Kócsag a Kolibriben

A PestiEst és a Pesti Mûsor szerint 2007 legjobb tíz bemutatójának egyike, Simon Stephens: Kócsag címû kamasz-drámája a Kolibri Színházban február 13-án látható Vidovszky György rendezésében. Különösen ajánlott tanároknak és diákoknak.

Kritikai visszhangból:

"Vidovszky György elképesztő színészi teljesítményt képes kicsiholni tizenévesekből, megrendítő drámákat tud eljátszatni velük. Ezúttal a Kolibri Színházban tette, a Kócsag című produkcióban, amelyben városszélén tengődő, a felnőtt társadalmi minták alapján egymással kegyetlenkedő fiatalok lidérces életéből kapunk hátborzongató ízelítőt.“
(Pesti Műsor: Top 10 színház - 2007 - Bóta Gábor)

"Nem a Kócsag az első olyan darab a Kolibri Színház ifjúsági repertorján, amely a tizenéves korosztály problémáit igyekszik feldolgozni, de ennyire komor képet még nem mutatott a zsebkendőnyi méretű színpad. A rá épített helyszín klausztrofób hangulatot áraszt: graffitivel telefújt sötétszürke falak, semmiből jövő, végtelen közüzemi csövek, szeméttel teli zsákok. Lehetne ez panelházak közötti külső tér, amelyben jobb híján a csöveket használják játszótéri mászókaként, korlátként, de emlékeztet a nedves falú alagsori búvóhelyekre is. Ennek a külvárosnak nincsenek fényei, csak monotóniája, amit külön ki-emel Novák János feszesen pulzáló, egyszerre indusztriális, dub és techno jellegű, arctalanságra asszociáltató, sötét tónusú, az eseményeket kommentáló és előre jelző zenéje. (...)
Mert amit a színpadon hallunk és látunk, a hétköznapokból táplálkozik: fiatalkorú bűnözés, válás, családon belüli erőszak, kortárs csoportból való kirekesztettség, fegyver és hatalom viszonya, munkanélküliség, traumák feldolgozása, pszichés problémák tüneti kezelése gyógyszerekkel, alkalmazkodási lehetőségek egy agresszív világban. Bár időnként röhög az ember a tréningruhás bandavezér Scott (Papp Attila) kiszolgáló spanjain, a szellemileg teljesen sötét untermannokon, Aaronon (Pomlényi Attlia) és Darrenen (Bárdi Gergő), mosolyogni a kiúttalanságon lehetetlen.“ (Színház: Mániákus agresszió - Papp Tímea)

"Előfordulhat, hogy nem lesz minden zökkenőmentes. Várható, hogy a nyelvi sokk, társulván a ritka szép formában megjelenő, s ettől elviselhetetlenül éles és reménytelen társadalomrajzzal, minden második nézőben kiveri a biztosítékot.
A felnőttek egy része egész biztosan hárítani fogja azt a súlyos és akartan visszataszító szavaktól hemzsegő nyelvet, amihez mérten Spiró György Csikrefej című drámájának dialógusai bemelegítő ijesztegetésnek hatnak ma már. S ami egészen természetesnek számít a tizenévesek körében. (...) Ez a szöveg él, és él az egész rettenetes külvárosi tájkép, patkányok, bogarak, s a bűzös csatornában gázló madarak közt élni próbáló gyermekemberekkel. (...) A szerencsétlen apja-anyja világából kitörni vágyó fiút Koloszár András, a hozzácsapódni próbáló lányt Császár Réka játssza szép, tiszta eszközökkel. Az őket rettegésben tartó hitványka banda tagjainak minden megnyilvánulása hiteles, mély és tartalmas pillanatokkal teljes. (...) A szűk teret indázva betöltő, kamarazene pontosságú , kiváló mozgás Gyevi-Bíró Eszter munkája, az empatikus zene Novák Jánosé. A minden ízében közösségi alkotást Vidovszky György jó ritmusú, erős rendezése és humánummal áitatott , tanári tapintata fogja össze. Kemény színház ez, de nagyon megéri megnézni.“ (Criticai lapok: Bátorság - Gabnai Katalin)

"A Kolibri Színházban az úgynevezett bűnmegelőzési program keretében már évek óta hoznak létre olyan produkciókat, amelyek szembesítik az ifjakat a válással, az alkoholizmussal, a kábítószerezéssel és az erőszakkal.
A sorozatban eddig színészek játszottak, most viszont a felnőtté válás küszöbén állók a főszereplők. Vidovszky György rendezte őket, aki a Bárkában A Pál utcai fiúk, A legyek ura és az Iskola határon előadásaiban már eddig is döbbenetes erejű jelenlétet hívott elő diákokból a deszkákon. A kiváló drámapedagógus monomániásan kutatja, miért és hogyan aljasodik el az ember, és a felnőttek mind rémisztőbb társadalmát hogyan jelenítik önkéntelenül is a gyerekek. Most Simon Stephens Kócsag című darabjának előadásában is erről van szó. Nem diákelőadást látunk, Vidovszky, mint mindig, most is valódi színészi alakításra készteti a szereplőket. Hajszálpontosan értik, érzik, hogy mit játszanak, és előbányásszák énjük legmélyéről azt az iszonyú kegyetlenséget, a mások feletti uralkodási vágyat, a megalázásra való késztetést, egyszersmind a megszeppent, a rettegő, a traumákat mind nehezebben viselő embert, aki mindannyiunkban megbújik, de ezeket a tulajdonságainkat nem szeretjük közszemlére tenni.“ (Magyar Hírlap: Az aljasság anatómiája - Bóta Gábor)

"A színházi évad legelején járunk, de megjósolható, hogy a Kolibri Színházban megszületett a szezon egyik legkiemelkedőbb produkciója.
Vidovszky György - vendégként - nyolcvan perces, feszes tempójú, szívszorító előadást rendezett, ahol a jelenetek filmszerűen követik egymást. Vidovszky nagy értője a fiatal lelkeknek, ezt korábbi munkáival a Bárka Színházban /Molnár: A Pál utcai fiúk, Golding: A legyek ura, Ottlik: Iskola a határon/ bizonyította.
Precízen bontja ki a szereplők jellemét, színészvezetése hibátlan, ebben segítik Gadus Erika találó jelmezei és remek díszlete. A darab nyelvezete borzasztó trágár és brutális - a 14 éves korhatár szerintem megemelendő -, de dramaturgiailag indokolt és ezt erősíti fel Novák János sötét tónusú zenéje. A két felnőtt szereplő Tisza Bea és Mult István - Billy szülei - egy szétszakadt család két pólusán vergődnek. Ügyesek a fiatalok, Császár Réka, Pomlényi Attila, Bárdi Gergő és kitűnő Solti Bence tenyérbemászó bandavezére. Koloszár András személyében a rendező igazgyöngyre lelt. Hitelesen játssza el a jobb élet utáni vágyat, és szépen mutatja fel a szerep emberi vonásait.
(Creartmagazin.hu: Árnyak a periférián - Gaál Tamás)

Nézői véleményből:

"Idén ősszel láttam a sorozat következő előadását, a Kócsagot. Ha lehet még provokatívabb és még meghökkentőbb, mint az előzőek. Ez a darab is megtörtént eseményeket dolgoz fel, akárcsak a Kövek, és szintén ennek a korosztálynak szól. Sokkolóbb és mélyebben szántó, mint a korábbiak. Diákjaimmal tavaszra tervezzük megtekintését, addig még sok előkészítő munkát szeretnék velük elvégezni.
Minden tiszteletet megérdemel a Kolibri Színház munkája. Olyan területet vállalt fel, mely egyedülálló lehetőségeket rejt magában. Az ifjúságot érintő problémák magas szintű művészi megformálása, kézzelfogható közelségbe juttatása komoly feladat. Ezek az egyórás előadások és drámafoglalkozások segítenek a diákoknak, hogy szembesülhessenek olyan eseményekkel, melyek a mindennapi élet során is bekövetkezhetnek. Felkészültebben fogadhatják, és jobban kezelhetik a váratlan és nemkívánatos dolgokat.“ (Színház az osztályfőnöki munkában - Kerekes János, tanár)

"Azon ritka alkalmak egyike ez az előadás, amikor "együtt mozoghatunk" a színpadon zajló történésekkel, amikor "izgulunk", hogy mi fog történni, holott tudjuk, hogy az "csak" színjáték...
Elképesztően pontos összhangban élvezhetjük a színházi élményt. A képek, a zene, a fények, mozgások és szöveg tökéletes egységet alkotnak.
És szó szerint "borzasztóan" hiteles a mondanivaló...
Mert nem "csak" színjáték.
Gyakorlatilag "kötelezően ajánlottnak" tekinthető mindenki - mind a felnőttek, mind a felnövő nemzedék - számára! Fontos lépése lehet a jövő nemzedékünk - sőt, igazság szerint társadalmi jelenünknek is - érzelmi intelligenciájának formálásában, ha a különböző generációk, a darab közös megtekintése és utána megbeszélése révén, együttesen élhetik át ezt az élményt.
A darabból kölcsönzött mondatokkal élve: ekkor talán kevesebben fognak "mindentől félni, amire csak emlékeznek...", és talán attól is kevesebben fognak rettegni, hogy "nem látnak semmit, ha a jövőbe néznek..." (Major Zsolt Balázs, pszichológus)

Részlet az előadásból:
https://www.youtube.com/watch?v=whe3hy4F0tQ

Forrás: Kolibri Színház
Fotók: Szlovák Judit