Federico García Lorca, a vérbeli spanyol ember, a XX. század egyik legkiválóbb költõ-drámaírójának a tollából származik ez a megindító, fojtott szenvedélyek szõtte, a vágy, a becsület és a halál táncáról szóló gyönyörû történet, amelyet február 14-én mutattak be a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban.
|
Yerma és Juan fiatal házasságának szövetét párhuzamos minták borítják. Yerma - megértés, odafigyelés, szeretet, szerelem után eped- gyermeket akar, aki megszüntethetné midennapjaiban a magány kovácsolta hosszú perceket és értelmet adna életének.
Juan- éjt nappallá téve dolgozik a földeken, görcsösen őrizi asszonya tisztességét- nyugalomra, békességre vágyik otthonában.
Yerma vágya beteljesülhetne, ha félrelépne, vagy kilépne házasságából. Az ő erkölcsi normái szerint viszont ezek járhatatlan utak, hiszen a legféltettebb kincse a becsülete. A vágyakat nem oltja beteljesülés...
A konfliktus feloldhatatlan, a férj megölése minden remény megölését is jelenti.
Yerma
- tragikus költemény -
Fordította: Németh László
Yerma: Tompa Klára m.v.
María: Jakab Orsolya
I. öregasszony: P. Fincziski Andrea
II. öregasszony: Szász Kriszta
III. öregasszony: Gáll Katalin
Dolores: P. Fincziski Andrea
I. mosóasszony: Varga Márta
II. mosóasszony: Szász Kriszta
III. mosóasszony: Mezei Gabriella
I. fiatalasszony: László Kata
II. fiatalasszony: Márton Réka
I. sógornő: László Kata
II. sógornő: Márton Réka
Juan: Szabó Jenő
Víctor: Posta Ervin
Színpadi mozgás: Lőrincz József
Jelmez: Marosi Márta, Csurulya Csongor
Játéktér: Csurulya Csongor
Rendező:Csurulya Csongor
Előadás időpontok februárban: 26.,27.,28
Joan Tomás: Yerma egy tragédia. Egy igazi tragédia. Az első pillanattól érzékeli a közönség, hogy valami átütő fog történni.
Federico García Lorca: A darabnak nincs cselekménye. Yerma egy karakter, amely a művet alkotó hat kép során folyamatosan fejlődik. A tragédia egy téma köré fonódik, hangsúlyozom, nincs cselekménye. A közönségnek visszatérő érzete lesz az, hogy egy cselekmény szemlélője de ez csak érzéki csalódás (...).
Részlet Joan Tomás Lorcával készített interjújából, 1933
***
Szerencsére tévedett Radnóti Miklós, amikor azt hitte, hogy "nem gyászolta őt Európa", hogy "észre se vették". Statisztikai adatok bizonyítják, hogy fél évszázaddal a halála után - az egyetlen Cervantes mögött - éppen Federico García Lorca a világszerte legismertebb és legtöbbször lefordított spanyol szerző. Élete tragikus utolsó néhány napjától eltekintve, az életutat csak a munka, a mű állomásai szegélyezik. Írt verset, prózát, drámát, kitűnően zongorázott, népdalokat gyűjtött és zenét szerzett, előadásokat tartott, folyóiratot szerkesztett, rajzolt és festett, volt egyetemi vándor színtársulat igazgató-szervezője és színházi rendező. Szenvedélyes szerelmeket élt át, sokat utazott, és sok időt töltött barátaival. Harmincnyolc éves korában halt meg. Alig húsz esztendeig alkothatott, és 2700 nyomtatott oldalnyi életművet hagyott maga után. Halálának körülményeit Franco hivatalos Spanyolországa évtizedeken átigyekezett sűrű homályban tartani. Külföldi kutatók derítették föl - titokban és sokkal később-, hogy a költőt a spanyol polgárháború első napjaiban, 1936. augusztus 19-éről 20-ára virradóra a viznari (Granada) szakadék mellett, megkötözött kézzel és hátulról gyilkolta meg a fasiszta kivégzőosztag.
In. : András László: García Lorca drámái, Federico García Lorca Színművek, Európa, Budapest, 1988
***
A harmincas években, egy interjúban kijelenti: "Mindig a színház volt a hivatásom", szavaival korántsem költői életművét akarta háttérbe szorítani. Soha másnak, mint költőnek nem vallotta magát. Életművében költészet és dráma elválaszthatatlan egységbe fonódik. Mindkét műfajban roppant tehetséggel ötvözi egységbe a spanyol népi hagyományt és kora legújabb törekvéseit, a modernt. Lírájában és színpadi alkotásaiban egyformán végigkövethetjük ezt a két, egymással állandóan kacérkodó, egybeolvadó vagy különváló irányzatot.
In. : András László: García Lorca drámái, Federico García Lorca Színművek, Európa, Budapest, 1988