Csöppecskét gyanakodtam csak, amikor Keresztes Tamás némafilmhez fakított arccal, felpergetett ritmusban kereste strici-fõfoglalkozású, régen látott bátyját, akit hasonlóan kifehérítetten szendén sunyiskodik el Kocsis Gergely, és viharhozó dúltsággal marxista eszmék túltápláltságától lobogva szekundál föl-s-alá ûzötten Hajduk Károly. Csatlakozik hozzájuk a némafilmvilágból Ónodi Eszter, mint Asta Nielsen, a Bánatos utcából. Átsuhan csupán a gyanú, hogy Ödön von Horváth: Mit csinál a kongresszus? elõadását a Katonában Ascher Tamás antedatáltra rendezi. Külsõségekben keresi a 20. századi magányosának stilárisan nehezen fülön csíphetõ megjelenését.
| 
Kocsis Gergely, Keresztes Tamás
| |
Khell Zsolt préselt falapjai puritán szófukarsággal kerítenek teret a játékhoz, Szakács Györgyi a nem mai, de még nem eléggé múlt idejű viseletek nehéz tervezői kérdését elegánsan átugrotta. Fehér szmokingban jön a játék elején Puskás Péter. Leül a nézők elé. Ez a legmutatósabb szerepe. Ő a zenekari árok. Azután szerelget, kapcsolgat, hallhatóvá téve Márkos Albert szerzeményeit, amik közül legjobban tetszett Ónodi előadásában Friedrich Hollaender: Ich bin von Kopf bis Fuss aus Liebe eingestellt bemondású dala.
A Katona színészei könnyedén működnek. Könnyedén mondják Gáli József kicsikét sem megkopott, színpadra született, szellemes fordítását. Új arc a színpadon Tenki Réka színinövendék. Nemcsak új, de megjegyezhető arc is. Dankó István tenyérbe mászó magabiztossággal sürög szemhéján piercinges pincérként. Diszkrét alvilág. Finoman mintázott al-életek. Alsó középosztály-felsőproletár népség működik élvezetesen.
| 
Kocsis Gergely, Tenki Réka
| |
Idáig élvezetes nézni a katonásokat a gyengéd figyelem és gúny közötti színdarabban.
Horváth szigorúan szabatos megfigyelő, gúnyosan látó pontos leíró. A bécsi volksstück dalbetétek nélküli folytatója. Társadalmi preparátumaival nem erőszakoskodik íróilag: hagyja tudományos precizitással kifigyelt középosztályúi alakjait saját logikájuk mentén működni. Könnyed derűvel elbeszélt népszínjátékai rejtelmes módon egyre hosszabb, egyre rémisztőbb árnyékot vetnek. Baljós előérzetek sziszegnek a kedély mögött, mint bujkáló viperák a napsütötte kövek között.
| 
Jelenet az előadásból
| |
Megtelik hirtelen a színpad. Minél többen jönnek be, annál üresebb a szín. A létszám kiszorítja a levegőt. Légüres térben játszanak tovább. Mondják a szöveget, tesznek-vesznek. Mindhiába: már eleresztett a játék. A prostitúció ellenes kongresszus résztvevői közül
Máté Gábor szklerotikus betétje,
Tóth Anitának a színészi gúlacsoport mélyéről kihangzik egy szava - főzeléket! -, szerepének teljes mondata: Szabadna kérnem még egy kis főzeléket...? A főzelék egy elnyomott léleknek a legalsó bugyorból fölsíró önérvényesítési kísérlete. A többi szöveg színházi rebarbara.
Magyar Éva szegény képzeletű mozdulatait táncolja:
Bezerédi,
László Géza Attila,
Szacsvay,
Rezes,
Vajdai,
Bán,
Ujlaki,
Hernádi Csaba, meg aki még befér a színre, asztalok tetejére, székre, falra. Kitűnik a színinövendék
Gera Marina hason csúszása a büféasztal egyik ínyencsége után. A többiről nincs ismertetendő megjegyzés. Rendezői instrukciót játszanak. Erős osztályharcos kritikával karikírozzák figuráikat. Nem ábrázolnak: véleményeznek. Ascher a kaposvári Mesél a bécsi erdő rendezésében a szelíd társadalmi életkép és a savas szatíra között érzékenyen mesélt.
| 
Keresztes Tamás, Tenki Réka és Kocsis Gergely
| |
Horváth bohózatnak nevezett öt képből álló színműve is boldog véggel fejeződik be. Horváth csikart fináléi gúnyosak, obligát happy endek. Megcsúfolják az igazságot, a társadalmi tapasztalatot. Ascher előadásának végén meghasad a szín fenekének Rabitz fala. A megnyílt hasadékból a száraz jég kéjgázként árad. A szereplők hátat fordítanak a nézőtérnek, belemerednek a ködös és átláthatatlan jövőbe.
MGP
Fotók: Nehéz Andrea
