20 éves A padlás

1988. január 27-én, volt elsõ elõadása, azaz 20 éve játszotta a Vígszínház elõször történetének egyik legnagyobb sikerû darabját, A padlást. 2008. január 27-én a 665. elõadás látható a Nagyszínpadon, ahol az eltelt 20 év alatt mintegy 650 ezer nézõ látta a darabot. A két évtized alatt a beugrókkal együtt 44-en alakították a különbözõ szerepeket. Igó Éva, aki Sünit játszotta az õsbemutatón, idén Mamóka szerepébe bújt.

Pápai Erika, az előadás "csúcstartója", aki mintegy hatszáz alkalommal öltötte magára a Kölyök jelmezét, úgy nyilatkozott a mesemusicalról: fél élete lezajlott a bemutató óta.

"Mindent átéltem benne: a sikert, a boldogságot, a naiv rácsodálkozást, a csalódásokat, a haragot, a megcsalatás fájdalmát. A negyedik nadrágomat, harmadik ingemet, második cipőmet koptatom. A szőke paróka viszont ugyanaz. Én is ugyanaz vagyok benne" - olvasható Pápai Erika visszaemlékezése a színház honlapján.


• Írások "A padlás"-ról

Horváth Péter /2008/

Kevés dolog ér többet., mint húsz évvel ezelőtt, mégis minden jóval többe kerül. Nagyszerűnek gondolt dolgokról derült ki, hogy ócskaságok, haszontalan holmikról, hogy nem lehet nélkülük boldogulni. Minden megváltozott körülöttünk - A padlás (nagyjából) változatlan. A húszéves mese ma is hat. Nézői között vannak régi  rajongók és ifjú lelkesek,  kiszolgált mozdonyvezetők, újdonász könyvelők, orvosok, jogászok, metró-ellenőrök, gyerekek, felnőttek meg akik sose nőnek fel. Szeretik ezt a mesét, szeretik ezt az előadást. Mi az oka a szinte példa nélküli sikersorozatnak? Talán az, hogy szerepeinek újabb és újabb fiatal művészek adnak életet, mindegyikük hozzátesz és elvesz belőlük valamit, az újak együtt játszanak a régiekkel, alakítják egymást  és a mese árnyalatait, de a mese is alakítja őket? Talán van ebben az általunk talált történetben (zenéstől, dalszövegestől, prózástól-mindenestül) valami, ami valahogy több lett az idők során annál, mint amit mi, alkotók, valaha is gondoltunk róla? Nem tudom. Talán mindegy is. A fontos, hogy örüljünk neki felhőtlenül, büszkén és boldogan, úgy, ahogyan manapság szinte semminek nem lehet örülni - kivéve talán a szilvásgombócot.

Sztevanovity Dusán /2008/

Húsz év alatt megszámlálhatatlan vélemény, nyilatkozat született A padlásról. Ha kérdezték tőlem sikerének titkát, azt válaszoltam, nem tudom. Pedig gondoltam valamire, de nem mertem elmondani.
Ünnep van. Nem is akármilyen. Hadd fecsegjek egy kicsit, mintha a sokadik pohár után lennénk.
Idegenként érkeztünk ebbe az országba, apámat pár év múlva elvitte a politikai foglyokat gyűjtögető fekete autó. Körülöttem mindenki sírt, kesergett. Csak a nagymamám tartotta magát. Nem... Csak a nagymamám hite volt elég erős ahhoz, hogy megőrizze életerejét, humorát. Ő magyarázta nekem, hogy bármilyen gonosz és ostoba a világ ott kint, a jó itt van a falakon belül, a családban, a lelkünkben. És ez nagy erő, mert képes átlépni a sötétségen, és ott túl a felhőkön megtalálja a békét, elragadott szeretteinket. Tudom, Isten világáról beszélt, de nekem mesekönyveim manói, varázslói, törpéi és óriásai népesítették be ezt az elképzelt utazást. Később, az egyetemen tanultam a világmindenség fizikájáról, a végtelen űrről és a fekete lyukakról. Tudtam, hívő nagymamám és a tudomány világa összeér egymással. Csak kell egy hely, ahol átléphetünk az egyikből a másikba. Egy hely, ahol az embereket a barátság, a szeretet olyan erősen fűzi össze, hogy hiába dörömbölnek otthonunkon nagy fekete autók gazdái - akár börtönbe, akár a túlvilágra akarnak vinni valakit - sohasem szakíthatnak el bennünket egymástól.
A premier szünetében egy elismert dalszövegíró megkérdezte tőlem, mit akar, miről is szól ez a darab? Akkor csak zavartan mosolyogtam, arra gondolva, mi lesz ebből, ha még ő sem érti?! Húsz év múltán bevallom: A padlással csak azt szerettem volna elmondani, hogy a világból sohasem hiányzó T. Müllerek bármennyit pusztítanak, hazudnak, ármánykodnak; nem nyerhetnek. Addig nem, amíg vannak Mamókák, akár a valóságban, akár csak az emlékeinkben. Bármilyen fájdalmas volt elbúcsúzni a nagymamámtól, az édesapámtól, az összetartozás érzése, amit örökül rám hagytak, minden jó forrása az életemben. Ebből szeretne A padlás valamennyit továbbadni a közönségnek. Ha ez sikerült - nem vágytam többre.


Koltai Tamás /1988/
Éljen a szílvásgombóc!
(Sztevanovity - Presser: A padlás)


Presser Gábor álomszerű, lebegő, édes dallamokat írt, amelyek karakterizálni is tudják a szereplőket...
Különben sem a bolygó mesefigurák  csillagközi utazása, a gyermekszívűek szellemlátó képessége vagy Robinson, az emberszabású számítógép az igazi csoda itten, hanem maga a Padlás, ahol megvalósulnak az álmok. Csoda, hogy létezik egy ilyen hely...
Egyáltalán lehet ízlést, karcsú arányosságot, stílt és ökonómiát tanulni ettől az előadástól. A kagylószerűen kinyíló háztető, a nézőtér fölé boruló csillagos "színházi éj", vagy a szílvásgombócot tárgyi bizonyítékként nejlonzacskóba raktározó detektív több mint ötlet: egy széplelkűség nélküli szép színház filozófiája. Amely az úgynevezett nagy ügyek, megváltó eszmék, világ- és nemzetmentő nekibuzdulások kimerülése idején halkan hirdetni meri a személyiség belső programját. A szeretetetet, a barátságot és a szerelmet. Esetleg még a szilvásgombócot is.

Élet és Irodalom,1988.01.29
                           (részlet)

• A szinhaz.hu fórumosai "A padlás"-ról

Reka86         2003-06-24
Én minimum 8szor láttam a Padlást, és szerintem mondhatom, hogy eza  legjobb darab a világon. Minden szereposztással más, de mindegyikkel idáig jó volt. Nem hinném, hogy bármelyik Padlásban játszó színész megérdemelné, hogy leszólják. Mindegyikük isteni!!!!!!!!!!! ÉLJEN A PADLÁS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Kuksi          2003-09-28
Éljen a Padlás!!! Éljen az október!!! És persze a 28.-ai szereposztás!!! Olyan jó a Padlás, egész nyáron vártam, hogy végre legyen, és íme: 1hét múlva ilynekor már nagyban úton leszek a Víg felé!!! "mert kell egy hely, hol minden szellem látható, Mert kell egy hely, hol minden szólam hallható, mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok, Mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog!"

dzsungelbaby         2003-10-02
Éljen az évad első Padlása!! 48 óra múlva ilyenkor már háromnegyed órája ott leszek a legeslegelső Padláson!!! ;)))

Kuksi          2003-12-05
Jaj de jó, márcsak 7-et kell aludni az 550. Padlásig! Már alig várom! Remélem valami nagyon nagyon jó meglepit csinálnak majd, olyan jó lenne!!!

CC          2003-12-17
De olyan jó volt együtt énekelni a színpadon állókkal a Szilvásgombócot! (500.)

essszjé          2005-10-17
Tegnap ünnepeltük a hatszázat,
"szétvertük" a Vígszínházat!!!
Nagy-nagy gratula mindenkinek, aki ott volt, főleg persze nekik, meg Pressernek, meg Dusánnak, meg Horváth Péternek!!! Köszönjük szépen!!!

gabris          2007-12-05
Ott leszünk! Azt hiszem, ilyen siker-széria nem csak a magyar, hanem az egész színház-történelemjben ritkaság-számba megy (talán csak Agatha Cristie Egérfogó c. darabja hasonlítható hozzá). Olyan jó, hogy a Padlás örök!
Persze Attila mos is hiányozni fog, de valahol a zsinórpadláson majd lógázza a lábáőt és együtt énekel a többiekkel.

         (részletek "A padlás" jubileumi műsorfüzetéből)
Forrás:
Vígszínház