A szolnoki Szigligeti Színház igazgatójának, Balázs Péternek a rendezésében mutatják be 2008. február 15-én, pénteken este a Feketeszárú cseresznye címû darabot, melyben a tragikusan elhunyt Selmeczi Roland szerepére Kautzky Armandot kérte fel a vezetõség.
|
kiváló és sokrétű: a kedvelt szolnoki színészek mellett több vendégművészt is láthatunk. Főbb szerepekben a szolnoki színpadra lép Radó Denise és ifj. Jászai László és Bitskey Tibor is. A közönség Selmeczi Roland alakítását is megcsodálhatta volna, a sors azonban közbeszólt. A fiatal színész bizonyítani már nem tudott, január 30-án tragikus autóbalesetben életét vesztette.
A "főbíró hivatala" tehát pár napra üres maradt. A színház vezetése úgy döntött, hogy Kautzky Armandot kéri fel a szerepre. A színművésszel egy próba szünetében beszélgettünk.
— Művész úr, elkerülhetetlen a kérdés: mit érez egy színész, amikor
elveszített pálytársától vesz át egy szerepet?
Kautzky Armand: Nagyon nehéz — válaszolta hosszú csend után. — Nem voltam még ilyen helyzetben, s bevallom, nagyon váratlanul ért a dolog. Felkérés után
gondolokodtam, aztán úgy éreztem el kell vállalnom. Az életnek és természetesen a színháznak mennie kell tovább. Azt hiszem, Roland is hasonlóan vélekedne. Egy ilyen fantasztikus szerepet egyébként sem szabad "elengedni".
— Ezek szerint örömmel vállalta a Feketeszárú cseresznye egyik főszerepét.
Kautzky Armand: Természetesen. Az pedig külön boldogsággal tölt el, hogy egy ilyen nagyszerű társulattal dolgozhatok együtt. Nagyon sokat segítenek a kollégák, akiket nem csak szakmailag, de emberileg is kiválónak tartok.
— Esetleg játszott már együtt közülük valakivel?
Kautzky Armand: Jászai Lászlóval már szerepeltünk közös darabban, Radó Denise-zel még nem, de már láttuk egymás alakítását. Ráadásul Szolnokon sem ez az első fellépésem. Néhány évvel ezelőtt a szobaszínház A nyár című darabjában már szerepeltem.
— Akkor Szolnok már nem teljesen ismeretlen önnek.
Kautzky Armand: Most nem sokat látok a városból, hisz az idő rövid, a bemutató közeledik, folyamatosan próbálunk. De elárulom, még családi kötődésem is van: édesapám régen sokáig szerepelt itt Szolnokon.
Forrás: Szolnok-Jászkun Online
|
Feketeszárú cseresznye
- színjáték 3 részben -
Író: Hunyadi Sándor
Veliszavljevics Dusán: ifj. Jászai László
Irina, a felesége: Radó Denise
Milica, Dusán testvére: Gombos Judit
Danica, Milica leánya: Sárvári Diána
A főbíró: Kautzky Armand
Balázsházy, főhadnagy: Petridisz Hrisztosz
Jankovics, hadnagy: Molnár László
Csaholyi, hadnagy: Barabás Botond
Parasztasszony: Császár Gyöngyi
Pópa: Karczag Ferenc
Pántó: Mészáros István
Kispál: Bitskey Tibor
Hajdú: Tóth Tamás
Ezredes: Valkay Pál
Nikolics: Horváth Gábor
Berzétey: Tárnai Attila
Püspök: Deme Gábor
Díszlettervező: Székely László
Jelmeztervező: Jánoskuti Márta
Zenei vezető: Rácz Márton
Rendező munkatársa: Tóth Krisztina
Rendező: Balázs Péter
Előadás időpontok:
SZIGLIGETI SZÍNHÁZ - Szolnok
február 15. (péntek) 19:00 (Szigligeti bérlet)
február 16. (szombat) 19:00 (Berky bérlet)
február 20. (szerda) 19:00 (Ódry bérlet)
február 24. (vasárnap) 15:00 (Örkény bérlet)
február 27. (szerda) 19:00 (Pécsi bérlet)
február 28. (csütörtök) 19:00 (Hegedűs bérlet)
|
Az 1930 novemberében bemutatott Feketeszárú cseresznye hozta meg Hunyady Sándor számára az igazi sikert, tette elismert és ünnepelt drámaíróvá. Hunyady a Trianon-problematikát, a történelem eseményeit nagyformátumú módon hangolja egybe hősei egyéni sorsával. A szereplők konfliktusaiban árnyaltan mutatja be a körülmények deformálta emberi magatartásokat.
Irina és Dusán, a szerb házaspár az ablaka alatti szerenádra ébred: a falujukban állomásozó magyar katonák jöttek búcsúzni, indulniuk kell a frontra. Nagy mulatozás kerekedik, bár sejtik, lesz, aki soha nem fog visszatérni. A magyar főbíró titokban figyelmezteti Dusánt: egyik alkalmazottja feljelentette a magyar elöljáróságnál, hogy Szerbiáért imádkozik. Dusán nem tagadja: szerb a vére, de a főbírót a legigazabb barátjának tartja. Valójában a csendes magyar férfi Dusán legnagyobb ellenfele: amikor a duhaj szórakozás elöl elmenekülve kettesben marad Irinával, virágnyelven szerelmet vall az asszonynak. Irina is vall érzelmeiről, de finoman visszautasítja a közeledést, nem fogja elhagyni a férjét. Két év telik el, s a történelmi helyzet gyökeresen megváltozik: létrejön Szerbia. A magyar főbírónak is át kell adnia hivatalát. Számára a község vezetése nem nemzetiségi kérdés, hanem hivatás. Mivel Dusán unokahúga eljegyzését tartja, előbb Irina, majd Dusán érkezik a főbíróhoz, hogy meghívják. Irina és a főbíró között nem szűnt meg a szerelem, csak hamu borítja a parazsat. A szerb férfi gyanút fog. Aznap este Dusán megtudja, hogy a főbírónál az új hatalom házkutatást fog tartani, ezért azonnal befogat, hogy - mint annak idején a főbíró őt - most ő figyelmeztesse barátját. Irina nem tud parancsolni magának, feltűnő hálával árasztja el férjét, aki dühében kifogat a kocsiból, bajban hagyná barátját szörnyű féltékenységében. Az asszony nem tudja tovább elfojtani szerelmes aggódását és lóhalálában rohan figyelmeztetni a férfit. A főbírót végül mégsem ő, hanem Dusán menti meg: bár feleségét és barátját immár egyértelmű helyzetben találja, mégis erélyesen elküldi a szerb hivatali embereket, asszonyát pedig szabadon bocsátja. A főbíró és Irina egy új élet küszöbén állnak.
Forrás: Szolnoki Szigligeti Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.