Erdély Miklós

Erdély Miklós a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek magyar neoavantgarde mûvészetének kulcsfigurája. Életmûvévek - ahogy a magyar neoavatgarde mûvészetnek - az elemzése és értelmezése ma is igen eleven kérdéseket vet fel, és a legkülönfélébb tudományágak és elméletek szempontjából vizsgálható.

A Metropolis összeállításában éppen ezt a sokféleséget, az életmű inspiratív változatosságát és gazdaságát kívántuk felmutatni. Lapszámunk tehát nem Erdély Miklós filmes tevékenységére és filmjeinek elemzéseire korlátozza magát, hanem az életmű - és hatása - minél tágabb kontextusát kívánja érzékeltetni, Erdély Miklós írásainak, elméleti munkáinak és konceptuális művészetének sokszempontú elemzéseivel.

Az összeállítás kiindulópontját a Szegeden 2006 tavaszán rendezett "Szunnyadás" című Erdély-konferencia előadási képezték. A konferencia szervezője és egyben összeállításunk vendégszerkesztője Müllner András.

A tartalomból:

"Erdély nem különböző jelentésekben, hanem a jelentések kioltásában gondolkodott, ennek következtében nem egyetlen művészi formában elmélyedve hozott létre különböző jelentésű műveket, hanem ellenkezőleg: számos művészi kifejezési formában kereste a jelentéskioltás lehetőségét. (...) Az alábbi kísérlet Erdély filmművészetét mint sajátos megismerési módot igyekszik a filmek értelmezőinek és az alkotó tanulmányainak segítségével leírni, ám ezzel reményem szerint nem elfedi, hanem - az összeállítás többi tanulmányához hasonlóan - feltárja és elfogadja az egyes művek jelentését, ami ebben az esetben nem más, mint jelentéskioltás, üresség (...)"  (Gelencsér Gábor: Erdély Miklós mint film)

"Erdély Miklós kétségkívül a legnagyobb konceptualista művészek közé tartozik, bár ezt a besorolást ő maga élénken elutasítja ­- vélhetőleg nem is a jelzők, hanem eleve a besorolás miatt. Munkái minden esetben a már ismert műfajok határait feszegetik, hacsak nem éppen egy új műfajt segítenek a világra. Filmjeit talán nem is lehet filmként értelmezni más irányú munkáinak megismerése nélkül. De ugyanez igaz a többi művészeti ágban készített műveire is. Valószínűleg akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk: Erdély Miklós munkái esztétikai tények." (Liszka Tamás: Szabadságtechnikai gyakorlatok. Erdély Miklós fogalmi művészete és művészetfogalmai)

"Lehet, hogy épp itt, az Erdély Miklós-i kategorikusság performatív és egyben imaginatív működésében találjuk meg azt az ökonómiát, amire szükségünk van az életmű értelmezéséhez, és ami lehetővé teszi, hogy ne műfaji határok alapján közelítsünk ahhoz, hanem alapvetőbb retorikus mozgásokat azonosítsunk. Mindez nem jelenti azt, hogy egy közös nevező határozná meg Erdély filmesként meghatározható munkáit, "forgatásait" és "vetítéseit". De mindegyik hátterében ott működik a nem szűk értelemben vett nyelvi megnyilatkozás-szerű funkció, a performatívum." (Müllner András: A filmes performativitás. Erdély Miklós "vetítései")

"Erdély folyamatosan a színháziassággal szemben jelöli ki saját pozícióját, közben pedig mégsem tudja elkerülni, hogy afféle nyelvbotlásként, félrediktálások által ne keveredjen mégis a "hamis" színház területére." (Kérchy Vera: A "midőn"-effektus mint a teatralitás jelenléte Erdély művészetében)

"Erdély egyik kedvenc szavával élve a Verzió inkább a gubanc struktúráját követi. A film formai és szemantikai jegyeit vizsgálva ugyanis nem találunk olyan középpontot, amely a más-más szintekhez és perspektívákhoz tartozó narratív paneleket valamiféle hierarchia szerint rendezné el." (Tóth Zoltán: "Montázsgesztus és igazságeffektus". Erdély Miklós: Verzió)

"Világosan látszik, hogy Erdély nem képes megtenni az utolsó lépést, ami átvezetné az avantgárd modernizmusból a modernizmus utáni "lokalizálhatatlan" területre, s nem hajlandó a dekonstrukciós kirakójáték aurasértő mivoltát elfogadni és azonosulni azzal." (Farkas Tamás: "Farinelli testetlen trillái." Erdély Miklós és az avantgárd filmhang)

"Erdély montázsfelfogásának (és általában művészetfelfogásának) kabbalista gyökereit és párhuzamait akkor tudjuk megragadni, ha figyelembe vesszük, hogy idevágó írásaiban többnyire a fennálló világ valamiféle anarchisztikus-esztétikai átrendezéséről, korrekciójáról van szó; az embert körülvevő társadalmi világot általában olyan kifejezések segítségével írja le, melyek egyértelműen a világ fogyatékos voltát, elhibázott jellegét érzékeltetik." (Havasréti József: A strukturalizmustól a kabbaláig. Mágia és szemiotika Erdély Miklós filmes írásaiban.)

"Tény, hogy a művészet története során, s ebben a film sem kivétel, újra és újra megjelenik a szándék, hogy a mű a valóság teljes képét adja, és olyan összefüggéseket mutasson fel, melyek a világ radikálisan új elgondolására sarkallnak. Ez a szándék explicit módon megfogalmazódik Erdély Miklós írásaiban is." (Tarnay László: Kiazmatikus montázs - organikus tudat. Erdély és Deleuze)

A Metropolis megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és az art mozikban.

Forrás: Metropolis