Drámaíró útjának csúcsára jutott Nagy Ignác, amikor 1843-ban bemutatták Tisztújítás címû mesterien megírt vígjátékát, amely, miközben a megyei közigazgatás korrupcióit teszi bíráló köznevetség tárgyává, egyszerre gúnyolja ki a reakciós vármegyei kiskirályt meg a fût-fát ígérõ, felelõtlen, demagógiával érvényesülni akaró liberális-demokrata ellenjelöltet.
|
(Hegedűs Géza)
Interjú Szinetár Mikóssal
Az ország nagy tiszteletben álló rendezője dolgozik hetek óta az Új Színházban, s társulatunk nagy lelkesedéssel működik együtt a "Tisztújítás" november 9-i bemutatójának sikeréért. Tagadhatatlan, hogy Szinetár Miklós jelenléte óta az egész színház sokat fejlődött a magyar népdal- és nótakincs ismeretében is, de természetesen ennél sokkal fontosabb, hogy lénye, tapasztalata és tudása rendkívüli módon inspirálja a társulatot.
- Miért esett erre a darabra a választása?
Szinetár Mikós: Nagyon megtisztelő volt, amikor Márta István megkeresett, hogy rendezzek valamit az Új Színházban. Több darabról beszélgettünk, én ezt javasoltam, és elfogadták a választásomat. Szeretem a Tisztújítást, rendeztem már a főiskolán vizsgaelőadást belőle, elég régen, de most kitaláltam egy elég speciális verzióját, amihez a vidékies hangulat kedvéért megspékeltem népdalokkal és magyar nótákkal. Ez egy olyan világ, ahol mindenki anyanyelvi szinten bármikor dalra fakad, megiszik egy pohár bort, majd táncra perdül. Így tudjuk megjeleníteni ennek az országnak a komolyságát és a komolytalanságát egyszerre. Parti Nagy Lajos szövegváltozata az eredeti Nagy Ignác-írás amúgy is túlburjánzó affektáltságát még tovább bonyolította egy olyan irányba, ami számomra rokonságot mutat a magyar nótás hangvétellel. Úgy gondolom, a színházban mindig megvan az a lehetőség, hogy az ember az egyedi alkalomra szólóan kreáljon egy speciális előadásnak megfelelő speciális darabot?
- A színészek hogy fogadták ezúttal a koncepcióját?
Szinetár Mikós: Bevallom, szorongtam attól, hogy az egésznek az ízét, zamatát, iróniáját átérzik-e, de mindenben partnerek voltak, így már nagyon jól érzem magam. A szisztémám mindig is az volt, hogy a próba kezdete előtt több hónappal felolvasom a társulatnak a darabot, azzal a céllal, hogy a színészeknek, akiket én alkotótársaknak tekintek, módjuk legyen foglalkozni vele, felkészülni rá. Így a próbák kezdetén nincs az a borzasztó nyögve nyelés, hogy most miről is van szó? Ebben a munkában olyan módon vettek részt, ahogy kell, és még tehetségesek is, tehát csak jót tudok róluk mondani.
- Az egész ház Tanár Úrnak szólítja, bár természetesen ez a szakmában, más helyeken is szokás. Van valaki a társulatunkban a régi tanítványai közül a főiskoláról?
Szinetár Mikós: Alig tudok olyan helyre menni, hogy ne találkozzak volt tanítványaimmal, de véletlenül úgy jött ki a lépés, hogy itt egy sincs közülük. Hirtling Istvánnal már többször dolgoztam együtt, ő az egyik kedvenc színészem régóta. Eperjes Károly remek, korrekt, felkészült, igazi alkotó szellem. A nézőtérről is mindig szerettem, és nagy öröm most vele dolgozni. A fiatalok, Györgyi Anna, Pokorny Lia, Botos Éva fantasztikusak, és a fiúkra, Vass Györgyre, Almási Sándorra, Huszár Zsoltra, sem lehet egy szavam se.
- A színpadi próbák kezdete óta láthattuk díszletben a mindenki fölé magasodó Városháza képét, a szereplők hatalmi harcainak célját. Ez tehát az előadás fő témája?
Szinetár Mikós: Magyarországra is jellemző a hangulat, ahol mindenki mindent bevet azért, hogy választást nyerjen, illetve, ahogy itt el is hangzik, pénzhez jusson. Aztán ahogy az életben is, van, aki túlspekulálja magát, és azért veszít. Sokszor a legpasszívabb kerül ki győztesként, mert ő kevesebb hibát vét. Úgy szoktam mondani, hogy szeretek olyat rendezni, aminek megvan a "szauna-hatása", vagyis képes hirtelen a hidegből a melegbe váltani. Ez egy nagyon vegyes műfajú előadás, aminek azért megvan az egysége. Kalandos vállalkozás, annyira rendhagyó, annyira más. De megnyugodtam, mert a színészek jól vették a lapot, és remélem, a közönséggel is így lesz.
Garancsi Ágnes
NAGY IGNÁC - PARTI NAGY LAJOS: Tisztújítás (A Local Election)
- Zenés-táncos cselvígjáték két részben -
Nagy Ignác darabjából írta Parti Nagy Lajos
A 2007-es variációt az Új Színház számára Szinetár Miklós készítette.
DR. LANGYOS, főorvos: Hirtling István
KINGA, a felesége: Györgyi Anna
ARANKA, a sógornője: Pokorny Lia
NELLY szobalány: Botos Éva
FARKASFALVY, alispán: Eperjes Károly
TORNYAI, szolgabíró: Huszár Zsolt
HAJLÓSI, aljegyző: Vass György
DR. HEVES, ügyvéd: Almási Sándor
DARABOS, jurátus: Széll Attila
DAMÁZSDI: Nagy Zoltán
SCHNAPS, fogadós: Kovács Krisztián
VIRÁGOS GYÖRGY: Keresztes Sándor
ARANYOS MIHÁLY: Galkó Balázs
ZABFALUSSY KÖZNEMES: Gosztonyi János
KARMADY KÖZNEMES: Tóth Simon Ferenc m.v.
Díszlet/jelmez: Balla Ildikó
Dramaturg: Lőkös Ildikó
Koreográfus: Király Attila
Zenei vezető: Rossa László
Ügyelő: Rovó Rézi
Súgó: Murzsa Kata
Rendező munkatársa: Hajdinák Judit
Rendező: SZINETÁR MIKLÓS
Bemutató: 2007. NOVEMBER 9. 19.00 , Nagyszínpad
|
Forrás: Új Színház
Fotók: Kassay Róbert
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.