Beszélgetés Bárta Sándorral

Bárta Sándor a kilencvenes évek közepén került a kassai Thália Színházba, ahol belecsöppent a Verebes István neve által fémjelzett legendás korszakba. A fõiskola befejezése után több színházban is megfordult, tavaly Roman Poláktól meghívást kapott az ország elsõ számú prózai társulatába. Bár nem beszél tökéletesen magyarul, ha érdekes ajánlatot kapna, nem utasítaná vissza.


Bárta Sándor a Nemzeti Színház Ármány és szerelem c. előadásában,
partenere Tána Pauhofová

Bárta Sándor: Az egyik nagyanyám békéscsabai, a másik pedig sátoraljaújhelyi, de a háború után itt telepedtek meg Kassán. Otthon csak magyarul beszéltünk.

-Amikor először láttam fényképeken, akkor még hosszú haja volt, most pedig egy igen konszolidált fiatalember ül velem szemben. Mennyire volt a hosszú haj a lázadás szimbóluma?

Bárta Sándor: Nem volt ez semmiféle lázadás, csak kamasz voltam, és a színsézet mellett még zenéltem is, volt egy rockzenekarunk Kassán.

- Ha jól tudom, akkor a kassai konzervatóriumban végzett zenés szakon.

Bárta Sándor: Ez csak félig igaz, ugyanis színész szakon végeztem, s az érettségi után megszereztem az abszolutóriumot is, s közben a kassai Tháliához szerződtem.

- S miért pont a Tháliába?

Bárta Sándor: Hívtak a kassai, sőt az eperjesi szlovák színházba is, de mivel a konzervatóriumban a mozgástanárom Bocsárszky Attila volt, s neki köszönhetően láttam jó pár előadást a Tháliában, amik nagyon tetszettek, mellettük döntöttem. Bár a magyartudásom korántsem volt tökéletes, de a minőség annyival jobb volt ott, hogy inkább a számomra nehezebb utat választottam.

- S nem bánta meg, hogy így döntött, s melyek azok a szerepek, amikre máig is szívesen emlékszik?

Bárta Sándor: Nem, nagyon fontos volt, hogy elfogadott a társulat, s ott éreztem meg először testközelből, hogy mi is a színház. Akkor került oda a főiskoláról Petrik Szilárd és Tóth Tibor is, akikkel nagyon jó barátok lettünk. Nagyon családias volt a hangulat, s a kellékesektől az ügyelőig mindenki tisztelte egymást. Mivel a nyelvtudásom nem volt tökéletes, mindig hamarabb kaptam meg a szövegkönyvet, hogy időben elkészüljek vele. Az első szerepem Shakespeare Makrancos hölgy c. darabjában volt, Petruchio szolgáját, Grumiót játszottam.

- Apropó, a napokban is épp ebben a darabban mutatkozott be a Szlovák Nemzeti Színházban.

Bárta Sándor: De ez egy másik szolga. Ezek a szolgaszerepek Shakespearenél elég nagy kaliberűek, szóval van mit játszani. Shakespeare után jött egy mesejáték, Az aranyoroszlán titka, ezt nagyon szerettem, mert ez volt az első mese az életemben, s majomként jókat lehetett majomkodni. S ekkor jött a Verebes-időszak, a Semmi és végtelen, amely Tóth Tibor vizsgaelőadása is volt egyben, s a botrányos Bánk bán, valamint a szintén vitákat kiváltó Mágnás Miska, amelyet Bodolay Géza rendezett. Ha néha találkozom az akkori kollégáimmal, nagyon jókat beszélgetünk azokról az évekről, hisz van miről. Igen sűrű időszak volt az. Ja, és ne felejtsem el a Segítsd a királyt c. darabot, amelyre később, vendégként mentem vissza.

- S jól megtanult magyarul az ott töltött két évad alatt?

Bárta Sándor: Két év után felvettek a színművészeti főiskolára, s amikor elmentem, akkor már jól beszéltem magyarul.

- De ahogy hallgatom magát, még most is jól beszéli a nyelvet.

Bárta Sándor: Amióta elkerültem Kassáról, s itt Pozsonyban nem nagyon van kivel beszélgetnem magyarul, bizony sokat felejtettem. Néha már nehezem hívom elő a szavakat.

- Magyar anyanyelvű kollégáival is szlovákul beszélgetnek?

Bárta Sándor: Általában igen, hiszen ha a körülöttünk lévő többség nem beszél magyarul, nem lenne ildomos, ha mi, például Tóbiás Szidivel magyarul beszélgetnénk.

- De azért káromkodni nem éri meg magyarul szlovák társaságban, mert azt megértik.

Bárta Sándor: Volt már rá példa az életemben még Kassán, amikor késve érkeztem meg a fogorvoshoz, és az igen csúnya szavakkal illetett magyarul. Csendben hallgattam, majd búcsúzóul tisztességesen elköszöntem, de már én is magyarul.

- A főiskolára rögtön felvették?

Bárta Sándor: Elsőre sikerült bejutnom, s Juraj Slezáček és Emil Horváth osztályába kerültem.

- Miután elvégezte a főiskolát, elég gyakran váltogatta a társulatokat.

Bárta Sándor: Elhatároztam, hogy csak olyan helyre megyek, ahol nemcsak szerepeket kapok, hanem minőségi munkában is részem lehet. Pozsonyban szerettem volna maradni, de nem minden áron. Két évig szabadúszó voltam, de ebből nem igazán lehetett megélni.

- S nem akadt más lehetőség Pozsonyban? Rák Viki és Kassai Csongor vagy a szintén Kassáról érkezett Kanócz Zsuzsa is megfogta az Isten lábát.

Bárta Sándor: Ez legtöbbször pusztán a véletlenen múlik. Két év után Nagyszombatba hívtak, s én megpróbáltam. Nem volt valami nagy durranás, de a lényeg az volt, hogy folyamatosan sznpadon lehettem. Itt játszottam egy darabban Varga Anikóval is, aki most Budapesten a Bárka Színházban játszik. Később hívtak Kassára, a szlovák színházba, ott is játszottam két előadásban.


Bárta Sándor a Nemzeti Színház Ármány és szerelem c. előadásában,
partenere Tána Pauhofová


- S akkor nem gondolt arra, hogy Kassán marad, hiszen családilag minden oda kötötte?

Bárta Sándor:

Nem, s mivel akkoriban dolgoztam Dodo Gombárral  és három cseh színésznővel egy projektben Prágában, nem akartam magam sehová se szerződéssel lekötni.

- Említette, hogy kamaszkorában zenekarban is játszott. A zenés színház nem vonzotta?

Bárta Sándor: Nem, sőt a musicaleket kifejezetten nem kedvelem.

- De játszott már zenés darabban.

Bárta Sándor: Méghozzá Nyitrán, ahol végül is letelepedtem egy időre. Itt kellett beugranom a Martin Kákoš rendezte Báthory Erzsébet c. musicalbe, s ekkor kaptam először mikroportot is. Énekelnem és táncolnom is kellett, de a műfaj nem került közelebb hozzám, sőt... Később a pozsonyi Új Színpadon is szerepeltem egy-két musicalben, de ezekben már nem kellett énekelni, csak kisebb prózai szerepek voltak.

- De Nyitrán sem tartott ki sokáig.

Bárta Sándor: Egy év után ott hagytam a társulatot, s ismét Pozsonyban próbálkoztam, ahol több színházban is szerepet kaptam.

- Nekem nagyon tetszett az Aréna Színházban Albee darabjában, amelyben Juraj Kukurával és Emília Vášsáryovával játszhatott együtt.

Bárta Sándor: A rendező, Martin Čičvák hívott az előadásba, aki szintén kassai, de mi előzőleg soha nem dolgoztunk együtt. Pozsonyban már levették az előadást a repertoárról, de Prágában a Činoherni klubban még mindig telt házak előtt játsszuk.

- Mennyire volt vevő a szlovák közönség erre az előadásra, hiszen egy meglehetősen bizarr témáról van szó, ahol a férj egy kecskébe lesz szerelmes, míg az Ön által játszott fiú pedig homoszexuális.

Bárta Sándor: Közönsége válogatja, voltak nézők, akik elmentek az előadásról, de voltak olyan előadások is, amelyet állótaps fogadott. Nézze, zseniális szerző, legendás színészek, nagyon jó rendezés, minden adott volt a sikerhez.

- Mennyire volt más a cseh közönség reakciója?

Bárta Sándor: Mások voltak a viszonyok Prágában, hiszen Pozsonyban egy hatalmas színpadon játszottuk a darabot, míg Prágában kamaraelőadást formáltunk belőle. Nem minősíteném a közönséget, de a cseh nézők érzékenyebbek, bár az is lehet, hogy ez csak a szlovák nyelvnek szólt. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor sokkal jobban szerettem Prágában játszani.
 
- De gondolom, hogy az eddigi pályafutása csúcsa mégis az, hogy tavaly szerződést kapott a pozsonyi Nemzeti Színházba.

Bárta Sándor: Roman Poláktól, a prózai társulat igazgatójától kaptam az ajánlatot, s nagyon örültem neki. Vele egyszer az Új Színpadon már dolgoztam együtt, de az az előadás nem igazán jött össze. A Nemzetiben viszont két abszolút főszerepet kaptam, s a visszajelzések is igen pozitívak voltak. Mindkét előadás más szempontból volt izgalmas. Neil Labute Megváltás c. darabjában először dolgoztam együtt egy igazi öreg rókával, Vladimír Strniskóval. A szlovák közönség nem nagyon szereti, ha egy előadásban káromkodnak, ezért ezt az előadást, hasonlóan az Albee-darabhoz, elég vegyesen fogadta. Sajnos, nincs telt ház.

- Sokkal nagyobb visszahngot váltott ki az Ármány és szerelem, amelyet Martin Čičvák rendezett.

Bárta Sándor: Ezt én is sokkal jobban szeretem, s a közönség többsége lelkesen fogadta.

- Ami ennél az előadásnál megosztotta a közönséget, az a meztelenkedés volt, ugyanis alig van férfi szereplő az előadásban, aki ne vetkőzne pucérra. Ez Önnek személy szerint nem okozott gondot?

Bárta Sándor: Először hallani sem akartam róla, de aztán a rendező és a próbafolyamat meggyőzött arról, hogy ebben az esetben nem öncélú a vetkőzés. Ott és akkor nemcsak fizikailag vetkőzik pőrére az ember, hanem lelkileg is. Ezt az előadást még a régi Hviezdoslav Színházban mutattuk be a nagyszínpadon, onnan került át az új épület stúdiószínpadára, ami viszont nem igazán használt neki.

- Milyen szerepeket kapott az idei évadban?

Bárta Sándor: Már említettem a Makrancos hölgy szolgaszerepét, kisebb szerepet játszom Victor Hugo A király mulat c. darabjában, amelyet Roman Polák rendezett, de amit a legjobban várok, az Tuzenbach szerepe a Három nővérben. Ez egy remek figura, s nagyon jónak ígérkezik a szereposztás is, hiszen Diana Mórová, Zuzana Fialová, Ján Kroner, Robert Roth, Leopold Haverl, Mária Královičová és Marián Labuda is játszik benne, s ezt is a színház igazgatója rendezi. Az év végén mutatjuk be a Leonce és Lénát, amelyet szintén Čičvák rendez, de még nem tudom, hogy melyik szerepet fogom benne játszani.

- Tavaly megtalálta Önt a film is, főszerepet játszhatott a Leopold Lahola drámájából készült Beszélgetés az ellenséggel c. filmben, amelyet Patrik Lančarič rendezett, és igen szűkös költségvetésből készült.

Bárta Sándor: Egyszer hárman ültünk együtt, s beszélgettünk arról, hogy kellene közösen valamit csinálnunk. A színházat ez alkalommal kizártuk, így maradt a film. Sokáig nem is tudtuk, hogy mi lesz belőle. Később beszállt egy újabb barát, aki pénzt is tudott adni az elképzeléseinkhez, s egyszer csak Zsolna környékén, Terchován találtuk magunkat, s elkezdődött a forgatás. Bár itthon nemigen volt sikere, több külföldi filmfesztiválon is vetítették a filmet.
  
- De hiába játszik valaki fontos szerepeket akár a Nemzetiben is, vagy komoly szakmai sikereket elérő művészfilmekben is, ha elkerülik a sorozatok, akkor a nagyközönség számára ismeretlen marad.

Bárta Sándor: Talán ezért is fogadtam el az ajánlatot a Rendelő a Rózsakertben c. szappanoperába, de számomra most fontosabb a család, a lányom lassan két éves lesz, s ő köti le az összes szabadidőmet.

- Ha magyar színházba hívnák egy izgalmas szerepre, elfogadná?

Bárta Sándor: Talán igen. Számomra nagy kihívás lenne ennyi év után ismét találkozni színpadon a magyar nyelvvel.

Juhász Dósa János
Fotók: Oleg Vojtíšek