Marcika ír

A vihar kapuja - Egy családregény eleje címmel Karinthy Márton rekordszerûen két irodalmi csórást is elvégzett egyetlen címben és alcímében. Több kiadást megért elsõ sikere (Ördöggörcs) után a nagyközönségnél másodjára jelentkezett korábban írott beszámolójával, szerkesztett beszélgetéseivel és kommentárjaival a Színmûvészeti Fõiskolát 1968 és 1973 közt végzett rendezõhallgatóknak tanéveirõl, pályaindulásáról, sikereirõl, kisiklásairól, visszatekintéseirõl.

Ű Első könyvében családjáról, a másodikban fiatalkori éveiről ír. Az emlékek felidézése segíthet önmagunk megismerésében

Marcika jóllehet már 59 éves, megmaradt Marcikának. Papája valós vagy költött gyermekszájaival ugyanúgy beírta Marcikát a magyar irodalomba, mint a nagypapa a Színházi Életben megújulóan tudatta olvasóival, hogy fia beceneve Cini és rendszerint jókat mond. Marcika pálcavékonyságú fiúcskának látszott, fülei lebegtek feje két oldalán, mint Ember Sándor vitorlázó repülője a nagypapa Holnap reggel című tragédiájában. Némileg ingerlőnek mutatkozott 14 évesen, amikor böhöm vízipóló-játékos apja hóna alól kicsipogta rettentő komoly pofával színházi premierek előtt: Mi a nézete a kritikus úrnak Major Tamás Brecht-interpretációiról? Vagy, miként értékeli Bónyi Adorján színműveit? Marcika nélkül nem húztak fel színházi függönyt. Ott ült egyidejűleg valamennyi nézőtéren. És elolvasta a magyar drámairodalom termését Obernyik Károlytól H. Bartha Lajosig. Saját gyermekszínháza volt a Szüret utcában. Pertuban volt a magyar irodalom és színházművészet halhatatlanságra készülődő celebjeinél (vacsoravendégeiknél, és édes papája lábteniszpartnereinél). Színészetileg is mérlegre tette képességeit: a Metró klub amatőr színjátszó-csoportjában ügyködött. Eljátszott szerepeit maga sem tartotta feljegyzésre méltónak.

Marton Endre rendezőosztályának növendéke volt. A Nemzeti főrendezője reggeli ébredéskor már sértetten indult munkába. Sajátos képességeként öngerjesztetten tudott semmiségtől, végszó nélkül is méregbe gurulni. Lecsillapíthatatlanul dühöngeni láthatatlan sérelmekért. Az utóbb tehetségüket kibontott növendékei tárgyilagosan megállapítják, mennyi hasznosat lehetett tőle mindazonáltal tanulni. Az elvérzettek máig dédelgetik tanórákon kapott sebeiket. Marcika lapult a főiskolán halhatatlanok leszármazottjaként. (Ugyan melyikük nagypapája örökölte a budai Horthy Miklós utat?) Marcika osztálytársai szétszóródtak. Ki balra, ki szélsőjobbra. Egyikük-másikukból többszörös főrendező lett. De van közöttük rendező is, akinek egészen csinos életműve alakult, és elszakíthatatlan része az utolsó évtizedek színháztörténetétől. Marcika első rendezései nem sok biztatással működtek. Fölfedezett egy ifjú drámaírót, akinek nemzedéki színdarabját színre állította az Ódry Színpadon, ezzel véget is ért drámaírói pályafutása. Megrendezte a korábban már jó nevet szerzett Bernard Shaw A sors embere vígjátékát. Kecsegtetett vele, hogy Marcika rendező lesz. Vidéki színházaknál hányta-vetette a szereposztási végzet. Végül saját színházat szervezett. Magánszínházat. Nevéhez fűződik a leglármásabb színházi bukás. Végh Antal: Miért beteg a magyar futball? című nagy érdeklődést és olvasóközönséget cintányérozott szocioröpiratát színre vitte a sportcsarnokban, de a produkció nem ért el a végéig. Elsöpörte a népharag. Mindenki más nyakát törte volna. Marcika fölállt. Lesántult anyagilag, de létrehozta egy kiszolgált kis lágymányosi moziból színházát. Több mint negyed százada működik. Ez annál különösebb, mert színháztörténetünkben az első és egyetlen, hosszú időt Budán megélő színház. Egyik produkcióját sem fogják meghívni az Avignoni Fesztiválra, de a környék kulturálisan alultáplált tömbházaiból legjobb ruháikban családi sorok foglalják el a nézőteret, és pártolják Marcika színházát, aki időközben Karinthy igazgató úr lett és a színháztudományok doktora.

A szóban forgó Karinthy-könyvet másodszor olvastam el. Első alkalommal még gépiratban, és a Centrál Kávéház előtt átadtam Ascher Tamásnak, aki mint interjúalany, és mint többszörösen érintett évfolyamtárs mohón várta a dolgozatot. A körkörös interjúk - az évfolyamtársak vallottak magukról, társaik iránti rokon- és ellenszenveikről - és a szerző megjegyzései regisztrálták egy főiskolai rendezőosztály életét, megütközéseiket egymással és a tanarakkal, becsvágyaikkal és lehetőségeikkel. A most kiadásra került könyv nem azonos a doktori dolgozatként beadott kézirattal. Bővebb. Kiegészítettebb. Távlatosabb. Megformáltabb. Könyvebb lett.  (Ulpius-ház, 2007. 2. 999 Ft.) 

MGP

Megjelent: Népszabadság Online, 2008.01.22.
Forrás: Karinthy Színház