Két eredeti szlovák és egy, a West Endrõl importált musicalbemutatóval folytatódott a szlovákiai musicalbemutatók sora. Meglepõ, de mindhárom elõadás messze üti a sokéves átlagot, és garantáltan esztétikai és zenei élményt nyújt azoknak, akik elzarándokolnak Pozsonyba vagy netán Eperjesre.
| 
Jelenet a Pozsonyi Bábszínház Chu Chin Chow című előadásából
| |
A musical napjaink legnépszerűbb műfaja, amelynek kultiválásába Közép-Európa színházai is beszálltak, de ahogy a könnyebb műfajnál lenni szokott, többnyire a biztonságos nyereség ezen előadások legfontosabb szakmai mércéje. Ezért vagy biztonsági színjátszásra törekednek, s másutt már jól bevált előadásokat másolnak le (a pozsonyi Új Színpad sorra veszi elő a Csehországban már bevált darabokat és előadásokat, a budapesti Madách Színház pedig rég lerágott amerikai sikerdarabokon andalítja el hűséges nézőit) vagy pedig új darabok bemutatásával kísérleteznek, s ezzel együtt vállalják a bukás előrevetíthető kockázatát is (a Budapesti Operettszínház az elmúlt években több vadonatúj zenés darabot vitt színre, de tavasszal mutatják be az Abigél és a Szentivánéji álom musicalváltozatát is). Lassan pedig már nincs olyan téma, legyen az történelmi hős vagy klasszikus irodalmi alapanyag, amellyel ne próbálkoztak volna meg.
Az elmúlt hetekben három olyan zenés darabot mutattak be tájainkon, amely nagyobb kockázatot vállalt fel a szokásosnál, de mint kiderült, bőven megérte. Bár a végső siker természetesen az eladott jegyek mennyiségétől függ.
Jozef Bednárik évek óta nyugdíjba készül, s búcsúelőadások sorát rendezte már meg, s vagy odakent könnyedén dolgokat (mint tette a prágai Angelikánál) vagy pedig sokadszorra másolt le már másutt működő előadásokat (lásd. a pozsonyi Hegedűsnél). Most a Pozsonyi Bábszínházba látogatott vissza, és egy olyan gyerekmusicalt vitt színre, amelyet már rég belepett a feledés pora.
| 
Jelenet a Pozsonyi Bábszínház Chu Chin Chow című előadásából
| |
A Chu Chin Chow 1916 augusztus elsején került színre a West Enden, s kínai neve ellenére bizony az Ali baba történetét rejti. 2238 előadást ért meg, s az alkotóknak 300 ezer font nyereséget hozott. Ennyit valószínűleg a Bábszínház vezetői nem inkasszálnak, bár nézve a kopott nézőteret, s a megyei képviselők nem túlságosan szívélyes hozzáállását a színházhoz, bizony talán ez is kevés lenne.
Bednárik viszont nagy kedvvel fogott munkához, s messze a legjobb korszakát idézi fel, s a parányi színpadot telezsúfolja ötletekkel, bámulatosan szép díszletekkel s nem utolsósorban nagyon jó színészekkel, akik lubickolnak ebben a bábokkal és élő figurákkal kevert előadásban. A látvány
Boráros Szilárd érdeme, az eredeti szöveget
Peter Balík dolgozta át, a zenét pedig
Jiří Strolner átiratában használják. Bednárik olyan színészeket nyert meg az előadás számára, mint
Eva Matejková,
Róbert Halák,
Ján Morávek vagy egy igazi clown-szerepben
Horján Viktort, aki maga is bábszakon végzett annak idején.
| 
Jelenet a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház a Király mulat c. előadásából
Fotó: Filip Vančo
| |
A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház nem musicalként játssza ugyan a Király mulat c.
Victor Hugo-alapanyagot, de szemernyi kétségünk sem legyen az előadás műfaja felől. Hugo romantikus drámáit (Tudor Mária, Hernani, Ruy Blas) szívesen vették elő tájainkon is, a szlovák televízió egy időben szinte valamennyi tragédiáját megfilmesítette, ez alól talán csak ez a dráma volt kivétel, amelyből 19 évvel a keletkezése után Piave szövegkönyve alapján
Verdi írt operát, s Rigoletto címmel indított el világhódító útján. Az eredeti darabot viszont teljesen elfelejtették. Pár évvel ezelőtt a budapesti Radnóti Színház s
Zsótér Sándor tett kísérletet a darab feltámasztására, de se
Zsótér, se a Triboulet szerepét játszó
Kulka nem tudott csodát tenni.
Roman Polák, a Szlovák Nemzeti Színház prózai társulatának vezetője tisztában van a színház hatalmas színháztermének képességeivel illetve képtelenségeivel, vagyis azzal, hogy normális prózai darabbal lehetetelen azt bejátszani, ezért totális színházat képzel el, amelyhez a próza mellé a zenét és a táncot hívja segítségül. Polák remekül döntött, az alkotótársak apait-anyait beleadnak, s egy érzelmeinkre és értelmünkre tág skálán ható előadást produkálnak, amely után nem könnyű felállni a zsöllyéből.
| 
Jelenet a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház a Király mulat c. előadásából
Fotó: Filip Vančo
| |
A rendező meg tudja fogni magát a
Hugo-szöveget is, amelyhez igen pontosan illeszkedik
Peter Mankovecký,
Michal Novinski és
Peter Zagar zenéje, nagyon frissek
Jana Beňová dalszövegei, s a balett-társulatból exportált
Igor Holováč koreográfiái is felerősítik a darab tragikumát. Polák remekül oldja meg a tömegjeleneteket is (itt kap szerepet
ifj. Havasi Péter és
Rozbroy Viktor is), néha már túlzsúfoltnak tűnik a színpad. Vannak színészek, akik egy-egy énekszám segítségével képesek a figura teljes ábrázolására, mint az elhanyagolt királynőt megrendítően adó
Gabriela Dzuríková vagy a bosszúért esengő, meggyalázott Saint-Valliere szerepében
Leopold Haverl. De akik nem (csak) énekelnek, azok is szép pillanatokkal ajándékoznak meg, még soha nem volt ennyire jó a mindenkit megalázó, saját királyi hatalmát a végletekig kihasználó, jéghideg I. Ferenc megformálójaként
Ján Koleník, s a cinikus, mégis a világ elől elrejtett lánya miatt annyira sérülékeny Triboulet szerepében
Dušan Jamrich, aki ennek a generációnak alighanem messze a legtehetségesebb tagja. Nem akármilyen bravúrral építi fel Triboulet figuráját, s az előadás végén, amikor kiderül, hogy a saját lányát ölette meg, megáll a kés a levegőben.
Eperjesen musicalként hirdetik
Dusík Gábor,
Martin Kákoš és
Martin Sarvaš legújabb alkotását, az Assisi Szent Ferencet. Amíg
Kákoš és
Sarvaš már próbálkozott önálló musicallel (Báthory Erzsébet), addig
Dusík Gábornak ez az első vállalkozása, s a szerző nagyon magasra emelte a mércét. Mintha egyre nagyobb lenne a létszükségletünk a szeretet fontosságának a bizonygatására ebben a szeretethiányos
| 
Fotó:René Miko
| |
korban, Assisi Szent Ferenc és követői felé egyre nagyobb nosztalgiával fordulunk. Kassán
Egressy Zoltán darabja Assisi Szent Ferenc egyik korai követőjét, Szent Erzsébetet állítja a darab középpontjába, Eperjesen maga Szent Ferenc élete elevenedik meg. Az előadás első része mintha csak
Zeffirelli klasszikus filmjét követné, a második rész pedig hősünk inkább már kudarctörténetnek is nevezhető vesszőfutását követi nyomon, amit
Zeffirelli ígéretei ellenére máig sem fejezett be. Talán csak két momentum tér el a nagy olasz mester munkájától, az eperjesi változatban Ferenc nem tékozolja el az atyai örökséget, hanem nemes egyszerűséggel lemond arról, s a pápa, III. Ince korántsem az a szeretetreméltó, kenetteljes férfiú, csak a közös álom rémképe fordítja szívét Ferenc felé. Ha a pozsonyi előadás kapcsán totális színházról beszéltünk, Eperjesen remek alkotótársakat talált
Martin Kákoš, hisz a fülbemászó, többféle zenei stílust imponáló érzékkel adagoló
Dusík mellett az igen látványos és működőképes díszletet jegyző
Pavol Andraško (felejthetetlenül szép a La Verna hegyén való találkozás Istennel), a most is szédületes jelmezeket tervező
Ľudmila Várossová és a mind a korabeli világot, mind a mai kor szellemét is megidéző, lendületes koreográfia (
Jaroslav Moravčík) szinte repíti az időt a színpadon. Van egy-két extravagáns jelenete is az előadásnak, a török szultánnal való találkozáshoz mintha a Jézus Krisztus Szupersztárból vették volna az ihletet az alkotók, s kár, hogy a remekül megkomponált előadás egészében mégis túl komolyan vették önmagukat és a témát, s nem minden esetben, ahol az pedig felkínálta magát, mertek egy kicsit szabadabbak lenni.
Csak ajánlani tudom mindazoknak, akik tehetik, hogy nézzék meg az előadást legkeletibb nagyvárosunkban, bár ez a darab eleve sikerre van ítélve, s talán mind a pozsonyi Új Színpadig, mind a prágai musicalszínpadokig eljut majd a híre. Ehhez azonban okvetlenül meg kellene a zenéjét hanghordozón is jelentetni.
Juhász Dósa János
