Nagy Endre elsiratása

Kíváncsivá tett Kárpáti Péter Búvárszínház - Nagy Endre kabaréja címû párbeszédesének kivitelezése az Örkényben, a bemutató nézõi közül ugyanis senki nem tudta elmesélni, mi történik a második részben. Szünetben ismerõseim - kartársaim megfutamodtak. Mi izgatta fel õket (és miért) egy színdarabban, ami Nagy Endre konferanszié és az elsõ lábát Pesten megvetõ, magyarul beszélõ kabarékísérletrõl szól?

Jelenet az előadásból

Kárpáti azt nyilatkozta, hogy Nagy Endre csupán négy és fél évig létezett.
A Teréz körúton állt a függöny előtt öt évig, az Andrássy úton Nagy Endre Cabaretje alatt újabb öt évig. További hat évig társigazgató Salamon Bélával a Teréz körúti színpadon. Tizenhat év. Nem rövid csillaghullás olyan mesterségnél, ahol a zöm nem él el az előadás végéig.
Nagy Endre jó újságíró volt. Jó író. Megírta a többi közt A kabaré regényét, ezzel ledönthetetlen emlékművet hagyott színháza után. (Kárpáti Péter is ezt tanítja az egyetemen.) Egyszersmind lerakta a hamis lábnyomot színháztörténetünk sivatagjában, elkábultan követik teatrológusok a mézeskalácsházhoz.
Kárpáti érzelmesen elsiratja a Nagy Endre nagy tehetségét, amit népszórakoztatásra herdált el. Kárpáti párbeszédei ékesek gazdag szókinccsel. Mintha sújtás-hímzés-fodor-bodor-vitézkötés-epolette, nőknek párta-csepesz-orton díszelegne, de a dúsan kivarrott ruhák meztelen testeket borítanának. Nincs a párbeszédek alatt másik, kimondatlan réteg. Nincs dráma, csak retorika. Novák Eszter úgy irányította színészeit, hogy a leírt szövegeket érvényesítsék erőből, szipogtatón, áldrámaian. Nem igyekszik senki megtölteni a szövegalattiakat. A darab másik értelmét. Az igazi értelmét. Beillesztenek a krónikába Nagy Endre kabarétréfákat is. Ellentromfként. A kabaré humora másnapra elfagy, művészi formája kicsámpul. A tréfák kompromittálóak.

Polgár Csaba

Igaza annak van, aki meg tudja írni. És Nagy Endre üde csevegéssel meg tudta írni színháza működését. Amilyennek ő akarta láttatni. Félre is vezetett mindenkit. A siker mártírja lett. A humor áldozata. Kényszerűségből átengedte az elsőbbséget olyan íróknak, akikkel élemedetten ő készített sordíjas interjúkat a Színházi Életnek.
Kárpáti Péter úgy fogta föl Nagy Endrét, mint Németh László tette önéletrajzivá Galileit, Apáczai Cserét, Gandhit. A tehetség és a becsvágy eltéréséből fakadó "tragédiára" összpontosított. A mi lehetett volna belőlem, ha nem csábít el az olcsó siker- fölösleges kérdésére? Nagy Endre sznob volt. Öntúlértékelő. Primadonnaian hiú. Szégyellte, hogy zengerájokban keresi pénzét. Olyan műintézetekben, ahol a köz-felfogás szerint a hölgyek szeretni tanítják az urakat. Civil a pályáján: beugrott konferálni tákolt színpadra, ott marasztalta a siker. Megmételyezte a taps. Senki nem fosztotta meg színházától. 1935-ben sem. Időnként fellázadtak színészei, akik elől elvitte a tejfölt (nemcsak a siker értelmében, de a kasszát is beleértve). A Bonbonničre Cabaret - a Teréz körúton - nem iszákos, léha malacbandából verődött össze, akiket Nagy Endre hiábavalóan noszogatott a magasabb értékek felé. A színészeket idegesítette, hogy megfeszülnek a színpadon, de a konferansziéről híres az intézmény. A konferansziét idegesítette, hogy ha nem lépett színre: színészein is nevettek, és nekik is sikerük volt. Pompás színészek voltak, invenciózus játékaikkal, nagy nevek, népszerűek gyűltek egy húron pendülő társulattá Kondor Ernő színházában - Mácsai igazgató cinikus, lélektelen kabaré-Lucifernek állítja be szegény Kondort, valahai vidéki színészt, aki föltalálta a berlini és a párizsi mixtúrájából a magyarul szemtelen pesti kabarét. Ismeretlenül, színháztörténeti értékétől kizsebelve szegényen fordult fel 1951-ben hetedik kerületi albérletében.

Polgár Csaba, Hámori Gabriella

Az Örkényéknél játszott darabban figuráját összehabarták az anyagi ügyekben éles eszű Bálint Dezsővel. (Mácsai hamisan beszél, s mi rosszabb: hamisan nevet.) László Rózsit az édeskés drámai szendéből csípősen fanyar jellemszínésznővé érett Kerekes Éva adta. Egy Lola nevű (azonosíthatatlan) léha színésznét Szilágyi Katalin. Huszár (Pufi) Károlyt a karikírozás határait érzékenyen ismerő Debreczeny Csaba. Kőváry Gyula a zongorázni is tudó Vári-Kovács Péter az Ascher-Novák osztályból. Széles László toprongyban az arisztokratikus megjelenésű Máhr Gyulát, aki összetéveszthetően gróf Apponyi Albertet (vagy Tisza Istvánt) parodizálta a kabaréban. Sajó Géza gitáros énekest csőlakónak ruházottan Csuja Imre képviseli, néhány kiütközően maszkírozatlan, természetes mondatával. Medgyaszay Mimit Kerekes Viktória drámai belsővel elhitette. Máthé Zsolt ügyelő, titkár, kellékes, minden színháziba szerelmes rajongóként ügybuzogta egyetlen mondatnyi szöveg nélkül, beszédes tekintettel.

Kerekes Éva, Vári-Kovács Péter, Polgár Csaba és Széles László

Nagy Endrét a főiskoláról kibocsátott Polgár Csaba bemutatkozó (fő) szerepként játszotta. A hórihorgas fiú a fiatal Keres Emilre emlékeztet. Rendezője - egyben osztályvezető tanára - kiállítja időnként a szín közepére mimikai monológok lebonyolítására. Polgár segítségkérően néz a közönségre, mentsük ki kétségbeejtő helyzetéből. Pályakezdő alakításáért minden fölmentést és részvétet megérdemel. Tekintsük meg nem történt balesetnek. Hámori Gabriella játssza három órán át szemrehányó, meg nem értő, nyakban lógó, mindenbe belebeszélő feleségét. Csak a szerző a megmondhatója, miért nem fojtják meg és forrasztják bele egy légmentes hordóba.
Legbántóbb az előadás színészellenes szemlélete. Nem arra gondolok, hogy színészkínzó szerepek: másszon ki a partra a játszó, ahogyan tud. Arról beszélek, hogy kispolgári szemléletű a játék. Lump, lusta, léha fráterek, próbáról korcsmába kívánkozó alkoholisták, gerinctelen hazugok, és céda lányok, mindenre kapható színésznék állanak szemben a rendesen szülő, adófizető polgári renddel. Nagy Endre is mire vihette volna, ha nem fogyaszt égetett szeszeket, nem hajszolja a sikert, nem csalja meg feleségét, hanem ül vidéki visszavonultságban összpontosítva az opus magnumra?
Nem lett volna Nagy Endre. Csak széplelkű dilettáns.

Szerző: MGP
Fotók: Perjéssy Gábor, Martincsák István/ Port.hu