberrel egy közös szűk térben nemi szervekről, testnedvekről, állati ösztönökről verseket hallgatni karnyújtásra lévő színészek szájából. Két órán keresztül, szünet nélkül.
Mégis, Ágens Kúrós versei mintha a hozzájuk leginkább illő közeget találnák meg a Gergye Krisztián alkotta színházi miliőben, az Édes szívem, ribanc vagy című előadásban. Már a vékonyka kötetet olvasva is az az érzésem támadt, hogy a fehér betűk szinte lerobbannak a fekete lapokról. A megrázóan életszagú, a kimondás kényszeres vágyától fűtött versek szuggesztív szövege és képei a Bárka Színház színészei által megjelenítve valódi drámát alkotnak. A GK Impersonators táncos-koreográfusától, Gergye Krisztiántól nem szokatlan az érzékeket, műnemeket, művészeti ágakat egységként kezelő látásmód. Aki festményeket, festőket táncolt már el, attól nem meglepő, hogy verset drámaként, költészetet mozgásként, zajt zeneként tálal.
A fekete, testet takaró, ám azt hangsúlyozó ruhákba öltöztetett színészek csupasz feketeségbe ordítják, suttogják bele Ágens verseit. Arcukon erős fény. Egy titokzatos, mindvégig néma, az eseményeket a perifériáról figyelő alak világítja meg őket: a női nemi identitást megjelenítő groteszk figura (Négyesi Móni). Cipőjének csattogása indítja az előadást. Lábán sok számmal nagyobb, élénkzöld tűsarkú, átbukdácsol a színen, kezében apró műanyag kezet szorongat. Mintha egy baba láthatatlan szellemével sétálgatna kézen fogva. Ő a lány, aki már nem gyerek, de még nem nő. Az előadás végén eltúlzott sminkben, óriási műszempillákkal jelenik meg újra, a babacsonkot továbbra is a kezében tartja: a felnőtt nő, akiben legbelül ott lakozik a kislány. A gyerekként megtapasztalt nemiséggel kapcsolatos emlékeket, az ösztönös kíváncsiságot, a testtel együtt növő kéjvágy élményeit vagy perverz felnőttek játékszereként megélt traumákat hoz magával.

Szorcsik Kriszta, Spolarics Andrea

Az előadás mintha lelki utazás lenne, a szexuális mélyrétegek fellapozása. Itt nem a tudatosság, hanem a felszínre került érzelmek irányítanak. "Nyomtam volna vissza, már nem lehetett." A fekete tér közepén elhelyezett piros bőr forgószékben dohányzó, egyik lábát a másikon flegma szigorral átvető női alak ül a nézőtérnek háttal. Csak cigarettája füstjét látjuk a plafon felé tekergőzni. Lehet terapeuta, aki kínos kérdéseket tesz fel, de lehet zárkózottan válaszolgató páciens. A székből, amelybe az előadás folyamán szinte minden szereplő beleül, felváltva hangoznak el kétségbeesett, számonkérő kérdések és szívet tépő, őszinte vallomások. Ide kapcsolható az előadás újra és újra feltűnő kelléke is: a tükör, a szembenézés jelképe. Szembesülés a láthatóval és a láthatatlannal, önmagunkkal, illetve azzal, akiben magunkat keressük vagy akit nem tudunk felejteni. Mintha az előadás két órája egyetlen időtlen, sűrű pillanat lenne, melyben egymásra torlódik jelen, jövő és múlt. "Nem tudom, hol az idő, van-e."
Egy-egy verset többször is hallunk. Időtlenséget sugallnak az ismétlődő, ciklikusan visszatérő szövegek. Ugyanazok a szavak más-más viszonyrendszerben, más szájából, más hangsúllyal elmondva egész más történetet rajzolnak ki. A variációk lehetősége végtelen. Nincsenek szabályok, itt nem létezik társadalmi meg/elítélés, csak belső törvények vannak. "Nem lehet vigyázni, utasításokkal élni, hova nyúlhat, s hova nem, mert mindent elér, ha van." Nő nővel, nő férfival, férfi férfival, fiatal öreggel, gyerek gyerekkel - ketten, hárman, többen. A kapcsolat lehet viszonzott vagy reménytelen, lehet beteges függés vagy inspiráló erő. A test lehet földöntúlian szép, de válhat önmaga paródiájává is. Szeretkezni lehet szerelemből, szánalomból, örömszerzési vágyból, állatiasan, érzelmesen, irányítóként, alávetettként.

Tárnok Marica, Szabó Gábor, Törőcsik Tamás, Pásztor Tibor

Ezt a sokféleséget fejezi ki a színészek játéka, mozgása és az előadás zenéje. Gyengéd érintések, indulatos elfordulások, meghitt egymásba fonódások, érzéki vonaglások. A színészek lejtőn görögnek tehetetlenül, kifacsarva vonszolják magukat, plafonra szerelt vasvázakon függeszkednek, belső erő rázza testüket. Másodpercek alatt karaktert váltanak. Egyik pillanatról a másikra lesz kiégett szeretőből felszínes prosti, ártatlan gyerekből rafinált bestia, eltorzult testű férfironcsból vonzó hím. A testiségről szóló előadást Gergye Krisztián a testre alapozva hozza létre. Alig használ kelléket, díszletet. A színészek testéből indul ki a hang, a mozdulat és a zene. Philipp György élő cd-lejátszóként Bachtól a Prodigy-ig, mindent "lejátszik", egyszemélyes zenekarként hangszálaival létrehozva a legváltozatosabb hangszerek, stílusok hangjait. De zene forrása a többi szereplő is. A színészekből kiszakadó szavak hol történetszilánkokká, hol zörejekké rendeződve zenévé állnak össze. A rögzített versfoszlányok folyamatos visszajátszásával ritmussá állnak össze a hangzó lélek-motoszkálások. Az előadás így mintha zeneileg is egy ösztönök alkotta burkot kapna, tökéletesen kerekké téve az élményt: "a csók emléke, a forróságé, a levegőé, a fekete örvény és szagok keveréke ül meg itt, ha beleszagol a levegőbe".
Ágens verseinek és Gergye Krisztián rendezésének kitűnő arányait mutatja, hogy az előadás szókimondásából, szokatlan nyíltságából nem a provokáció szándéka, sokkal inkább a "szavak tülekedése", a megélt kapcsolatok formába öntésének szándéka érződik. Ahelyett, hogy vulgárissá válna, mindvégig költői marad.

Az idézetek Ágens Kúrós versek kötetéből származnak.

Maul Ági
 Fotók: Karsay Katalin

---------------------
Édes szívem, ribanc vagy
Ágens Kúrós versek című kötete alapján
BÖF-Bárka Színház

szereplők:
Spolarics Andrea
Szorcsik Kriszta
Mezei Kinga
Varga Anikó
Tárnok Marica m.v.
Négyesi Móni m.v.
Hajós Eszter
Ágens m.v.
Törőcsik Tamás
Szabó Gábor
Pásztor Tibor
Philipp György m.v.
 
dramaturg: Vörös Róbert
zene: Philipp György
jelmez: Béres Móni
smink: Károlyi Balázs
asszisztens: Hajós Eszter

koreográfus, rendező  Gergye Krisztián