Móricz Zsigmond: Úri muri

Pénteken debütált a debreceni Csokonai Színház Móricz Zsigmond: Úri muri címû elõadása Vidnyánszky Attila rendezésében. Csörgheõ Csuli szerepét a vasárnap 60. évét betöltött Cserhalmi György alakítja.

"A Sárga rózsában csak Borbíró ült egyedül. Ült a spriccere mellett, s nézett a levegőbe. Úgy el tudott ülni hétszámra, hogy egyet se szólott, a világon semmire kíváncsi nem volt, csak ült s nézett. Nézte, hogy a légy hogy mászik a falon, utána nézett, míg el nem repült, akkor megint jött egy másik légy, akkor meg azt nézte, osztán az is elrepült egyszer.
Akkor rámeredt a falon függő naptárra, s azt nézte: Június. Később a számot nézte: 7. Nézte, de nem gondolt hozzá semmit. Azt úgyis tudta, hogy péntek van, s azt is, hogy a Millénnium nagy esztendeje. Hirtelen fölneszelt, Zoltánt látta meg az utcán, Szakhmáry Zoltánt." (a regény kezdősorai)

***

Emléket őrzök Móricz egyik könyvéről. Másfél évtizede, hogy Úri muri című regényét kézhez kaptam Párizsban. Közel tíz éve éltem akkor idegenben, ebből az időből hat évet franciák között. A vándorévek válságos pillanatában kaptam kézhez a könyvet, a párizsi magyar könyvkereskedésben. Hazavittem, egy francia bérház hatodik emeletén nekiültem, pontosan azzal az éhséggel és szomjúsággal, ahogy az idegenbe szakadt diák nekikönyököl a hazulról érkezett elemózsiás csomagnak. Egy szuszra olvastam el, mint ahogy a hazait idegenben két pofára falja az ember. Nagyon nehéz elmondani, mit jelentett akkor számomra ez a regény, amely nem is legkülönb műve Móricznak. Az alakok, kiket bemutat, az úrhatnám alföldi dzsentriség, melyet felégetnek szenvedélyei, nem rokonszenvesek. A regény minden oldalát átfűti egyfajta végzetes, fülledt szenvedélyesség. Esőt várnak a vidéki urak, esztelenül isznak, prédálják vagyonukat, nem bírnak vérükkel, indulataikkal Estig olvastam, s mikor behajtottam a könyvet, különös megrendülést éreztem: mintha az olvasmány hatása alatt cselekednem kellene, dönteni valamilyen, számomra főbenjáró kérdésben Életem akkor Párizsban érdekesen, színesen alakult: a világ nyitva állott, utazhattam, kiváló emberek társaságát élvezhettem. Akkor éjszaka, Móricz regényének hatása alatt, megtudtam, hogy vége a vándoréveknek, haza kell mennem. Ezt a megrendülést és elhatározást természetesen nem követte rögtön a cselekedet, s eltelt még egy esztendő, amíg dolgaim úgy alakultak, hogy vasúton ülhettem, útban hazafelé. Nem mondhatom azt sem, hogy Móricz regénye volt az egyetlen, legfőbb ösztönzés, elhagyni a világot és hazatérni, de bizonyos, hogy az első lökést, fájdalmas és megrázó eszmélést ennek a könyvnek köszönhetem. A honvágynak olyan bonyolult, összetett érzésfolyamatát indította el bennem ez az olvasmány, amilyen ösztönzést soha nem kaptam azelőtt. Amellett ez a regény igazán minden egyéb, csak nem a szó iskolakönyves értelmében magyarázható hazafias könyv. Ezek a magyarok, akik ilyen rángógörcsös indulatban viaskodnak szenvedélyeikkel és prédálják vagyonukat, mint Móricz Úri murijának hősei, nem vonzó példák. De végzetesen magyarok: ezt értettem meg, a párizsi lakásban, egy magyar író regényéből.

Minden könyvéből, minden sorából ez a végzetesség szól hozzánk. Mintha a föld megnyílnék.

(Márai Sándor: Móricz Zsigmond hagyatéka - részlet)

Plakát: Ondraschek Péter

Szereposztás:

Szakhmáry Zoltán Trill Zsolt
Csörgheő Csuli Cserhalmi György m.v.
Ifj. Csörgheő Mercs János
Zsellyei Balogh Ábel, ezredes Dánielfy Zsolt
Rhédey Rozika Tenki Réka e.h.
Borbíró Garay Nagy Tamás
Ügyvéd Jámbor József
Lekenczey Andrássy Máté
Rhédey Eszter Szűcs Nelli
Wagner Adolf Kristán Attila
Mérnök Tóth László
Dizőz Szűcs Kata
Kudora Varga József
Pincér Simó Krisztián
Széplegény, munkás Nagy László Zsolt
Summáslány Szabó Anna Eszter
Erzsi Domareckájá Júlia

András

Szőke Norbert

Cigányasszony

Lőrincz Ágnes m.v.

Zenészek:
Prímás Arany Zoltán m.v.
Bőgős Figeczki Tamás m.v.
Brácsás Pásku György m.v.
Díszlet / Jelmez Ondraschek Péter f.h.
Dramaturg Rideg Zsófia
Rendezőasszisztens Jóvér Csaba
Súgó Nánási Andrea
Ügyelő Kató Anikó
Koreográfus Vida Gábor m.v.
Rendező Vidnyánszky Attila

 

Máthé András fotói:

 

<< EREDETI CIKK >>
CSOKONAI SZÍNHÁZ, DEBRECEN

 

süti beállítások módosítása