Kolozsvári fesztiválnapok 1.

Vágjunk a közepébe, már csak azért is, mert az "Interferenciák" elnevezésû nemzetközi színházi fesztivál közepébe cseppenünk, amikor december 5-én Puccini vígoperáját bámuljuk (igen, bámuljuk, mert bámulatra méltó, amit a zseniális Purcarete a kolozsvári társulattal mûvel), és így, a közepébe vágva szomorú beletörõdéssel állapítjuk meg, hogy a fesztivál elsõ felérõl nem tudunk híradást adni.

Jelenet az előadásból

Mások beszámolóira hagyatkozva elhisszük, hogy veszteség ért bennünket, mivelhogy nem láttunk egy lengyel Tartuffe-öt (Stary Teatr, Krakkó), egy német Beckettet (Ó, azok a szép napok, Stief Magdával a főszerepben, aki frissen lett a kolozsvári társulat "Örökös tagja") és egy spanyol produkciót többek között Shakespeare, Handke és Ana Vallés szövegei alapján (Tetro de La Abadia Madridból) - és nemcsak elhisszük, de tudjuk is: kiváló a hazai, kolozsvári társulat Woyzeckje és Hosszú péntekje (rendező Mihai Maniutiu és Tompa Gábor), és e sorok írója szerint sem akármilyen a meghívott Katona József Színház Ivanovja...

Jelenet az előadásból

Szóval mindezek megtörténtek már, amikor elhűlten kacagunk a Puccini-ihlette sokadik morbid pillanaton: a gyászoló gyülekezet egyik hölgytagja mélységes fájdalmában, de inkább a végrendeletet keresendő, a visszafogott gyászból immár a közepébe vágva  rámászik a ravatalra kiterített elhunytra, de már mögötte a többi asszony, versengve zokognak és ölelnek, és addig-addig gyömöszkölik szegény halottat, hogy az velük együtt a földre zuhan, miközben sikoltozva kiválik közülük az egyik, a mindenórás fiatalasszony, immár ő fekszik a ravatalasztalon. Beckett sírgödör felett vajúdó asszonyai juthatnak eszünkbe, de a kép nem oly sötét, Silvio Purcarete frenetikus előadásában az élet győzedelmeskedik a halálon (más kérdés, milyen is az az élet, amelyikben mindent és mindenkit kizárólag az határoz meg, örökölt-e és mennyit a jó öreg Buoso mestertől, de hát erről nem a rendező, hanem az élet, a mi életünk tehet, Purcarete széttárja karját és címszereplőjével, a furfangos Gianni Schicchivel azt mondja: vegyétek és egyétek - nézzétek és röhögjetek magatokon).

Jelenet az előadásból

Vajúdó asszony a ravatalon - de ekkor már nem csodálkozunk, hisz első pillanattól azt látjuk, Purcarete színpadán a halál is az élet része - igaz, frivol-keserű fekete humorral azt is állítja, az élet is a halál része, összeér a kettő, ahogyan a fehérre terített ravatal összeér a tor hosszú, fehér asztalával. És aki látta a román rendező látomásos halálvízióját (például a Thália Színházban), amikor a Pantagruel sógornője szereplői a kenyérből sütött elholtat fogyasztották a toron (az előadásban számos olyan kolozsvári színész vett részt, akik itt is a gyülekezet tagjai), az már azon sem csodálkozik, hogy e vígoperát olasz nyelven éneklik az opera- és prózai (!) társulat tagjai, hiszen e sok-sok mulatságos figura Fellini hőseivel rokon, akik akárha a Róma vagy az Amarcord, de legfőképpen a saját testét torra felkínáló főhős történetét feldolgozó Satyricon szereplői lehetnének.
Vígoperáról lévén szó, az ifjú szerelmesek természetesen egymáséi lesznek, a ravasz Gianni (Sándor Árpád) is ott trónol Helmut Stürmer mozgatható bútorokból épített terének felső trónján, a póruljárt népség, köztük a szeretve tisztelt, toporzékoló Simone bácsi (Bogdán Zsolt) és a hullarészeg doktorok (Galló Ernő, Dimény Áron) babakocsistul, sörösládástul, székestül, gyertyástul ahogy beviharzott, úgy kiviharzik a nézőtéren át - a hulla (Bíró József) meg tüzet kér parókájától szabadult özvegy-árnyékától (Molnár Levente), egykedvűen fújja a füstöt, a néző pedig úgy érzi, talán nem is halállal van itt baj, hanem az élettel. 

Bérczes László
Fotók: Bíró István/Kolozsvári Állami Magyar Színház

----------------------------

Giacomo Puccini: Gianni Schicchi

Gianni Schicchi: Sándor Árpád
Lauretta, Schicchi lánya: Kató Emőke
Buoso Donati: Bíró József
I Zita, Buoso Donati unokatestvére: Vindis Andrea
II Zita, Buoso Donati unokatestvére: Skovrán Tünde
Rinuccio, Zita unokaöccse: Pataki Adorján
Simone, Buoso Donati unokatestvére: Bogdán Zsolt
I Marco, Simone fia: Salat Lehel
II Marco, Simone fia: Sinkó Ferenc
I Ciesca, Marco felesége: Péter Hilda
II Ciesca, Marco felesége: Albert Csilla
III Ciesca, Marco felesége: Györgyjakab Enikő
Gherardo, Buoso Donati unokaöccse: Laczkó Vass Róbert
Nella, Gherardo felesége: M. Fodor Edina
Gherardina, Gherardo és Nella lánya: Pethő Anikó
Gherardino, Gherardo és Nella fia: Mányoki Bence
I Betto, Buoso Donati sógora: Szűcs Ervin
II Betto, Buoso Donati sógora: Balla Szabolcs
I Sógornő: Panek Kati
II Sógornő: M. Kántor Melinda
III Sógornő: Csutak Réka
IV Sógornő: Varga Csilla
I Keresztfiú: Bodolai Balázs
II Keresztfiú: Farkas Lóránd
I Maestro Spinellocio, orvos: Dimény Áron
II Maestro Spinellocio, orvos: Galló Ernő
Amantio di Nicolao, jegyző: Bács Miklós
Pinellino, suszter: Buzási András
Guccio, kelmefestő: Fogarasi Alpár
Egy árny: Molnár Levente
 
karmester és zenei vezető: Incze G. Katalin
díszlettervező: Helmut Stürmer
jelmeztervező: Lia Manţoc
dramaturg: Vajna Noémi
rendezőasszisztens: Borsos Levente

rendező: Silviu Purcărete

Zenekar: Barabás Sándor, Bucovesan Florin, Dula Imre, Balogh András, Dimén Szabolcs, Török Márton, Gábos Szövérdi Enikő, Szabó Adorján, Deák Miklós, Marcu Lucian, Pora Tibor, Gombár Levente, Réman Zoltán, Crăciun Alexandru, Könczei Ilma, László Bakk Attila, Prisăcariu Oana

További előadások:
December  14.  Péntek  20:00  
December  23.  Vasárnap  17:00